Sunyiban vezették be, és gyáva módon halogatják a kivezetését. A betegszabadságra kivetett 10 százalékos adóról van szó, amit január 1-től az akut, a krónikus betegek, kismamák, veszélyeztetett terhesek táppénzére vetettek ki. A táppénz megadóztatása egy nem szociáldemokrata kormány részéről is mondhatni etikátlan, erkölcstelen intézkedés, hát még ha a kormány szocdem!
A szociáldemokrácia mint ideológia és a szociális érzékenység ugyanis „együtt jár”. Előbbi hangsúlyt fektet mind a társadalmi igazságosságra, mind a gazdasági egyenlőségre, és fontosnak tartja a biztonságot nyújtó szociális hálót, a szociális jólét növelését. A szociális érzékenység pedig a társadalom és az egyének iránti figyelmet és empátiát jelenti. Például azt, hogy azokon segítenek, akiknek szükségük van rá. Márpedig a kormány a múlt év decemberében sürgősségi kormányrendelettel bevezetett táppénzadóval éppen azokon üt egyet, akik nehéz helyzetben vannak, akiknek segítségre van szükségük. A táppénz megadóztatása érzékenyen érinti a beteget, aki a betegség vagy sérülés miatt keresőképtelenné válik, és ez a támogatás segíti őt átvészelni a nehéz időszakot. A decemberi jogszabállyal eddig mintegy 30 millió eurót vettek ki a betegek zsebéből.
Úgy tűnik, a szociáldemokrata-liberális kormányban az ideológiák összemosódnak, de már az is kérdéses, hogy a bukaresti politikában egyáltalán fontos-e valakinek ma a pártideológia, az elvek, a tartás.
Az ellenzék felháborodására, az időhúzásra játszó kétarcú kormány – engedékenynek tűnve – nagy kegyesen azt ígérte, hogy visszavonják a jogszabályt. Nem sietnek, és „áthidaló” megoldásként csupán bizonyos betegek iránt hajlandók empátiát mutatni: a krónikus betegeket, kismamákat, rákos betegeket stb. mentenék fel a „betegségadó” fizetése alól. A kormányfő szerint a többiek számára a táppénz jövedelem, és mint ilyen, adózandó.
Valójában ez a kérdés lényege. Jövedelemnek tekintik-e a táppénzt vagy sem, illetve a korábbi adónemek mellett csak úgy ráterhelhető-e egy, a pénzügyi törvénykönyvben nem szereplő plusz 10 százalék? Ha az elv az, hogy a társadalom egészségügyi és szociális szolgáltatásainak finanszírozása érdekében szükséges a táppénz megadóztatása, akkor a társadalom is elvárja, hogy befizetett pénzéért megfelelő egészségügyi szolgáltatást kapjon. Olyan körülmények között, hogy egy imagisztikai vagy laborvizsgálatra, műtétre időpontot hetek vagy hónapok múlva kap a beteg, akinek nincs ideje várni, és zsebből kell fizessen azért a szolgáltatásért, amire egyébként biztosítottként jogosult lenne, még nagyobb pofátlanság megadóztatni a táppénzt. Ha pedig a betegszabadsággal való visszaélésekre hivatkoznak, az ellenőrzésekre van jogszabályi keret, csak alkalmazni kellene. Könnyebb azonban kollektíven büntetni az embereket, mint kiszűrni a visszaéléseket.
Valaki egyszer azt állította, hogy az adózási rendszernek összhangban kell lennie a társadalom értékeivel és igényeivel, és hogy az adózási politikáknak támogatniuk kellene a gazdasági növekedést és a társadalmi igazságosságot, ezért az adózási intézkedéseket széles körű társadalmi párbeszéd kellene megelőzze. Nos, ez a kormány ismételten megmutatta, hogy mit tart értéknek, és mennyire semmibe veszi a párbeszédet!
