Magas amerikai kitüntetést vehetett át a napokban az elnök, ami biztosan jólesett az egójának, de biztosak lehetünk benne, hogy ennél még többre számított amerikai útja során. Mint már tudjuk egy ideje, az észak-atlanti védelmi szövetség főtitkári tisztségében látná magát szívesen elnöki pályafutása után, ám az az apróság, hogy az amerikaiak nemzetbiztonsági szóvivője pont emberünk látogatása alatt erősítette meg, hogy a jenkik továbbra is a holland jelöltet támogatják, azt sugallja, hogy a főtitkári szék egyre távolibbnak tűnik számára.
Ezért is jöhetett vigaszdíjként az említett kitüntetés, amelynek indoklása láttán még a humorérzéket hírből sem ismerőket is utoléri a nevetés. A díjazott országunk példamutató vezetése, valamint transzatlanti és európai vezető szerepe elismeréseként kapta a kitüntetést az előterjesztők szerint. Főleg innen bentről nézve röhejes ez, hiszen második mandátuma végére emberünk népszerűtlenségi rekordot döntött a hazai elnökök sorában, amit joggal érdemelt ki azáltal, hogy nagy ígéreteiből jóformán semmit nem valósított meg egy évtizednyi elnökség alatt. Nem véletlen, hogy a felmérések alapján már házmesternek is bajosan választanák meg.
Kintről nézve ugyanez a karrier egészen másként fest. Akár az európai uniós ügyekben, akár az amerikaiakkal való viszonyban szép hazánk a stabilitás szigete volt a régióban emberünk elnöksége alatt. Ezt úgy sikerült elérnie, hogy ahányszor csak szükség volt rá, mindig engedelmesen végrehajtotta, amit kértek tőle. Nem ellenkezett, nem fogalmazott meg
különvéleményt, nem vétózott, nem ment szembe a fentebbről diktált kurzussal. Ilyen alkalmazottakról szoktak álmodozni az üzleti világban, akik soha nem okoznak problémát, nem játszmáznak, nem keverik a bajt, csak engedelmesen végzik, amit kiszabnak nekik. Nem véletlenül kapta emberünk becenevét a címben említett szobanövényről.
Vélhetően akkor zavarta össze némiképpen a képet a nagyfiúk fejében, amikor a második elnöki mandátuma végéhez közeledve bejelentkezett az észak-atlanti szövetség főtitkári posztjára. Ha igaz, amit a rossznyelvek említenek, hogy a szövetségesekkel nem egyeztetett erről, akkor ez egy premier, hogy nagyot és merészet gondolva önjelölte magát egy fontos, de túl sok gyakorlati jelentőséggel nem bíró nemzetközi pozícióra. Végül is hazájukból kikopott politikusokat a nemzetközi színpadon gyakran ültetnek olyan székekbe, amikkel szép fizetés jár, lehet szerepelgetni, de amúgy sok vizet nem zavarnak. A szövetség főtitkári széke is egy ilyen hely, akit ide ültetnek, annak a gyakorlati, főleg katonai kérdésekben a döntésekhez nem sok köze van, annál több a feladata a döntések mögötti egyeztetésekben. És a szövetség egy politikai szempontból igencsak sokszínű társaság, így a főtitkárnak néha meredeken eltérő állásponton levő tagállamok között kell közvetítenie, egyeztetnie. Erre inkább diplomaták esélyesek, mintsem szobanövények, ezt közölték a kitüntetés révén diplomatikusan az érintettel is.
