Remények és csalódások. Újrakezdés és elbukás. Ama véres március óta megszámlálhatatlan alkalommal küldtek minket vissza Ázsiába, bélyegeztek hazaárulónak, sehonnai bozgornak. Ráadásul a Nyugatról szorgalmazott és a honi politikusok gazdagodását segítő esztelen privatizációs úthenger gyárak ezreit változtatta roncsteleppé, gazdasági menekültekké szegényítve többmilliónyi lakost. Közel három évtizede a demokratikus koalícióba tömörült Nyugat-barát erők hatalomra jutása sem váltotta, válthatta be reményeinket. Az átkos múlt settenkedő haszonélvezői csírájában elfojtottak minden olyan kezdeményezést, amely hatalmukat veszélyeztette. Szerencsénkre az európai közösségnek gazdasági-biztonsági érdekből szüksége volt ránk. A volt „szocialista tábor” országait időben átrántották a dögrováson levő keleti birodalom asztaláról a sokszínű kultúrát és hagyományt ötvöző szabad világba. Kinyílt a csipánk, és nagyobb lett az étvágyunk. De rossz tanulók voltunk. A hatalmon lévők elnézték a kisebb-nagyobb csínytevéseinket, cserében azért, hogy őket válasszuk a húsosfazekak őrzésére. Bele is nyúltak könyökig a legszebb koncokért. Korrupció és feketegazdaság szövi át az országot. Az értékvesztett társadalom szemében ez nem számított bűnnek, ha minket is hagynak kurkászni. A letűnt rendszer hagyatékaként génjeinkben él a törvényeket kijátszó ügyeskedők tisztelete. Így kerülhettek a pakliba a nagypolitika színpadára ácsingózó kalandor elnökjelöltek. A nép nyelvén beszélve, szemenszedett hazugságokkal etetve az embereket, a román nacionalizmust hevítve, kis híján ördögöt vettünk nyakunkba.
A két héttel ezelőtt megszólaló vészcsengő még idejében lefékezte a szakadék felé robogó országot. A vasárnapi választás eredménye nemcsak Nicuşor Dan győzelmét jelentette, hanem visszaadta hitünket. Esély van a változtatásra. Mi, magyarok különösen büszkék vagyunk a székely megyék eredményeire. A sértettek, a jogfosztástól félők indulatával pecsételtünk. De benne volt az elődeinktől örökölt dac is, amikor nem fogadtuk el a tihanyi útmutatást. Köszönjük a segítséget és a támogatást, amit az anyaországtól kaptunk, de a sorsunkról csak mi magunk dönthetünk. Ezzel nemcsak a román társadalom tiszteletét vívtuk ki, hanem a nemzetközi elismerést is. Amint találóan osztogatja a közösségi média népe a szavazás eredményének térképét: aki tagadja Székelyföld létezését, tartson választást!
A neheze most kezdődik. Az államcsőd szélére vezetett ország megmentése nem lesz egyszerű. Kegyetlen döntések, nehéz hónapok, évek várnak ránk. De ennél is fontosabb, illetve ennek záloga a közigazgatás, a jogszolgáltatás, a bűnüldözés reformja. A nevelés, oktatás minden szinten értékközpontúvá kell váljon. Meg kell szüntetni a diplomagyárakká silányult felsőoktatási intézményeket. A vasárnap tömegesen szavazó diákság érdeke is ez.
A holnap hajnalán újra kell terveznünk jövőnket.
