A fejlődés kulcsa a kutatásfejlesztés és a digitalizáció

Év elején az RMDSZ a marosvásárhelyi Fülöp Lóránd egyetemi óraadó tanárt, informatikust és kommunikációs szakembert nevesítette a Kutatási, Innovációs és Digitalizációs Minisztérium államtitkár-helyettesi posztjára. Az új minisztérium a PNL–USR–RMDSZ kormányban jött létre, egyebek mellett azért, hogy előrelendítse az ország közigazgatásának digitalizációját. És azért is, mert az EB 2020–2027-es finanszírozási ciklusának egyik prioritása ez a szakterület. Az államtitkárral a minisztériumbeli teendőiről beszélgettünk. 

– Magánszektorban dolgozó szakértőként miként fogadtad a nevesítést?

– Meglepődtem, amikor jelöltek. Az RMDSZ olyan fiatal, a szakmában már bizonyító szakembereket keresett, akik hajlandóak feladni az itthoni munkakört, és felvállalni Bukarestben az állami beosztást. A vállalkozásomban nagyon sok projekten dolgoztunk, így ez a munkakör nem volt idegen számomra. Elismerem, kevés a tapasztalatom az állami közigazgatásban. 2001-ben a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatalban dolgoztam fél évet. A nevesítés előtt többször beszélgettünk arról, hogy melyek az RMDSZ elvárásai, milyen feladatokat kell majd ellátnom a minisztériumban. Január 20-án nevesítettek, április 2-án neveztek ki, azonban a húsvéti ünnepek miatt pár nappal később értesültem a hivatalos kinevezésről. Ebben a köztes periódusban számos ötletet megfogalmaztam, papírra vetettem arról, hogy mit lehetne tenni a digitalizálás, kutatás, innováció terén. Azonban miután a minisztériumba kerültem, elég hamar megértettem, hogy ez a szaktárca stratégiát készítő, elméletet kialakító intézmény, és nem kivitelező, nem úgy működik, mint egy magáncég. 

– Mi a szerepe a minisztériumnak?

– Ez a minisztérium felel Románia digitalizációjáért, azonban, úgy tűnik, nagyon kevés eszköze van arra, hogy a más minisztériumok rendszerét feljavítsa. Ahogyan én látom, még ha a minisztériumunk ki is dolgozna egy olyan rendszert, amely elősegítené a pénzügyminisztériumi ügyintézést, akkor sem biztos, hogy egyszerű lenne a rendszert működésbe hozni. Természetesen minden minisztérium tesz a digitalizációért, de egyelőre nem tűnik összehangoltnak a rendszer, hisz eddig nem is volt senki, aki ezeket a rendszereket összehangolta volna. Most azonban, úgy tűnik, megérett rá az idő.

– Sikerült-e körvonalazni, hogy államtitkár-helyettesként milyen téren kellene inkább tenni azért, hogy valami mozduljon e szakterületen?

– Nagyon fontosnak tartom a kutatás támogatását, fellendítését. Egyelőre azt látom, hogy más országokhoz viszonyítva nálunk nincsenek látványos kutatási programok, pedig rengeteget dolgoznak ezek az intézmények. Valami hiányzik, és biztos vagyok benne, hogy sikerül beazonosítani, hogy mi. A digitalizáláshoz kapcsolódva csak a digitális könyvtárak hiányát említem meg, pontosabban fogalmazva: a könyvtárak digitalizálásának fontosságát. Itt-ott különböző magánkezdeményezésekből digitalizálnak bizonyos dokumentumokat, könyveket, újságokat, de nagyon nehéz hozzáférni a különböző szakterületeken a kordokumentumokhoz. Lenne, aki a digitalizációt elvégezze, de fontos tudni, hogy milyen rendszerben, ki kezeli a programot, miként biztosítható az adattárhoz való hozzáférés, és nem utolsósorban ki finanszírozza a munkát. Fontosnak tartom ezt, mert ez egyfajta tudásalapot biztosít, több kutatási terület kiindulópontját is jelenti. A másik megjegyzésem informatikusként az állami rendszerekkel kapcsolatosan – akár a vírusjárvány leküzdésére elindított oltáskampány digitális felületére utalva –, hogy piaci megközelítésből ezek a rendszerek lenne még mit fejlődjenek. Ezek szubjektív dolgok, természetesen nehéz mindenki kedvében járni, de mégis ez a személyes véleményem. Örülök, hogy léteznek, remélem, egyre jobbak lesznek idővel. Azonban nem is ez a legnagyobb gond, hanem az, amire korábban utaltam, hogy minden minisztériumnak, szakhatóságnak megvan a maga különálló digitális rendszere, és ezek nincsenek összekötve. Ha még ott tartunk, hogy például autóvásárláskor az adásvételi szerződést el kell vigyem a polgármesteri hivatalhoz, majd az innen kapott adóigazolvánnyal el kell sétáljak a megyei pénzügyi igazgatóság ügyfélfogadó ablakához, akkor távol állunk az ideális online rendszertől. Mindez azonban az állami hivatalok közötti átjárhatóságot megvalósító digitális rendszerrel megoldható lesz. 

– Valóban, a legnagyobb hiányosság ezen a téren az állami közigazgatásban tapasztalható. Évek óta beszélünk az ún. e-governmentről – vagyis a digitális kormányzásról, közigazgatásról, az átjárhatóságról. Vannak országok, ahol léteznek egységes ügyfélablakok, ahol minden állampolgári ügyet néhány perc alatt el lehet intézni, de mi még távol állunk ettől. 

– Jelenleg az állampolgár az állam postása. A vírusjárvány idején derült ki, hogy mennyire szükségünk van a digitalizációra, hiszen több állami intézmény a fertőzés megelőzéséért online rendszerbe kényszerült, és így emiatt is megpróbáltak egyszerűsíteni az ügyvitelen. Azonban a törvényeken is módosítani kell, hiszen az állami intézményeknél még mindig szükség van rá, kérik a dokumentumok archiválását, megőrzését papíron is. Ameddig ezen nem változtatunk, nem lehet teljes mértékben megvalósítani azt a digitalizációt, amelyről elméletileg évtizedek óta beszélünk. A minisztériumunk már dolgozik azon, hogy egyszerűsítsük a rendszert. Csak ugye időre van szükség. Az állami intézményekben nem olyan sebességgel haladnak a dolgok, mint ahogy azt egyesek – többek között én is – szeretnék.

– Amint korábban elhangzott, nem elég rendszereket kiépíteni, hanem ezeket működtetni, érteni és megérteni kell. El kell ismerni, hogy Romániában vannak, akikhez még mindig nem jutott el a digitális világ. 

– Az előbbi példát folytatva, elmondhatom, hogy a digitális rendszerek bevezetése ellenére még mindig nagyon sokan mennek el a közhivatalokba azért, mert egyszerűen idegenkednek a számítógép használatától, vagy nem értenek hozzá. Az jó, hogy a rendszerváltást követően fokozatosan ugyan, de bevezették a digitális oktatást az elemi iskolától az egyetemig, de van egy olyan generáció, amelyet már nem igazán lehet erre megtanítani. Most már egyre kevesebb az a hely az országban, ahova nem jut el mondjuk az internet, mert a telefonhálózatok elég jól lefedték a kábellel nehezen elérhető helységeket is, de mindenkinek a zsebében ott lapul az okostelefon, amit használni lehet digitális ügyintézésre. Tehát marad a digitális kompetenciák erősítése, és erre vannak is tervek szerencsére, természetesen ezt az oktatási minisztériummal közösen kell végigvinni.

– Korábban szó esett arról, hogy a minisztériumban már körvonalazódnak bizonyos programok. 

– Ez egy teljesen új minisztérium, amely a volt kutatási és oktatásügyi minisztériumból vált ki, ehhez társult a digitalizáció és az innováció. Néhány hatáskört átvett a korábbi szaktárcától ugyan, de egy új struktúrát kellett felépíteni. A körülbelül 280 állásból eddig mindössze 140-et töltöttek be. Megvan a szerkezeti felépítés, kijelölték a feladatköröket, de még nincsenek mind betöltve az állások. A minisztériumban jelenleg a helyreállítási és ellenállóképességi mechanizmuson dolgozunk. Az már körvonalazódott, hogy hol akarunk állni a digitalizáció terén öt év múlva, de ehhez fel kell építenünk egy követhető, életképes stratégiát. Ebben többek között benne van a digitális személyazonossági igazolvány bevezetése, a minisztériumok által használt rendszerek összekötése, hogy a személyi szám alapján minden (az ügyintézéshez) szükséges adat elérhetővé váljon. A műszaki megoldásokról is beszélgettünk, de még csak elméleti szinten. 

– Ezek szerint egyhamar nem lesz ezen a téren látványos változás?

– Optimista vagyok, remélem, hogy munkánkkal tudunk változtatni a jelenlegi helyzeten, elindíthatunk egy folyamatot. Ha három év múlva el tudom mondani, hogy bármely közhivatalhoz intézett kérdést, ügyet a digitalizációnak köszönhetően nem harminc nap alatt, hanem egy-két napon belül megválaszolnak, elintézik, akkor egyik célomat kipipálhatom.

– Nyilván a minisztérium által előterjesztett tervek kivitelezéséhez, megvalósításához politikai akarat is kell, hiszen enélkül nem születhetnek döntések állami szinten. Van-e együttműködési szándék a minisztériumban a különböző politikai formációk részéről ajánlott szaktársak között?

– Ciprian-Sergiu Teleman USR-s miniszter is a magánszférából „evezett át”, hihetetlenül nyitott, modern gondolkodású, elfogadja a kezdeményezéseket, és a hatékonyság neki is fontos. Kiváló szakemberek kerültek a minisztériumba, tehát egyelőre hiszem, hogy eredményesen együtt tudunk majd dolgozni. 

– Mi a garanciája, hogy amit kidolgoznak, a parlamenti cikluson túl is kivitelezhető?

– Ezért kell stratégiát készíteni, olyan irányt mutatni a minisztériumoknak a digitalizáció terén, ami politikamentesen kivitelezhető. A hosszú távú terveket el kell fogadtatni a politikummal, hisz csak ez garantálhatja, hogy az elképzelések valóra válnak. Azt kell végre megérteni, hogy a kutatásfejlesztés, a digitális kompetenciák erősítése fontos mérvadója lehet egy ország intelligenciájának. Én azt gondolom, hogy egy ország jövőbe vetett hitét tükrözi az is, hogy mennyi pénzt fordít a kutatásra. Közvetve ez garantálja az állam modernizációját. A nagy kérdés továbbra is az számomra, hogy milyen sebességgel szeretnénk felzárkózni Európához? Az innováció, a digitalizáció egyértelműen ezt a célt szolgálja, és ez lehet ennek a letéteményezője, a hajtómotorja. Ha van erre pénz, akarat, akkor felgyorsíthatjuk a folyamatot. Hiszem, hogy mindehhez hozzájárulhatok a munkámmal, hogy segíteni tudok, hogy ezek a fejlesztések, előrelépések eljussanak az ország más régióiba is. Ha ezt elérem, akkor van értelme annak, hogy én vagyok ott, és nem valaki más, mondjuk a fővárosból.