Egyes optimista meghatározások szerint a hivatal azért van, hogy az ügyfél (aki általában mindentől tart, és mindenféle elképzelései vannak a hivatalról) az amúgy üres (terméketlen, unalmas) napját megédesítse, betöltse, teljessé és hasznossá tegye ügyintézéssel. Ebből még nem következik, hogy az adott napon/éven belül el is intézi ügyét. Lehet, hogy ehhez több nap is szükséges. Ekkor már ügyfolyamatról beszélünk és hivatalviselésről. Ui. el kell viselni a hivatalnak packázásait. A packa olyan társasjáték, amely a hivatalnok és az ügyfél által közös meg nem egyezéssel játszható a végtelenségig, és amelyben a domináns szerepet a hivatalban alkalmazott (főnök, beosztott) játssza, az ügyfél rendszerint a rövidebbet húzza. Ebből ered a hivatali huzavona. A játszma kimenetele bizonytalan, ámbár vannak statisztikai adatok arra nézve, hogy a kérvényező ügyfél is elintézetten távozott. Ezt más közgazdászok és szociológusok erősen kétlik. A rosszindulat nem kizárt.
A hivatalt rendszerint épületben helyezik el, ha nagyon fontos, akkor minél magasabb polcon, emeleten, melyhez a jobbérzésűek útmutatót is mellékelnek, vannak oda vezető lépcsők, felvonók, jelszavazott vagy örökké kulcsra csukott nyílászárók, ablakok (romániai magyar szóval gisék – gésák nincsenek viszont, ámbátor Gézák előfordulnak, főleg a székely valamikor-majd lesz autonómia felségterületén belül). A hivatalban hivatalnokok ülnek, legtöbbször fel sem állnak 8 órán keresztül, és hivalkodnak beosztásukkal, szakértelmükkel, ügyköri ügyszeretetükkel, a hivatal védelmezesével, az órarend betartásában jeleskednek. (Vö. szünetek, rövid és szabad napok, szabadságolás.) Legyeskednek, írnak, esznek, olykor visszaszólnak.
Van sóhivatal – Sóvidéken, Salt Lake Cityben és a Salzkammergutban indokolt, másutt az ügyek elfektetésében vagy hivatástudat hiányában működő officinákat nevezik így igazságtalanul, mert tudjuk, hogy az élet só nélkül ízetlen, amint erről egy Shakespeare nevű angol egyén sok évvel ezelőtt sikeres családi királydrámát írt népmesei alapokból építkezve. Érdekes viszont, hogy bors-, paprika- vagy fűszerhivatal nincsen a szervezeti nómeklaviatúrában.
Van ezzel szemben anyakönyvi hivatal, amely azonban nem alkalmas az apaság bizonyítására, kizárólag az anyától válik funkcionálissá. A paternalizmusra ott van az orvosi hivatal és még inkább a genetikai intézet. Mostanában többen is elvégezték a DNS-vizsgálatot, hogy őseik kilétére fény derüljön. Ebből az alkalomból aztán számos családi legenda és hamis származástudat omlott össze, ami nem is csoda, mert az emberiség felejtős, rövid eszű (szerencsére), a gének azonban nem. Mondják, a géntérkép segítségével kizárt az eltévedés.
Nyugdíjhivatal az idősebbeknek és adóhivatal minden kereső és felnőtt számára. Az adóhivatalban adunk, adományozunk, levonatunk, reklamálunk, felszólamlást követünk el, de kapóhivatalt az emberiség valamiért elfelejtett feltalálni. Azért kapunk egyet-mást: a nagyon érdemdúsak kitüntetést, az átlagon felül törekvők hivatalt, stallumot, babérkoszorút, nyíltszíni tapsot, ovációt, ösztöndíjat. Régebben nagy kegynek számított az útlevél és a kiló, pult alól elővarázsolt karaj, tarja, ódalas. Mások gutaütést, influenzát, beutalót, hideget-meleget, kutyát-macskát kapnak, kapkodnak, mint Bernát a ménkű után, időt kapnak (abból sosem elég), hogy befejezzék a dolgozatot, munkát, nem kapnak vacsorát (büntiben vannak), nincs mobilozás, nem jő a fizu hónapokig, mert trükközik a hivatal főnöke stb.
A hivatal hivatalos. A magán is. Hivatalosan el szoktunk ismerni államokat, rendszereket, vereségeket, korábban letagadott kalandokat, utódokat, az ellenfél győzelmét vesztes választások nyomán. Elismerjük barátaink teljesítményét, a kedvenc csapatunk erényeit. Hívatlanul beállítunk ismerőseinkhez, barátainkhoz, szülőnkhöz egy kis vigasztalásért, jó ebédért, anyagi támogatásért (vissza nem fizetendő, kamatmentes kölcsön).
A hivatal alapja hosszú ideig a papirusz, pergamen és a papiros volt. Most egyre inkább a szilíciumvölgyi szerkenytűk digitáliái emlékeznek mindenre. A dossziék pedig gyűlnek az irattárakban és a levéltárakban, amíg akad majd egy hivatal, amely digitalizálni fogja, és akkor ez a tenger papír visszakerül a természet és ipar körforgásába.
A hivatalnok behelyettesíthető, leváltható, előléptethető, nyugdíjazható, kirúgható, megalázható, szentté avatható, átképezhető, de sokáig még nem nélkülözhető. Majd csak akkor, midőn az ember is mellékessé válik.
