A kérdőív ötödik pontja

• 2022-10-17 14:26:37

• Kuszálik Péter

Virtuális fórum című cikkemben az RMDSZ városi szervezete által szervezett „Városi konzultáció”-ról írtam (Népújság, szept. 27.), most visszatérek a kérdéskörre. Az elképzelés szerint a lakossági fórumok és a kitöltött kérdőívek segítségével az RMDSZ helyi szervezete megismerné a vásárhelyieket foglalkoztató gondokat, ugyanis ezek korántsem egyeznek meg a hivatal által ismert problémákkal. [Ez nem pletyka – hivatalos forrásból tudom: Portik Vilmos alpolgármesterünk álmélkodva vette tudomásul, hogy az illetékesek nem ismerik a lakosság köznapi gondjait (Népújság, szept. 21.), ezért (is) kellett a konzultációt megszervezni.] 

Magától értetődő, hogy csupán a saját hatáskörükbe tartozó problémákat fogják majd megoldani. Nem sietősen, hanem a Pató Páltól tanult módszer szerint („ej, ráérünk arra még!”) – teszem hozzá, az eddigi tapasztalataim alapján. 

Napirend előtt egy régóta ismert, de most frissen fölbukkant téma. A csütörtök déli nagy zápor idején a ’Novi 7’ piac és az ’Unic-sarok’ között az ilyenkor megszokott módon tudtunk közlekedni: szorosan a fal mellett, ugyanis az úttesten vágtató autók úgy fröcsköltek, mintha cseberből zúdították volna a vizet a gyalogosokra. – Elképzelem, hogy a panaszom olvastán miként reagálnak majd a városházi illetékesek. X. éceszgéber javaslata: „Tessék száraz időben kimenni a házból.” Y. elhárítási felelős válasza: „Az útszakaszt még Gyurcsány idejében javították, nem mi vagyunk a felelősek azért, hogy a víznyelők rossz helyen és csekély számban lettek kialakítva.”

Térjünk a címben kijelölt tárgyra. A lakossági fórumon osztogatták (de az interneten is megtalálható, ha jó helyen keresik) azt a kérdőívet, amelynek az 5. kérdése így hangzik: „Ön szerint melyek azok a meglévő problémák a lakónegyedben, amelyekkel sokkal többet kellene foglalkoznia a városvezetésnek: a) kaotikus közlekedés; b) lehetetlen parkolás; c) közbiztonság; d) utak javítása; e) egyéb.”

A kérdőív összeállítója tudja, hogy baj van, de szeretné a lakosság véleményét is tudni, nehogy valamely titkos – vagy eddig nem ismert – tényező (pl. az albérlők zajos életmódja) felborítaná a ’megoldandó dolgok toplistája’ sorrendjét. 

Vegyük sorra az 5. kérdés szeplőcskéit. Aszongya: a városvezetésnek „sokkal többet kellene foglalkoznia” a gondokkal, utána rögtön ott van a kaotikus közlekedés. Ha attól kaotikus, hogy a városvezetés foglalkozik vele, akkor tegyék félre, és magától megoldódik. Mert nem mindegy az, hogy „foglalkozunk vele” vagy „meg akarjuk oldani”. 

Van erre egy történelmi közhely, Sztálin generalisszimusz szerint a kisebbségi kérdés megoldása tulajdonképpen vagonkérdés. Ennek okán nyugtatgattam 20-25 évvel ezelőtt azokat, akik a magyar kisebbség helyzetét akarták megoldani: „jobb, ha csak kezeljük, mert a megoldás túl fájdalmas lenne”. Nem kell mondanom: a közlekedés ’káosztalanítása’ is fájdalmas lesz. Érvényt kell szerezni a közlekedési törvénynek, és könyörtelenül büntetni kell; de nem hatra-vakra, hanem civilizáltan: pontosan és jogosan. 

A tiltás önmagában semmit sem ér, ellenőrzések során kell kiszűrni és megbüntetni a vétkeseket. Ahogy velem szemben is eljártak. Nem most, hanem kb. 15 évvel ezelőtt. Húsvétvasárnap reggeliben a néptelen utcán haladtam, s a piac előtt úgy mentem át a zebrán, hogy nem nyomtam meg a gyalogosok által működtetett közlekedési lámpa gombját, és ’a piroson’ mentem át. Láttam ugyan, hogy valami ötven méterre ott áll a rendőrautó, de nem hittem volna, hogy ilyen fürgék. A sofőr beindította a gőzkürtöt, és elém vágott a Romanu Vivu utca sarkán (ha nem villogtat és szirénázik, akkor nem lépheti át a kettős záróvonalat, ugyebár). Hogy én miért a piroson? Mert se jobbról, se balról nem láttam autót közeledni, biztonságosan átkelhettem… A törvény nevében jegyzőkönyvet írtak, s én 48 órán belül kifizettem a büntetést. 

Megjegyzem, ez a lesben állós módszer a Ceau-korszakból maradt fenn, egy ideje viszont nagyítóval sem találni rendőrt az utcákon. Hova tűntek szorgos rendőreink? Nem láttam még vezetés közben telefonáló személy megbüntetését; nem láttam hetenként háromszor radarozni a város területén; Marosszentgyörgy területén pedig naponta (cukrot adnék annak az úrvezetőnek, aki 55 km/h alatti sebességel megy, és nem hetvennel). A minap a Víztelep utcában jártam, s egy járdát sepregető (ott született és felnőtt) bácsi válaszolta a környéket dicsérő véleményemre: „ez csak volt a város legszebb utcája, most a reggeli csúcsforgalom idején autósztráda lett belőle, ahol nyolcvanassal döngetnek a nagy autókkal közlekedő kisemberek”. Mi a megoldás? A „30-as zóna” közlekedési tábla.

A kérdőív b) pontja: „lehetetlen parkolás”. Mit értenek ezen? Azt, hogy a munkanapok délelőttjén lehetetlen parkolóhelyet kapni a belvárosban, vagy azt, hogy milyen lehetetlen helyeken képesek parkolni az autósok? Szerintem nem mindegy.

Azért nincs elegendő parkolóhely, mert 1. a belváros utcahálózata a 18-19. század folyamán alakult ki, s az akkori igényeknek jól megfelelt (tova 1989-ig); 2. a város gazdái 1990 után nem tudták/ nem igyekeztek megoldani ezt a problémát (a Poklos-patak partján megkezdett parkolóház építése x esztendeje megállt; új építkezés csak a távlati tervek között szerepel); amíg nincs a várost megkerülő körgyűrű, amely kizárná a teherforgalmat, addig nem is lehet jobbulást várni; 3. az autósok önmaguk okozzák a zsúfoltságot, ráadásul esztelenek, lusták, pimaszok és fegyelmezetlenek (tisztelet a kivételnek). (A Köteles – Bolyai sarkon felszedték a parkolási akadályt; a Márton Áron – Bolyai sarkon – és harminc más helyen – sem tartják be a törvényt: nem lenne szabad úgy megállni, hogy a gyalogosokat az úttestre kényszerítsék stb.). 

Barcelona kétmilliós város, de fluid a forgalma, mert a közlekedők 30-40%-a robogóval jár (amelyeket a járda szélén is le lehet állítani), a többi pedig olcsó kisautókkal furikázik, nem utcacirkálókkal, mint a mi flancoló krőzusaink. A benzin ára sem tudta/ tudja csökkenteni a belvárosi zsúfoltságot. Meg aztán: városunkban el sem lehet képzelni, hogy egy ezer férőhelyes P + R parkoló lenne a főtértől 462 méterre, s a belvárosi tisztviselők hat perc gyaloglás árán jutnának el a munkahelyükre. 

Tavaly nyáron fényképes cikket írtam tk. a füves részen parkoló autókról (K. P.: Mettől meddig? Népújság, 2021. aug. 17.). A fű még hagyján, de a sarat az ilyenek hordják szét a városban. Tizennégy hónap telt el, semmi sem történt. Konzultáción és fórumokon minket kérdeznek, de a megoldás nem nálunk van. 

Zárórakor jelentem: hétfőn – 2022. okt. 17. –, reggeli kilenckor két szaki érkezett a blokkunk előtti játszótérre, és felmérték a terepet: digitális meg lézeres izékkel. Kérdem tőlük: mit építenek ide? Nem tudják, őket mérni küldték. Ahhoz képest, hogy nem ezt kértük, igen operatívan dolgoznak. Mi azt kértük, hogy tegyenek ki egy információs táblát, ami megtiltaná a játszótéren való focizást. Írásban, dátummal: az újságban (K. P.: Kölyök a forró bádogtetőn, Népújság, aug. 16.), valamint két beadványban, a városházán iktatva (62.225/aug. 17. és 73.482/szept. 27.). 

Ehhez képest most terepezés zajlik. Hogy miből építkeznek majd, azt nem tudom, csak azt, hogy a Béke utca 70-es számú blokk külső szigetelése kétszer állt le a nyáron/ősszel, mert a vállalkozók nem kapták meg a pénzüket a városházától. 

Várom a városháza illetékesének válaszát!