2019. szeptember 15., vasárnap

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Szakmai bemutató a várban

Rokka, guzsaly, orsó, gereben – a gyapjúval végzett munka alapeszközeit hozta el a marosvásárhelyi várba, és a posztókészítés kulisszatitkaiba avatta be hallgatóságát a kibédi Szilveszter László, a Siltexim Kft. társtulajdonosa május közepén a Folkfórumon. A Szilveszter család hagyományos mesterségéről évekkel ezelőtt már beszámoltunk olvasóinknak, a várbeli rendezvény alkalmával pedig felidéztük a történetet, és a jövőre is rákérdeztünk.

Fotó: Nagy Tibor


Amint az a vállalkozás internetes oldalán is olvasható (www.silteximkibed.eu), Kibéden több mint két évszázaddal ezelőtt kezdődött a gyapjúfeldolgozás a vízimalomként működő „középső malomban”. Szilveszter György „molnár ezermester” – László és testvére, György nagyapja – a múlt század húszas éveiben vált a malom teljes jogú tulajdonosává. 1932 telén jegelés közben halálos baleset érte, ezután a malom vezetését, fenntartását özv. Szilveszter Györgyné (született Bereczki Vilma) vette át, akinek nagy nehézségek árán sikerült a létesítményt megtartani. 

A gabonaőrléssel párhuzamosan, a víz erejét felhasználva kezdődött a hatvanas években a gyapjúfeldolgozás. A gyapjút nyáron folyóvízben, vesszőkosarak segítségével mosták, ezt követte a szárítás, majd a bontás-kártolás, azaz a gyapjútömeg elemi szálakra bontása és párhuzamosítása. A felbontott gyapjút kézzel fonták meg fonallá, a fonálból pedig kézi szövőszéken (osztovátán) szőttek posztót, takarót, szőnyeget. A munka fontos része volt a ványolás, amelynek során a gyapjúszövevények szerkezete egységessé, kellemes tapintásúvá vált. A Szilveszter család malmát 1954-55-ben újították fel. 1962-ben, miután a Kis-Küküllő gátja elszakadt, évekig nem működött, később a megmaradt részét egy belsőégésű motor segítségével üzemeltették, majd villamosították, a mai napig látogatható.

A gyapjúfeldolgozás fejlődésének időszakában, 1968–70-ben a néhai molnár fia, György saját készítésű gépeivel korszerűsítette a fonást. A Siltexim Kft.-t két fiával, László és György gépészmérnökökkel nem sokkal a rendszerváltás után, 1991-ben hozta létre. 1990 előtt a fonalkészítést is magánvállalkozásként végezték, az elkövetkezőkben pedig a gyapjúszövet, illetve a posztó gépi szövésével bővítették a munkát. Az előállított posztót ruházati cikkek készítésére használták, 1998-tól pedig, amikor a használt ruhák térhódításával visszaesett a piac, gyapjútakarókkal bővítették a kínálatot. 

A Szilveszteréknél gyártott posztó huszár- és népviseleti ruhák alapanyagaként is szolgál, és, mint azt Lászlótól megtudtuk, a hagyományőrzés fellendülésével erre egyre nagyobb a kereslet, mi több, a gyapjútakarókat is lekörözte. Legújabb termékük pedig a kézi, illetve gépi szőnyeg. Ami az áru értékesítését illeti, megtudtuk, hogy nemcsak a hazai piacon, hanem a határon túl – Dániában, Németországban, sőt Japánban – is megtalálták a klienskörüket. Sikerük titka a beszélgetésünket követő bemutatón fogalmazódott meg, amikor az orsóval végzett munka ismertetésekor Szilveszter László megjegyezte: 

– A mai világban sok mindent meg lehet tanulni, de ezt csak akkor tudod jól végezni, ha érzed.