2019. június 26., szerda

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Jubileumi faluünnepség Sáromberkén

Vasárnap zsúfolásig megtelt a templom Sáromberkén, ahol több száz helybéli és elszármazott sereglett össze találkozni, együtt ünnepelni. A jubileumi faluünnepség számos helyi értékkel, tartalmas és változatos programokkal, finom falatokkal várta mindazokat, akik számára fontos a település.

Az ünnepi istentiszteletre ezúttal nemcsak a szokásos harangszó hívogatta a falu népét, hanem a székelyvajai fúvószenekar indulói, katonanótái is jelezték, nem mindennapi eseménynek leszünk tanúi. A templom bejáratánál a szervezők mindenkinek kitűzőt ajándékoztak Sáromberke (1319–2019) – 700 év Erdélyben felirattal. A rendezvényen, a meghívott politikusok, közméltóságok, elszármazott lelkészek mellett, jelen voltak a Marosszéki és Régenszéki Vitézi Rend tagjai, a marossárpataki és mezőpaniti hagyományőrző huszárok.

Az igehirdető Porkoláb Levente helyi lelkipásztor prédikációjában párhuzamot vont a faluünnepség és a Biblia tanítása között. „Hogy mi most itt vagyunk, azt jelenti, hogy valami megragadta a figyelmünket ezzel a kis településsel kapcsolatosan. Úgy, ahogy a tanítványok figyelmét is megragadták Jézus tanításai, ezért követték és szolgálták őt” – mutatott rá a lelkész, aki hangsúlyozta az egymásra figyelés fontosságát, a hit és az ima szerepét életünkben, majd néhány intelmet, tanácsot intézett a jelenlévőkhöz. Büszkék lehetünk arra, hogy vagyunk, hogy létezünk, járjunk nyitott szemmel és nyitott szívvel, maradjunk hűségesek Istenhez. Maradjunk hűek szülőföldünkhöz, gyökereinkhez, maradjunk meg nemzetünk kötelékében, ne hagyjuk el szeretteinket, gyönyörű erdélyi tájainkat – fejtette ki Porkoláb Levente.



Hétszáz év dióhéjban

Berekméri D. István nyugalmazott történelemtanár előadásából megtudhattuk, hogy Károly Róbert király 1319-ben adományozta Sarumberget Simonnak, aki a Kacsics nemzetségből származott. 1453-ban mezővárosként említik, 1411-től vásárjoggal rendelkezett. 1462-től ismeretes a jobbágytelepülés „önkormányzata”, amely a hagyományos székely falvaknál kevesebb önállósággal rendelkezett, mert a település hűbérura beleszólt a falu életének irányításába. A pedagógus elmondta, hogy a nehézségekkel tele utat még nehezebbé tette az antagonisztikus társadalmú hűbéri rend, a szerény polgári erényekkel és jogokkal bíró kapitalizmus és a rövidebb, de annál népelnyomóbb diktatórikus rendszer, amely megfosztott emberi és szabadságjogainktól. Mindezt csakis Istenbe vetett, töretlen hittel, folyamatos, lendületes és kitartó munkával lehetett túlélni, amihez hozzájárult a jó patrónus Telekiek támogató és védő pajzsa – hangzott el a tartalmas, tömör előadásban.

Perczel László, Magyarország csíkszeredai főkonzulátusának konzulja elmondta, hogy az ember elsősorban arra lehet büszke, amit maga teremt meg, amit saját kézzel épít anyagi, szellemi és lelki értelemben. A sáromberkiek ezért méltán lehetnek büszkék az elmúlt 700 évre, elődeik munkájára és helytállására. „A mai ünnep egy élni akaró közösség érdemeit bizonyítja. Kívánom, hogy még számtalan eljövendő nemzedék vallja magáénak ezt a helyet, építse tovább a közösséget, érezze magának Sáromberkét” – fogalmazott a konzul.

Dr. Vass Levente parlamenti képviselő köszöntőbeszédében  arra kérte a jelenlévőket, hogy a jövőben is szolgálják hűséggel az egyházat, legyenek hasznos tagjai a faluközösségnek, az erdélyi magyarságnak. A képviselő megígérte, hogy a közeljövőben a fél világot bejárt sáromberki grófról, az Afrika-kutató Teleki Sámuelről fogják elnevezni Marosvásárhely egyik tanintézményét.

Kovács Levente, a Maros megyei RMDSZ ügyvezető elnöke először Péter Ferenc Maros megyei tanácselnök jókívánságait tolmácsolta, elismerő szavakkal szólt a Teleki családról, majd a templom és az iskola nélkülözhetetlen szerepéről, fontosságáról beszélt.

Jánosi Ferenc, Nagyernye község polgármestere felszólalásában hangsúlyozta annak fontosságát, hogy a helyi közösség továbbra is harmóniában és egységben élő, imádkozó nép maradjon. „Ne feledjük, hogy amilyen felelősséggel éljük meg a jelent, olyan jövőre számíthatunk!” – foglalta össze beszédének üzenetét a községvezető.

Fotó: Berekméri Edmond


Ünnepi műsor

Ezt követően, tolmács segítségével, a holland Wekerom település küldöttségének vezetője köszöntötte a sáromberkieket. Elmondta, hogy valamikor bibliákat csempésztek át a határon, de végre eljött az idő, amikor nyugodt szívvel jöhetnek látogatóba. „Vannak dolgok, amelyekben hasonlítunk egymáshoz: ilyen a hit és a feltétel nélküli, őszinte szeretet” – mutatott rá a holland csoport vezetője. Az ünnepség alkalmából a wekeromi vendégek egy padot helyeztek el a templom előtti téren, amelyre emlékplakettet rögzítettek.

A továbbiakban öt Sáromberkéről elszármazott lelkipásztor adta áldását a gyülekezetre, majd a közelmúltban elhunyt id. Kristóf István családtagjai vehettek át post mortem elismerést az egykori kántor hat évtizedes szolgálatának elismeréseképpen. Egyházi, Istent dicsőítő énekeket adott elő a Sálom ifjúsági keresztény zenekar, az Esti ima című népdalt énekelte Ferenczi Attila, verset olvasott fel Berekméri Márta és Haba Tamara. A templomi ünnepség a Himnusz eléneklésével fejeződött be.


Felcsendült a felújított orgona, emléktáblát avattak

Porkoláb Levente lelkipásztor, főszervező csodálatos megvalósításnak nevezte a templomi orgona felújítását, megjavítását, amit Biró Zsolt parlamenti képviselő közbenjárására, pályázati pénzből sikerült megvalósítani egy kiváló szakember, Dénes Endre segítségével. 

Veress Róbert, a Görgényi Református Egyházmegye esperese ünnepi beszédében elmondta, hogy a település történetében fontos helyet foglal el a református templom, és benne az 1857-ben épített orgona. A sípjait az emberekhez hasonlította, akik termetre, kinézésre nem egyformák. „Ez az egyediség viszont nem akadályoz bennünket abban, hogy egymás mellett legyünk. Minden sípnak megvan a maga helye, mint ahogy az embereknek is megvan a helyük a családban, a gyülekezetben, a társadalomban. Isten egymás mellé állít bennünket, feladatokat bíz ránk, amiket el kell végeznünk. Életünkben azonban nagyon fontos szerepet játszik a harmónia, mint ahogy összhang nélkül a sípok sem lennének megfelelőek” – emlékeztette a jelenlévőket az esperes, akinek szavait Nemes Ildikó tanárnő gyönyörű orgonajátéka követte. 

A templomból kivonulva, a falu fennállásásának 700. évfordulója alkalmából emléktáblát avattak, amelyet Perczel László konzul leplezett le. Díszőrséget álltak a vitézi rend és a huszárcsapatok tagjai, elöljárók koszorúztak, majd a székely himnusz eléneklése következett. 


Képkiállítások, gazdag szabadtéri műsor

A szeretetvendégséget követően Magyarosi Zsuzsánna (Marosvásárhely) és Weisz Márton (Gernyeszeg) képkiállításának a templom melletti Ifjúsági Ház adott helyet. A rendkívül tehetséges, mozgássérült lány munkáit, művészi pályáját Csata Éva, a HIFA Románia igazgatója méltatta, Weisz Márton alkotásairól Berekméri D. István beszélt. 

Délután szabadtéri színpadon szórakoztatta a közönséget, Porkoláb Ildikó tanítónő irányításával, a helyi iskolások csoportja, a nagyernyei férfikórus, Sándor Botond, ifj. Kádár Ferenc, Berekméri Réka, Ferenczi Attila énekesek, valamint a Regélők énekegyüttes (Magyarország). A műsorvezetők Vajda Annamária és Borbély Lajos pedagógusok voltak. Sikeres volt a helyi termékek bemutatója is, valamint a kiskorúak számára szervezett programok. 

Porkoláb Levente lelkipásztor, főszervező