2019. május 26., vasárnap

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

 Aki kirándulás vagy kertben, parkban sétálás közben nem csak az utat és a szem magasságában lévő tárgyakat kíséri figyelemmel, az gyakran láthat a nagy fák koronájában egy sokágú bokornak tetsző képződményt, amelyet fehér vagy sárga bogyók tömege díszít. Ezek a növények a fán élősködő fagyöngy és a fakín. Első látásra hasonló, valójában különböző családhoz tartozó növényekről van szó, amelyek, nem gondolnánk, de igazából cserjék.

 A fehér fagyöngy – latin neve Viscum album – Európában, Kis-Ázsiában és Észak-Afrikában honos félparazita, örökzöld növény. A szantálfavirágúak rendjéhez és a szantálfafélék családjához tartozik. Leginkább gyümölcsfákon (alma, körte) található, de gyakran nyárfán, akácfán, fűzfán élősködő gyógynövény. Tölgyfán soha nem látható. A gazdanövény fajától függően változik a hatóanyagok összetétele. A gazdanövényen gömb alakban függ, átmérője 1-2 méter  is lehet, kora elérheti a hetven évet is. Levele keskeny, ovális, sárgászöld színű. Virágai a levelek tövében és az ágak végén márciustól májusig nyílnak, sárga színűek. Termése fehér, borsónyi nagyságú, ragadós, áttetsző bogyó, november-decemberben érik, az emberre mérgező, de a madarak (cinke, rigó) szívesen csipegetik. A bogyóban egy nagy méretű mag található, mely sem vízben, sem földben nem csírázik, csakis a fák ágain.

Fagyöngy


 A fehér fagyöngy leveleit, friss hajtásait belsőleg leginkább magas vérnyomás, érelmeszesedés ellen, szívritmus szabályozására használják. Jó szédülésre, fülzúgásra, visszérre, javítja a véredények áteresztő képességét, fokozza a koncentrációs képességet, vízhajtó is. Mindenféle (seb-, méh-, tüdő-, és orr-) vérzést csillapít. Köhögésre, szamárköhögésre jó. Nyugtató hatása miatt epilepsziás rohamok megelőzésére, fejfájásra is használható. Javítja az immunrendszer működését. A méh izomzatát erősíti, növeli a pete megtapadásának esélyét, ezáltal a fogamzást. Csökkenti a vér cukorszintjét, ajánlott a cukorbetegeknek.

 Európában több laboratórium is előállít a fagyöngyből sejtek osztódását gátló (citosztatikus) készítményt, amit a rákgyógyászatban alkalmaznak, a befecskendézésre (injekció) szánt készítményt ízületi betegségek gyógyítására is javallják.

A fehér fagyöngy készítmények külsőleg is alkalmazhatók érszűkületre, visszérre, ízületi fájdalmakra, langyos borogatások formájában. Házilag teát vagy gyógybort készíthetünk a fagyöngyből.

Tea készítésére a fagyöngy leveleit és fiatal hajtásait használjuk. A fagyöngyteát mindig hidegen (!) készítjük. Egy evőkanál (3 g) fagyöngyöt 2,5 deciliter mészmentes hideg vízben 12 órát (estétől reggelig) áztatunk, leszűrjük, és hidegen, esetleg nagyon enyhén langyosan, ízesítés nélkül, étkezés előtt fogyasztjuk. Magas vérnyomásra napi egy csésze, szívbetegeknek hetente két-három csésze fogyasztása ajánlott. Immunerősítésre, betegségek megelőzésére havonta két-három csésze tea is elegendő. Társítható hideg galagonya- vagy gyöngyajakteával.

 Gyógybor készítése: egy liter édes, fehér borban negyven gramm friss fagyöngyhajtást és -levelet tíz napig áztatunk szobahőmérsékleten. Leszűrjük, és napi kétszer félpohárnyit fogyasztunk belőle étkezés előtt. 

 Terhesség, szoptatás alatt, valamint 12 évesnél fiatalabb gyerekeknek a fagyöngytea fogyasztása nem ajánlott! Nagyobb adagokban a májat károsíthatja!

 A segesvári gyógyszertári múzeumban kiállított állványedények egyikén olvasható: PULVIS VISCI QUERCI. Az edényben egykor tölgyfán (Quercus) élő sárga fagyöngy (Viscum) megszárított szárából és leveléből készült port (pulvis) tároltak. A sárga fagyöngy ismertebb neve: fakín, latinul LORANTHUS EUROPAEUS, és a fakínfélék családjának névadó faja, Erdélyben is gyakran előfordul a tölgyfákon.

 Elődeink – ritkán – alkalmazták idegesség, epilepszia kezelésére, görcsökben és fejfájdalmak enyhítésére. Erősen mérgező tulajdonságai miatt ma már nem használatos.

Fakín


 A fakín első látásra hasonlít a fehér fagyöngyhöz, de valójában két különböző családhoz tartozó növényről van szó. A fakín nem örökzöld, hanem lombhullató, Közép- Európában és Kis-Ázsiában terjedt el, kemény fákon, leggyakrabban tölgyfákon élősködik. A fakínnal fertőzött tölgyfákon akár gyermekfej nagyságú daganatok is képződhetnek. A fagyöngyhöz hasonlóan a szükséges vizet és ásványi elemeket veszi fel az anyanövényből, leveleivel saját fotoszintézist folytat. A fakín szára feketészöld, sárgás virágai tavasszal nyílnak, termése sárga (!) álbogyó, amely télen érik, egy magot tartalmaz. Terjesztésében a madarak szerepe elengedhetetlen, elfogyasztják a bogyókat, és az „étkezés” végeztével a csőrüket a faághoz dörzsölik, hogy megszabaduljanak a ragacsos maradéktól, ezzel odaragasztják a magot a fa ágához, ahol az lehetőséget kap az életre.

 Mind a fehér fagyöngy, mind a fakín a legrégibb időktől ismert, számos legenda és babona fűződik hozzájuk. Az ókori rómaiak szellemek és villámcsapás elleni védelemre használták. A kelta papok aranysarlóval vágták le a fák ágáról, a bogyók húsát kelmébe göngyölték, és varázslatokra használták. A kereszténységben a béke jele. Sok országban karácsony környékén díszítésre használják.

 Madárlép készítésére mindkét növény ragadós anyagot tartalmazó bogyói alkalmasak. A lépvesszős módszert tájainkon is alkalmazták a madarászásból élő emberek. Az ily módon történő madárfogás ma már tiltott mesterség, de örökre megmaradt a „lépre csal” szólásunk.

Veress László




Kapcsolódó cikkek: