2021. október 26., kedd

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Környezetvédelmi és digitalizációs törekvések az EU-ban

Az Európai Bizottság aprólékos kiértékelés után jóváhagyta a román helyreállítási tervet – közölte hétfőn Bukarestben Ursula von der Leyen. A tervbe foglalt reformok és beruházások összhangban kell legyenek az unió környezetvédelmi és digitális átállási törekvéseivel, miközben az Európai Unió parlamentjében csak most kezdődik a vita az ún. kettős átállásról. Winkler Gyula EP-képviselőt arról kérdezte a Népújság, hogy miről szól ez a kettős átállás. 

A koronavírus-járvány és az azt követő durva gazdasági, közösségi intézkedések okozta sokk után olyan gazdasági újraindításra van szükség, amely nem visszavisz bennünket a 2019-es állapotokba, hanem előre visz a 21. századi gazdaságba. Az újfajta megközelítés a fenntarthatóságról szól. Magyarán: a következő generációknak is jár a friss levegő, a tiszta víz és az érintetlen természet. Ezért most olyan intézkedéseket kell meghozni, amelyek gyökeresen meg fogják változtatni a gazdaságot, attól kezdve, hogy hogyan állítjuk elő és használjuk fel az energiát, el egészen a digitalizálásig. Például a mobilitás esetében: milyen fajta üzemanyagot használnak a személygépkocsik vagy a teherszállítók; milyen módon adózzuk meg például a légi vagy a folyami és tengeri szállítást. Ezek olyan változások, amelyeknek nagyon erős gazdasági és még keményebb pénzügyi vonatkozásuk van.



A leszakadás elkerülése 

– Remélem, hogy nem kettős, hanem hármas átállást fogunk megélni a következő időszakban – nyilatkozta Winkler Gyula. – Vagyis a digitális és a zöldátállás méltányos módon fog megtörténni. Azt láthatjuk, hogy jelen pillanatban versenyhátrányban vannak a közép- és kelet-európai tagállamok. Nekünk a 21. századi kihívások mellett – digitalizáció, korszerű szállítás, energiatakarékos és körforgásos gazdaság – még mindig a huszadik századi kihívásokra is választ kell adnunk. Ezek között van például a közművesítés, a közúti és vasúti hálózat, az oktatási és egészségügyi infrastruktúra modernizálása. Ezzel párhuzamosan pedig a méltányosság elve azt kérné, hogy megfelelő átállási időszak álljon rendelkezésünkre. Fontosnak tartjuk a digitális gazdaságot és a fenntarthatóságot, de azt is látjuk, hogy a mi energetikai átállásunk, a mi hatékonysági átállásunk nem történhet meg egy időben Svédországgal, Dániával vagy más nyugat- és észak-európai tagállammal. Nekünk több időre, több támogatásra van szükségünk ahhoz, hogy a közösség tagjai közül senki ne szakadjon le, és hogy a társadalmi méltányosságot erősítsük és ne gyengítsük a következő években. 

– Ön, képviselő úr, Déván él, ezért közelről tapasztalhatta az energetikai átállás szociális következményeit. Milyen mértékben befolyásolta a Déva melletti szénalapú hőerőmű bezárását az Európai Uniónak a fosszilis tüzelőanyagokra vonatkozó direktívája?

– A marosnémeti hőerőmű bezárásában nemcsak az EU rendelkezéseit kell keresni. Ott rengeteg egyéb más tényező is közrejátszott, mint ahogy a Zsil-völgyi bányavállalat nehéz helyzetének is sokrétű magyarázata van. Kezdve attól, hogy nem történtek meg időben azok a korszerűsítések, amelyek gazdaságossá tették volna a kőszénbányászatot még a következő 10 vagy 15 esztendőre. Ezért az EU-tól függetlenül mondanám azt, hogy már régóta nem gazdaságos a Zsil-völgyi bányavállalat, illetve a vele összefüggő marosnémeti hőerőmű. 


Nincs energetikai stratégiája az országnak

– Sokan a jelenlegi villanyár-növekedést is összefüggésbe hozzák a környezetkárosító módon elállított áramot sújtó büntetőilletékkel.

– Nem beszélnék én az EU erőszakos intézkedéseiről, hanem arról beszélnék elsősorban, hogy nekünk bizonyos döntéseket kellett volna meghoznunk az elmúlt tíz évben a romániai energiarendszerben, amelyeket azonban az egymást közvető kormányok egymásnak továbbpasszoltak. Ezek az intézkedések ma sem léteznek. Például ma sem létezik Romániában egy energetikai stratégia. Tizenöt évvel ezelőtt, a Tăriceanu-kormány idejében kezdtük el tárgyalni.

– Amikor ön is tagja volt a kabinetnek. 

– Igen. Tizenöt év alatt az egymást követő tizenhárom kormány nem határozta meg azt, hogy milyen energetikai összetételt akar a jövőben Románia. Nem döntöttük el az atomerőmű bővítését. Nem döntöttük el, hogy olyan törvényeket vezessünk be, amelyek eléggé rugalmassá teszik a rendszert ahhoz, hogy a nap- és szélenergiát biztonságos körülmények között tudjuk behozni a rendszerbe. Most pedig ott vagyunk, hogy a hosszú éveken át halogatott döntések megnehezítik a brüsszeli tárgyalásainkat. Amikor vaj van a fejeden, nagyon nehéz hatékonyan tárgyalni. Az energetikai átállást illetően ebben a helyzetben vagyunk.

– Mind a lakosságra, mind a vállalkozásokra elviselhetetlen terhet jelent az energiaárak ugrásszerű, folyamatos növekedése. 

– A mostani áremelésnek három összetevője van. Ez egy európai, illetve világválság. Az első összetevő a koronavírus-járvány miatti leállást követő gazdasági beindulás. A második összetevő az Európai Unió bejelentett klímatörvénye és az ún. „irány az ötvenöt százalék” törvénycsomag. Ez 12 intézkedést tartalmaz, több száz oldalt tesz ki. A vitája most indul el az EU parlamentjében. Hosszú, két-három évnyi harc lesz, amíg el tudjuk dönteni az irányt. És ebben minden vessző fontos. Eurómilliárdokról van szó. Arról is, hogy az intézkedéseket milyen határidőkkel kell életbe léptetni. Felvetődik az, hogy Németországnak van-e igaza, amely ellenzi az atomenergiát, vagy pedig Franciaországnak, amely támogatja az atomenergiát. Nekünk, Romániának hova kell állnunk? Látjuk, hogy mind Magyarország, mind Románia bővíti a nukleáris kapacitásait, tehát akkor egész biztos ugyanabba a lobbiba tartozunk. A harmadik tényező az itthoni piacon a spekuláció.


Zöldülő közlekedés 

– Mostanában sokat hallunk az autóipari átállásról. Felfutóban a hibrid és elektromos gépkocsik gyártása. Az unió milyen intézkedéseket hoz ezen a területen? 

– Az egyik törvénycsomag a tizenkettőből az elektromos mobilitásra vonatkozik. Nyilván ez volt a sajtó által a legfelkapottabb téma. Tudni kell, hogy a törvénycsomagban arról nincs említés, hogy milyen üzemanyagot használjunk. A cél a nulla kibocsátás. Ha a nulla kibocsátás előírása módosul, akkor ez magától értetődően a hibrid meghajtású autóknak kedvez. Ez még nyitott kérdés. Óriási lobbik vannak. Nem hiszem, hogy infrastruktúra szempontjából Kelet-Európa fel tud készülni 2035-ig a teljes elektromos mobilitásra való átállásra. Ezért gondolom, hogy a harc kétirányú lesz, elsősorban a határidőket illetően. A második kérdéses pont a nulla kibocsátás előírása. A hibrid gépkocsik előállítása teljesen más kutatási, fejlesztési és gyártási technológiákat céloz meg, mint az elektromos vagy a hidrogénmeghajtásúaké. A vita csak most kezdődik.