Március a forradalmaink hónapja, a tavaszelőn azokra emlékezünk, akik életüket áldozták egy eszméért, amely, ha megvalósult volna, teljesen más mederbe tereli a történelem menetét. Forradalmainkat írtam, nem teljesen pontos így ugyan, de nem is véletlenül, hiszen az 1848–49-es, közismert és világtörténelmi szinten is számon tartott, a céljait szinte-szinte megvalósító felkelést pár évvel később egy újabb próbálkozás követte. Egy olyan próbálkozás, amelyet mi itt, Marosvásárhelyen ismerünk, másutt azonban (magyar nyelvterületen is) a feledés kártékony homálya borul rá. A Makk-féle összeesküvésről van szó, amelynek szervezőit – illetve szervezőinek egy részét – itt, a Postarétként ismert, akkor még városon kívüli területen végezték ki 1854. március 10-én. Emlékük helyi megőrzésében a legnagyobb szerepe a legrégebbi, jelenleg is álló marosvásárhelyi emlékműnek van: az 1860-as enyhülés után, 1875-ben közadakozásból felállított Székely vértanúk emlékművének, amelyet Aradi Zsigmond szobrászművész készített, és amelynek felavatásán többek között báró Orbán Balázs mondott beszédet. Az emlékművet azon a helyen állították fel, amelyen a vértanúkat felakasztották, majd koporsó nélkül elföldelték. A hely a kivégzés évétől kezdve a nemzeti kegyelet tárgya lett, és amint az köztudott, azóta is a március 15-i, illetve 2012-től a március 10-i, e vértanúk emlékére szervezett székely szabadság napi megemlékezések helyévé vált.
A hét elején ez utóbbi tartatott meg, a hét végén az 1848–49-es forradalomra emlékezünk itt, Marosvásárhelyen is, számos eseménnyel. És míg a ’48-as eseménysorozat tanulságait sok helyen nagyon sokszor feldolgozták már, a Makk-féle összeesküvésről sokkal kevesebb szó esik, pedig annak a részletei is igencsak tanulságosak. Elsősorban azt lehet megtanulni belőlük, hogy mi történik, ha egy maroknyi lelkes, tiszta szándékú, jól szervezett, de a nélkülözhetetlen társadalmi támogatottságot teljes mértékben nélkülöző értelmiségi egy diktatórikus korszakban fantazmagóriának is beillő szervezkedésbe kezd, ráadásul nemcsak egy ország, hanem egy birodalom ellen. És teszi mindezt szinte rögtön azután, hogy egy hasonló célú, de sokkal jobban megszervezett, ugyanonnan érkező forradalomba szinte beletört az említett nagyhatalom bicskája, olyannyira, hogy csak külföldi segítséggel tudta azt elfojtani. És az is tanulságos lehet, hogy ezen összeesküvés két főszereplője – a már akkor emigrációban (értsd: biztonságban) élő Kossuth Lajos (akinek a nevében és felhatalmazásával történt mindez), valamint Makk József tüzérezredes – megúszta a felelősségre vonást, utóbbi 1868-ban, Észak-Karolinában halt meg az amerikai szabadságharc egyik veteránjaként. Az aktuális geopolitikai helyzetet aggasztó mértékben figyelmen kívül hagyó, egy sértett birodalommal szemben kezdeményezett, naiv és felelőtlen, egy árulót is bizalmi helyzetbe emelő hatalmi játékuknak nagyon sokan estek áldozatul: primor Martonosi Gálffy Mihály ügyvédet és kardvívó bajnokot, Horváth Károly földbirtokost, Török János református teológiai tanárt, Bertalan Lászlót és Benedek Dánielt Marosvásárhelyen, Bartalis Ferencet és Váradi Józsefet Sepsiszentgyörgyön kivégezték, továbbá 5 és 18 év közötti, vasban letöltendő várfogságot szenvedett Boér Antal földbirtokos, Dobolyi Sándor ügyvéd, Andrási Rafael Ferenc-rendi gvardián, Beregszászi Imre földbirtokos, Kese Elek földbirtokos, Magos Ernő ügyvéd, Nagy József iparos, Tompa Lajos ügyvéd, Bereczki Sándor földbirtokos, Bitali Mihály református lelkész, Dáné Károly nevelő, Finna János földbirtokos, Hajnal Róza, Lengyel Ádám földbirtokos, Lőrinczi Mihály ügyvéd, Marosi János földbirtokos, Minorics Károly polgár, Török Jánosné, Varga Zsigmond földbirtokos, Árkosi Mózes unitárius lelkész, Bányai Antal ügyvéd, Bedő Sándor földbirtokos, Beke Dénes unitárius lelkész, Boncza Imre földbirtokos, Dózsa Sándor földbirtokos, Elekes József földbirtokos, Gaál Antal földbirtokos, Jakó Antal református lelkész, özvegy Kenderessy Elekné, Lugosi József kormányszéki hivatalnok, Szabó Lajos földbirtokos, Tilcs János könyvkereskedő, Benedek Mihály földbirtokos, Boér János földbirtokos, Donáth Pál földbirtokos, Makkai András református iskolamester, Pálfi Mózes katolikus lelkész, Solymosi István református lelkész, Veress József főjegyző, Soófalvi József unitárius rektor, Deák Farkas hittanhallgató, Horváth Gáspár hittanhallgató, Molnár József gazdatiszt, Nagy Dani hittanhallgató, Palkó József református lelkész és Papp János ügyvéd.
Ezekben a napokban rájuk (is) emlékezünk, az emlékezés folyamatába pedig érdemes beemelni azt a gondolatsort, miszerint a nemes szándék, a kitartó hit és akarat nem elég, ha a geopolitikai viszonyokat is figyelmen kívül hagyjuk. A realitás tudomásul nem vétele felelőtlenség, bármi is legyen a cél. És mindez napjainkra – jelen esetben főként az éppen zajló kül- és belpolitikai események kapcsán – fokozottan érvényes.
