2020. szeptember 23., szerda

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

November 8-án felszentelik a mezőpaniti templomot

Másfél évvel ezelőtt kezdték el a mezőpaniti református templom újjáépítését és bővítését. Kezdetben a meglévő épülethez egy kereszthajót terveztek, de kiderült, hogy az épület struktúrája nem megfelelő, és nem illeszthető össze az új szerkezettel. Többen aggodalommal követték a templom lebontását, hiszen érzelmileg kötődtek hozzá, azonban mára már világossá vált, hogy a régi templom architektúráját sikeresen ötvözték a korszerű építészeti elemekkel. Az építkezés menetéről Kovács Tibor mezőpaniti református lelkipásztort kérdeztük. 


A templom nem volt műemlék

– Amikor engem 2016-ban megválasztottak, a mezőpaniti gyülekezet, illetve a presbitérium hangsúlyosan három dolgot tett elém. Az egyik a templom felújítása volt, a másik a diakóniai, az otthoni beteggondozói szolgálatnak az elindítása, a harmadik pedig az ifjúsági és a gyermekmunka kérdése volt. 2017-ben Isten kegyelméből elindítottuk a diakóniai, otthoni beteggondozói szolgálatot. Községszinten jelenleg száz idős emberre vigyázunk, együttműködve a tanáccsal és a gyülekezetekkel. Hátravolt a templom felújítása, ami összetett és nehéz feladatnak bizonyult.

– Azt is mondhatnánk, hogy nagy fába vágták a fejszéjüket. Kérem, vázolja fel, miért volt szükség a régi templom teljes újjáépítésére és bővítésére. 

– A templom olyan állapotban volt, hogy teljes felújítást igényelt. A tetőszerkezet életveszélyes állapotba került, elkorhadtak a gerendák, nagyobb havazás esetén ránk is szakadhatott volna a tető. A mennyezedt megrepedt, meg volt ereszkedve, szemmel láthatóan ott is gondok voltak, amit mindenképpen ki kellett küszöbölnünk. A templom – ilyen állapotban is – vasárnapról vasárnapra megtelt, sokan a portikusban ültek. Volt, akinek csak a gyülekezeti teremben jutott hely, az istentiszteletet ki kellett hangosítani. Nagy ünnepeken, karácsonykor az is előfordult, hogy valaki haza kellett menjen, mert a gyülekezeti teremben sem kapott helyet, annyira sokan jöttek. Amikor az Erdélyi Református Egyházkerület által felkínált lehetőség megnyílt – egyházkerületi szinten több mint 300 templom újul meg –, mi is azt mondtuk, hogy élünk a lehetőséggel, mert ilyen idők nem tudni mikor lesznek még. Úgy döntöttünk, hogy belevágunk. Amikor elkezdtük, eszünk ágában sem volt egy új templomot építeni, hanem a régit szerettük volna felújítani, és kibővíteni. Tudtuk, hogy a tetőszerkezetet le kell bontani, a padokat ki kell cserélni, mert keskenyek és szűkek, a fűtést korszerűsíteni kell – mert csempekályhák voltak –, és a szellőzést is meg kell oldani, hiszen levegőtlenség volt a templomban, amikor vasárnaponként 400 ember gyűlt be. Amikor ezeket felsorakoztattuk, láttuk, hogy nagyobb templomra lesz szükség. Meghívtuk Zolcsák Péter mérnököt, megnézte, milyen lehetőségek vannak. A régi templomra egy kereszthajót tervezett. Erre adott volt a lehetőség, mert a paniti templom nem műemlék. A tanulmányok szerint, amit a műemlékvédelem is megkövetelt tőlünk, kiderült, hogy a templom 1800 körül épült, azóta háromszor kibontották, toldták, átalakították. A bontás során is világossá vált, hogy nem volt miért műemléknek nyilvánítani. Ez nem azt jelenti, hogy a templom iránt nem volt mély, bensőséges ragaszkodás a gyülekezet részéről, azok részéről, akiket itt kereszteltek, akik itt konfirmáltak, itt kötöttek házasságot. Tehát azt szerettük volna, hogy a bővítés érdekében egy kereszthajót építsünk. Elkészültek a tervek. A gyülekezet igényeinek a jövőre nézve minden tekintetben megfelelt. Sokkal nagyobb lett volna a légtér, jobb az akusztika, új padok a templomban stb. A presbitérium elfogadta a terveket, melyeket a gyülekezet közgyűlése elé vittünk. Elmondtuk, hogy egy kereszthajót akarunk beépíteni, ami azzal jár, hogy a templomnak a déli falát és a keleti falnak egy részét le kell bontani. A terveket két tartózkodással a közgyűlés megszavazta. 

Fotó: Nagy Tibor


Régi ruhára nem varrhattunk  új foltot!

– Ezek után következhettek a munkálatok. 

– Amikor a munkálatokat megkezdtük, megbontottuk a déli falat. Egyszer csak egy szerkezeti váltás történt a falban, ami kívülről nem látszott. A fal két sor téglából állt, közte sár és kő. Ekkor kiderült, hogy egy ilyen gyenge falra, aminek ráadásul alapja sem volt, egy új szerkezetet nem lehet ráépíteni. A szakértők azt tanácsolták, hogy azt a falat is le kell bontani, mert a régi fal nem egyeztethető össze az új résszel. Statikai gondok lesznek, mindig repedni fog. Senki nem vállalta a felelősséget, hogy ilyen kivitelezésbe vágjunk, hogy ez jó lesz. Lépésről lépésre haladva a presbitériummal megértettük, bármennyire fájt, hogy a régi ruhára nem lehet új foltot varrni. Az a kompromisszum született, hogy a régi falat ugyanúgy, azzal az architektúrával visszaépítjük, ahogy volt, csak új alapra. 

– Több mezőpaniti nagyon fájlalta a régi templom lebontását. Mit szólnak most az új épülethez? 

– Az építkezés legmélyebb pontja volt, amikor a gyülekezet azt látta, hogy eltűnik a régi templom. Azt követően látták, hogy visszaépült a fal ugyanúgy, ugyanazokkal az ablakokkal. Klasszikus vonalú, modern kivitelezésű templomunk lesz, ahol kényelmesen, a XXI. századi követelmények szerint lehet végighallgatni az istentiszteletet. A templom tornya megmaradt, az új épületben szerettük volna tükrözni Panit múltját, így kapott a templom egy hétméteres gótikus kaput. El kell mondani, hogy voltak a templomban gótikus elemek, a korábbi templomból, vagy a régészek szerint valószínűbb, hogy a szentkirályi pálos kolostor kövei ezek, amelyeket beépítettek ide. Ezeket szépen visszahelyeztük. Mindent, ami érték volt, megmentettünk, restauráltattunk. Meg kellett felelni a mai tűzvédelmi követelményeknek. A főbejárat a déli falon, a nagy portikusból lesz. Azt is kell tudni, hogy a klasszikus vonalak mögött rengeteg kábel, elektronikai, épületgépészeti elem van elrejtve, ami ma már egy korszerű épülethez hozzátartozik. A tető alatt helyet kapott még két terem, egy gyermekmegőrző és egy konferenciaterem. A nehezén túl vagyunk. Nagyon sokan azok közül is, akik szkeptikusan nézték, vagy félreértették azt, ami történik, ma már örömmel és büszkeséggel állapítják meg, hogy a környéken nincs és nem lesz olyan szép templom, mint a miénk, a paniti. De nem ezért építettük, hanem Isten dicsőségére, a lelkünk épülésére és a jövő szolgálatába állítva. Reménységünk, hogy ha az Úr a régi templomot 400-450 emberrel meg tudta tölteni, akkor ezt is meg fogja tölteni. Az új templom 650 férőhelyes lesz. Bízunk benne, hogy az ünnepeken mindenki helyet foglalhat. 


Példásan adakozott a gyülekezet

– Mikorra várható a befejezés, mikor lesz a templomszentelés? 

– Ma már az épület majdnem kész. Tavaly április 15-én vettük le az első cserepet, s másfél év után, idén november 8-án felszenteljük az új templomot. Hátravan még az udvarrendezés, az udvarra tervezett épületek kivitelezése, a harangláb felállítása. 

– Milyen forrásokból fedezték az építkezés költségeit? 

– A fő támogató Magyarország kormánya. Az Erdélyi Református Egyházkerületnek köszönhetjük a pályázati támogatást, de a gyülekezetnek is van egy tetemes önrésze. Az elmúlt másfél évben a hívek példásan adakoztak, s elmondhatom, nem hiszem, hogy egyházkerületnek van még egy ilyen gyülekezete, amely ilyen mértékben adakozott volna. 

– Ki a kivitelező? 

– Egy Kolozs megyei, széki cég, amelyik magyar református emberekkel dolgozik. Nyolc cég jelentkezett, közülük ők nyerték meg ezt a munkát. Példás magatartással, hozzáállással végezték a rájuk bízott feladatot – fogalmazott Kovács Tibor, Mezőpanit református egyházközségének lelkipásztora.