65 év kincsei

Népviselet-bemutatóval és gálaelőadással ünnepel a Maros Művészegyüttes

Hat és fél évtized emberi léptékben mérve nem kevés idő, az öregedés, nyugalomba vonulás mérföldköve. A 65 éve született Maros Művészegyüttes ezzel szemben folyamatosan újul, fiatalodik, energiáit megsokszorozza. A jubileumi évfordulót – ha a világjárvány szabta keretek között is – többnapos, gazdag programmal ünnepli az együttes két tagozata, Barabási Attila Csaba igazgatóval ennek apropóján beszélgettünk.

– Mire számíthat a jeles nap alkalmából a népi hagyományok iránt érdeklődő közönség? 

– A 65. születésnapot a Székelyföld Napok égisze alatt ünnepeljük. A programsorozat nyitónapján, október 8-án a Kultúrpalota előcsarnokában megnyitottunk egy, a Maros megyei székely népviseletek gazdagságát bemutató kiállítást. 9-én egy anyaországi kiszállás következett, a budapesti Határtalan Táncfőváros fesztiválon, a Hagyományok Házában a Valaki jár a fák hegyén című Kányádi-emlékműsorunkat vittük színre. Október 12-én, kedden két vendégszereplésünk volt, Zetelakán és Szentegyházán az egyik legkedveltebb mesejátékunkat, a Mátyás király álruháit mutattuk be. Mindkét település zöld zónába tartozott, így telt ház előtt játszhattunk. Mivel a Maros Művészegyüttesnél több száz gyermek tanul táncolni, és számunkra ők jelentik a jövőt, a konkrét ünnepi események velük rajtoltak. Október 13-án a román utánpótláscsoportok léptek színpadra, 14-én a Napsugár és a Borsika mutatta be műsorát a kövesdombi székházban. A gyermekek tánca után, este 7 órától a Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ és a gyergyócsomafalvi Mocorgók néptáncegyüttes közös táncszínházi produkcióját, a Jerika-kő legendáját láthatta a közönség. Nagy büszkeségünk, hogy az előadást két egykori táncos kollégánk, Balázs Bécsi Csaba és Orsolya rendezte. Az előadások előtt megnyílt a Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ fotókiállítása. Október 15-én, pénteken (ma) két helyszínen ünnepelünk. Délután 6 órától a Kultúrpalota előcsarnokában Maros megyei székely népviseleteket mutatnak be a Maros Művészegyüttes táncosai és az utánpótláscsoportokhoz tartozók, adatközlőkkel és hagyományőrzőkkel együtt. A viseletek ismertetése után egy tánc erejéig meg is perdülnek a szoknyák. Szintén 6 órától a kövesdombi székházban a román tagozat gálaműsorára kerül sor. A magyar társulat október 16-án, szombaton délután 6 órától ugyanitt mutatja be ünnepi előadását. A Varga János rendezte produkció az utóbbi évtizedben színre vitt legszebb táncokból nyújt válogatást. A rendezvényeink ingyenesek, a jelenlegi járványhelyzet miatt azonban csak oltásigazolással vagy a koronavírus-fertőzésen való átesést bizonyító igazolással engedhetjük be a közönséget (ez utóbbi igazolás a megfertőződéstől számított 15. és 180. nap közötti időszakban érvényes), és kötelező az előzetes regisztráció. Mindkét társulat gálaműsorát a Marosvásárhelyi Rádió közreműködésével, többkamerás felvétellel élőben közvetítjük a Facebook-oldalunkon, hogy azok is megtekinthessék, akik a járvány, illetve a helyek korlátozott száma miatt nem tudnak jelen lenni. Az eredeti elképzelésünk szerint – akárcsak öt évvel ezelőtt, a 60. születésnapon – szerettük volna színpadra szólítani a művészegyüttes egykori táncosait és további munkatársait, de már szeptemberben nyilvánvalóvá vált, hogy a pandémia miatt ez nem valósulhat meg. Így óvatosan és kicsit szomorkásan ünnepelünk. A Maros Művészegyüttes táncosainak nem jár szobor, sem más kitüntetés, a mi jutalmunk a taps, a nézők szeretete. Az ajándékunk pedig az előadások élménye, a népi hagyományok őrzése, a nemzeti öntudat erősítése, a néptáncosoknak nyújtott szakmai irányítás, az elmúlt időszakban pedig rendezvények szervezése, társszervezése is. A közös munkában a két tagozat minden tagjára szükség van, nemcsak azokra, akik a színpadon megmutatkoznak, az irodai és a műszaki személyzetre ugyanúgy. Egy nagy család a miénk, ami csak együtt működik.

Több száz évre szóló álom 

– Hogyan tekint vissza Barabási Attila Csaba az elmúlt hat és fél évtizedre?

– A Maros Művészegyüttes a legnagyobb múlttal rendelkező erdélyi hivatásos néptáncegyüttes. 1965 október elsején Állami Székely Népi Együttes néven alakult meg. Chivu Stoica írta alá az alapító okiratot, és bár a „székely” megnevezés a hivatalos iratokban nem szerepelt, mindenki így ismerte. Olyan emberek álmodták meg ezt az együttest, akik messzemenően fel voltak készülve, meg voltak érve arra, hogy megalapítsanak valamit, ami nem tíz vagy húsz esztendőt, hanem több száz évet működik. Gondolok itt karmesterekre, koreográfusokra, énekszólistákra, többek között Szalman Lórántra, Birtalan Józsefre és Birtalan Juditra, Szarvady Gyulára, Székely Dénesre és Domokos Istvánra, Orbán Irma viseletkészítőre, Tóth Erzsébetre és Széllyes Sándorra, Maria Precupra, Balogh Dénesre, Kerestély Lászlóra és még sok jeles személyiségre. Az együttes 134 taggal alakult meg trió formában – tánckarral, zenekarral és énekkarral –, jelenleg a magyar és a román tagozatnak összesen 90 alkalmazottja van. Évtizedeken át nemes munkát vállalt fel az együttes, olyan időkben is, amikor külső erők próbálták megszabdalni, szétvágni a műsorokat. Akár székely furfanggal meg tudta eredetiségükben őrizni ezeket az előadásokat, és ezért szerette a közönség mind Erdélyben, mind Európában vagy világszerte. A rendszerváltás után két tagozattal működő együttes megpróbált eleget tenni az új kihívásoknak, a modern világba belezuhanó közösségnek megmutatni, hogy nem szabad a gyökerektől, az otthontól elszakadni, meg kell benne maradni, és tisztelni kell a múltat. Ezt megannyi előadással, tánccal, népdallal, népviselettel próbáljuk a mai napig tudatosítani. A művészegyüttes több átalakulást megélt, de a közös cél mindig ugyanaz maradt: a tiszta forrásból eredő népi értékek felmutatása, eredeti formában való átadása, függetlenül attól, hogy a magyar, román, szász vagy cigány népi kultúráról beszélünk-e. Ma is ezt a küldetést képviseli a két tagozat, méltó helyet foglalva el az erdélyi hivatásos együttesek között. Gyakran megfordulunk Magyarországon, Európa és a világ különböző pontjain, ahogy tették ezt a régiek is. Büszke vagyok az 1956-ban megalakult együttesre, és büszke vagyok a most színpadra lépő együttesre is. Erőt, egészséget kívánok az egykori és a jelenlegi tagoknak, és arra buzdítom mindannyiunkat, hogy időnként emlékezzünk azokra is, akik nincsenek már közöttünk.

Új bemutatók, vendégszereplések

– Hogyan körvonalazódik a jövő, közeljövő?

– Jövő hét szombatján a Maros Művészegyüttes és a Spectrum Színház közös produkcióját, a Tündöklő Jeromost visszük el az 5. Brassói Színházfesztiválra. Ugyanakkor új bemutatókra is készülünk, egyebek mellett Kocsonya Mihály házasságát kezdjük nemsokára előkészíteni Novák Tibor és Makovinyi Tibor magyarországi koreográfusok rendezésében. Az előadást már korábban be kellett volna mutatnunk, de a járványhelyzet nem tette lehetővé. Emellett egy folkórműsort szeretnénk színre vinni, ezzel mennénk az erdélyi hivatásos néptáncegyüttesek tavasszal megrendezésre kerülő találkozójára, Nagyváradra. Arany János műve alapján egy rockballadával, az Ágnes asszony gyötrelmei című produkcióval is megajándékoznánk a közönséget. Az előadás forgatókönyvét és zenéjét Szabó Előd írta, a közös munka tárgyalás alatt van. Ami a kiszállásokat illeti, szeretnénk idén a Spectrum Színházzal közös előadásainkat több budapesti színházban bemutatni, erre számos felkérésünk van. Ugyanakkor, mivel Zalaegerszeg Marosvásárhely testvérvárosa, tervünkben áll testvérkapcsolatot kialakítani a Zalai Táncegyüttessel. A Maros Művészegyüttes több mint hat előadással készült az idei évadra, minden eddigi meghívásnak eleget tettünk, a további fellépések pedig a járványhelyzet alakulásától függnek. Az biztos, hogy amíg engedik, színpadon leszünk, ha pedig ez lehetetlenné válik, a virtuális térben jelentkezünk, ahogy korábban is. Reméljük, hogy nem kerülünk ebbe a kényszerhelyzetbe, és közönség előtt játszhatunk, nemcsak a kövesdombi székhelyen, hanem a várban és más marosvásárhelyi helyszíneken is, az új városvezetés lelkesítő támogatásával.