2021. június 20., vasárnap

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Diákszemmel az online egyetemi oktatásról

Az egyetemista életének szépségeiről minden líceumba járó diák hallott, és ennek tükrében már várta is, hogy mikor kezdhet bele élete ezen szakaszába. A 2020-ban érettségizők többségének azonban nem adatott meg, hogy megtapasztalja azt elsőévesként. Miután a tizenkettedik osztály végi jeles eseményekre rányomta bélyegét az egész világot feldúló koronavírus-járvány, az egyetem offline elkezdését sem tette lehetővé. Ennek apropóján beszélgettem a Babeş–Bolyai Tudományegyetemen tanuló Thomassal (aki vegyészmérnöki szakra jár), valamint a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemre járó Andreával (mechatronika szak), Dáviddal (informatika szak), Szilárddal és Tamással (mindketten automatizálás szakra járnak), akik az elmúlt év tapasztalatait mondták el. 


Online kezdődött az egyetem 

Mindegyik diák várta, hogy offline kezdődjön az egyetem, azonban volt köztük olyan is, akit nem lepett meg a helyzet. A Kolozsváron tanuló Thomas kritikusan állt az online tanuláshoz: –  Természetesen vártam, hogy valamilyen formában rendesen kezdődjön az egyetem, főleg azért, mert kémián kicsit több offline jelenlétre lenne szükség, mint más szakoknál. A matek online semmiképp sem megy, az csak kínszenvedés mindenkinek, és nem is fogunk sokkal maradni. 

Szilárd a technikai háttér hiányára hívta fel a figyelmet: – Egyrészt vártam, hogy menjek be az egyetemre, mert az én szakom, az automatizálás eléggé gyakorlatias, és már voltam az egyetemen (egy ismerős bevitt), meggyőződtem, hogy jó felszereltséggel rendelkezik, ezért jó lett volna ki is használni ezt.

Szaktársa, Tamás már a nyáron aggódott az online tanítás miatt: – Nekem sokat jelent a laboróra, mivel mérnöknek készülök, és a mérnöki munka nem csak elméletből áll. Már a nyáron sokat gondolkoztam azon, hogy miként fog az egyetem online zajlani, sajnos pontosan úgy, ahogyan elképzeltem, a monitor előtt, széken ülve és jegyzetelve… 

Dávid és Andrea is számított az egyetem online elkezdésére, az előző év zárása után, de várják, hogy valamikor visszatérjenek a „rendes” oktatásra, illetve próbálják a maximumot kihozni a jelenlegi szituációból. – Mivel már az évzárás előtt is néhány hónapig online voltunk, az egyetem kezdetéig sikerült megszoknom ezt az oktatást, így nem szomorított el különösebben, hogy az egyetem online indul. Természetesen volt sok negatívuma is, de próbáltam a pozitívumokra koncentrálni – mondta Andrea. 


Senkit sem tántorított el 

Bár egy ilyen nehéz időszakban megfordulhat az ember fejében az egyetem abbahagyása, a megkérdezett hallgatók mindegyike elégedett a döntésével. Andrea régi vágya mellett a családi hagyományt szándékszik folytatni. 

– Már kis korom óta érdekelt a mérnöki szakma, édesapám is mérnök, de nem tudtam pontosan, mit válasszak. Mivel a mechatronika nagyon sok különböző ágazattal foglalkozik, erre esett a választásom. Igaz, még egy év sem telt el az egyetemből, de nagyon érdekesnek találom, amiket tanulunk.

Automatizálásra azért mentem, mert tudtam jól, hogy majd munkát találhatok egy informatika-hardver cégnél külföldön is akár, és hogy nagyon megbecsülik a jó szakembereket a kollégák/cégek. Az automatizálás szak sok mindent megenged nekem majd a későbbiekben, amit más szakok nem tudnak nyújtani – értelmezte a szituációt Tamás. Szilárd reál beállítottságú, emiatt választotta az automatizálás szakot, míg Dávid az informatika és Thomas a kémia szeretete miatt döntött a választott szak mellett. 


Az érmének két oldala van

A diákok mindegyike beszélt a virtuális oktatás előnyeiről és hátrányairól is. Az online egyetem legnagyobb pozitívumának Szilárd azt tartja, hogy sokkal kényelmesebb otthon ülni, és úgy követni az órát, nem kell eljárni órákra vagy bentlakásban lakni. Andrea a több szabadidőt értékelte, „mivel nem kell felmenni az egyetemre, a reggeli készülődés idejét megspóroljuk, és több idő jut alvásra; a diákok nincsenek annyira kifáradva; sokkal egészségesebben étkezem, több időm jut sportolásra, mint amikor rendesen bejártam iskolába”, míg Tamás az egyetem szempontjából nézte a dolgot: – Az egyetemnek nagyobb profitot jelent a pandémiás időszak, pont amiatt, hogy nem kell annyi személyzetet tartson, és még rezsit sem kell annyit fizessen, mint rendesen. 

Az érme túlsó oldala: Dávid szerint az online oktatás miatt nehézségek adódhatnak egyes tantárgyaknál. Andrea az online világ létrehozta réseket emelte ki: – Nem végezhetünk laborgyakorlatokat, pedig a mérnöki szakmában az különös fontossággal bír. A vizsgák megszervezése kicsit nehézkesebb, akik kicsit ügyesebbek, így is, úgy is tudnak puskázni – hívta fel a figyelmet Szilárd. Tamás a szociális aspektust hangsúlyozta: – Én inkább társalgós ember vagyok, és nem tudom így megismerni az embereket magam körül, akik majd nagy valószínűséggel munkatársaim is lehetnek egy cégnél.


Van-e diákélet?

Thomas, akinek lehetősége volt néhány órán fizikálisan is részt venni, elmondta, hogy a második félév teljes egészére kapott bentlakást, azonban csak akkor megy fel, ha lesz társasága. – Ha lesznek olyan emberek, akikkel lehet feladatokat oldani és rendesen készülni, akkor visszamegyek, de szerintem már csak májusban kerül erre sor. 

A diákélet Andrea szerint nem létezik, csak a régi ismerőseivel tartja a kapcsolatot, Tamás szerint pedig nagyon leszűkült. – A diákélet meghatározó része az, hogy mindig a közös csoportban oldjuk meg és tesszük ki a tesztek nagy részét. A többi dolog kihalt az online tanításnak köszönhetően. Dávid kiemeli társai segítőkészségét. – Elég könnyű segítséget kérni az órákkal kapcsolatosan. Az online egyetemi életet kiválóan jellemzi szavaival, ami a cikk zárásaként is megfelel: „A diákélet csak a chatcsoportba küldött mémekből áll.”

Farkas Bence