A Hagyományok Háza délvidéki kutatásai (I.)

Al-dunai székelyek között

Az elmúlt évi sikeres gombosi kutatás után idén a Hagyományok Háza munkatársai április végén Hertelendyfalván és Temerinben gyűjtöttek. Az értékes munkák részleteit Tajti Erzsébet viseletkészítő foglalta össze két részben.

„A Vajdasági Magyar Művelődési Intézet és a Hagyományok Háza Hálózat két munkatársával, Kovács Nádi Karolinával és Vázsonyi Csillával az elmúlt évben a Viseletkészítők továbbképzése – mentorprogram keretében egy gombosi helyi gyűjtést végeztünk. A sikeres kezdeményezést követően már egy újabb területi kutatásban gondolkoztunk, és a választásunk – a két említett munkatárs ötlete nyomán – Hertelendyfalvára esett. A dél-bánsági községet egykor három nemzetiség népesítette be: szlovákokat, svábokat, valamint az al-dunai székelyeket a monarchia idején telepítették le ide. A három népcsoport ugyan nem keveredett, de békességben élt egymással; az idillt a német ajkúak kitelepítése szakította meg a második világégést követően. A vegyes házasságok az 50-es években is ritkaságszámba mentek. 

A település kijelölése tudatos választás volt, ebben az is motivált minket, hogy az al-dunai, bukovinai székelyek hagyományaival nagyon sok tánccsoport foglalkozik. A zenei és táncanyag felkerült ugyan a színpadra, de az együttesek igényelték a viseleteik autentikus megújítását. 

Az ottlétünk alatt a helyiek nagyban segítették munkánkat. A pancsovai Tamási Áron Székely Magyar Művelődési Egyesület vezetői és tagjai is szívesen fogadtak minket, s minden este helyi hagyományőrzőkkel – idevándorolt bukovinai székelyek leszármazottjaival – is tudtunk találkozni. Mások saját otthonukban láttak vendégül. Mivel minket a viseletetek és a viseletkiegészítők érdekeltek, nagyon örültünk például, amikor az egyik szekrény mélyéről egy 1900-as évekből származó menyasszonyi koszorú került elő. Ezzel a darabbal a Magyar Nemzeti Múzeum menyasszonyprojektjét is gazdagítani tudtuk egy különlegességgel, mivel az egykori esküvői fotó és az egybekelés dátuma is rendelkezésünkre állt. Más alkalommal egy úgynevezett derek bundát ismerhettünk meg. E ruhadarabot korábban bőrből készítették, napjainkban pedig bársonyra hímzik; méreteit és motívumait is gondosan lejegyeztük.”