6. Caen, Hódító Vilmos, Bayeux

Caen (Kan) Franciaország jelentős kulturális és történelmi városa, Alsó-Normandia régió székhelye, Calvados megye központja, fontos ipari, kereskedelmi centrum és kikötő. Nem közvetlenül a tenger mellett fekszik (15 km), de egy csatornán a tengerjáró hajók is akadálytalanul eljuthatnak a városig. Népessége 110.000 fő. Földrajzi és stratégiai pozíciója miatt fontos volt már a középkorban és a múlt század negyvenes éveiben, a második világháború idején is, amikor kíméletlen pusztítást kellett elszenvednie.

Reggel korán érkeztünk a Caen központjában levő városháza előtti parkolóba. A városháza az egykori Férfiak apátsága főépületében működik. Innen némi gyaloglással könnyen eljutunk a város legfontosabb történelmi nevezetességéhez. Első utunk a várdombra vezet. 

A középkori várhoz a város hosszú főutcáján érünk. Az utca két oldalán fehér kőből épült paloták sorakoznak, földszintjükön üzletek, vendéglők, ezek a korai órában még zárva vannak, az utcán is csak egy-két ember lézeng. Az utca végén egyből előbukkan a vár helyreállított falaival, mellvédjével, bástyáival, a kerek bástyája alatti bejárattal.

A várat Hódító Vilmos 1060-ban építtette, az 1944-es harcokban súlyosan megsérült, azután egyes részeit eredeti, nagy részét 15. századbeli formájában építették újjá. Bejáratait barbakánok védelmezték. A vár területén található a Szent György-kápolna, amelyet a 12. században építettek, a hercegi bíróság egykori székhelye, a donjonnak csak az alapjai vannak meg a 11. századból, a tornyát még a francia forradalom dühe semmisítette meg, továbbá itt van a város szépművészeti múzeuma és a Normandia múzeum népművészeti és régészeti kiállítással. Az angolok tulajdonában levő várban 1182 karácsonyán Oroszlánszívű Richárd édesapja, II. Henrik angol király fiai társaságában ezer lovagot látott vendégül, később (1204) II. Fülöp francia király Normandiával együtt visszaszerezte a várost és a várat, utódai újra elvesztették, majd a százéves háború után (1456) végleg Franciaországé maradt. A forradalom Nemzeti Konventje 1793-ban dönt az erődítmény mint a királyság szimbóluma megsemmisítéséről, 1944-ben bombatalálatok végképp megpecsételik a sorsát. Nem szomorít el különösebben a vastag falakon belüli kihaltság és enyészet elhagyása. 

A lent elterülő városban hamarosan a Szent Péter- (Saint Pierre) templom lángoló gótikájában gyönyörködünk. Alapjait a 13. században rakták le, magas harangtornya 1308-ban készült. A XVI. században, amikor IV. Henrik esküvel tagadta meg protestáns vallását, és egy misével megvásárolta Párizst Franciaországgal együtt, itt celebrálták a vallásháború végét jelentő hálaadó Te Deumot.

A Saint Pierre-templomtól sétálóutcán érünk el a Férfiak apátságáig és a hozzá tartozó Saint Étienne- (Szent István) templomig. A világháború pusztításai ellenére a gazdag polgárok utcájában ma is állnak a múlt jegyeit hordozó szép épületek, mint például a fagerendás reneszánsz ház, homlokzatán szentek szobraival. A sétálóutca végén már látjuk a Szent István vértanúnak szentelt Férfiak apátságát katedrálisával. Mindkettő óriási arányaival nyűgözi le az idelátogatót, szinte város a városban. 

Az eredetileg bencés szerzetesek kolostorának épült létesítmény alapkövét 1066-ban rakták le, és 11 év után (1077) már fel is szentelték. Már a kezdeti tervek is azt célozták, hogy kora legnagyobb temploma legyen, és hirdesse, hogy Vilmos, a hódító kicsire nem tekint.

Vilmos, a legendás normann herceg és angol király 1028-ban született, Normandia hatodik hercege, Ördög Róbert törvénytelen (házasságon kívüli) fiaként. Kemény küzdelmet vívott azért, hogy őse, Rollo herceg és apja, Róbert herceg örökébe léphessen törvénytelen, de egyedüli fiúgyerekként. Apja elhunytakor még kiskorú volt, és nem sok beleszólása volt a marakodó főurak viszályaiba. Annál inkább később: a felserdült Vilmos határozottan tört magasra mutató célja felé. Matilddal, Flandria gazdag örökösnőjével kötött előnyös házasságának is köszönhetően megszilárdította pozícióját, és minden addiginál hatalmasabbá tette Normandiát. A „fattyú” előretörését és házasságát a pápa nem nézte jó szemmel, és kiátkozta az ifjú párt. Vilmos a bencés szerzetesek közvetítésével megbékítette a pápát, házassága a kor legkiegyensúlyozottabb együttélése lett. Hálából a bencéseknek két kolostort épített egyidejüleg Caenban: a Férfiak apátságát (Abbaye aux Hommes) és a Nők kolostorát (Abbaye aux Dames).

 Vilmos joggal viseli az utókor által adott Hódító melléknevet (franciául: Guillaume le Conquérent, angolul: William the Conqueror), 1066-ban harcba indult Angliába, és megszerezte az angol trónt is. Ezt az időpontot minden iskolás gyerek tudja Nagy-Britanniában. A középkor legfontosabb személyisége volt az angolszász és a francia, de Európa történelmében is. A normann hódítás döntő nyomokat hagyott Anglia nagyságán, kultúráján és nyelvén. Számos történelmi és szépirodalmi mű foglalkozik életével, megítélésében megoszlik az utókor véleménye: amíg egyesek a brit nagyság és birodalmi gondolkodás úttörőjeként tisztelik Vilmost, mások kíméletlen zsarnokot látnak benne, aki lábbal tiporta a szász szabadságjogokat.

 A hagyomány szerint (!) az angol trón megszerzéséért folytatott harc fontosabb eseményeit, férje vitézi tetteit az odahaza várakozó felesége, Matilda királyné udvarhölgyeivel a bayeux-i (kiejtése: bájözi) faliszőnyeg néven elhíresült csodálatos kárpitba szőtte bele, de az újabb kutatások megcáfolták a kárpit kivitelezésének ezt a módját. Caen után szinte kötelező úti cél a kárpit megtekintése.

 Bizonyos, hogy a hódító kiváló hadvezér, diplomata és politikus volt, Caen még mindig Vilmos városa, a megmaradt vagy felújított középkori épületek között járva minduntalan az ő emlékébe botlunk. Az általa épített Szent István-templomban is, ahol végakaratához híven alussza örök álmát. A hatalmas középső torony alatt, az oltárral szemben egyszerű kőlap jelzi sírját. Halála éve 1087. A híres halottakat ritkán hagyják békén pihenni, az ő sírját is többször feldúlták, hamvait szétszórták, talán egy combcsont található még a sírkő alatt. A templom belseje is monumentális, a román stílus elemei keverednek a normann gótika stílusjegyeivel.

A hatalmas templomhoz csatlakozik a háromemeletes apátsági épület különböző objektumaival. Múzeumában megdöbbentő kiállítás tekinthető meg a második világháborúban elszenvedett pusztításokról, az emberek szenvedéseiről.

A város egy másik részében épült fel a Szentháromságnak szentelt Nők apátsága. Építését 1062-ben, hamarabb kezdték meg, mint a férfiakét. Matilda királynét akarata szerint 1083-ban ide temették el. A Szentháromság temploma (Église de la Trinité) kisebb, mint a Szent István-templom. A későbbi évszázadokban itt apátnőnek lenni komoly rangot jelentett, főleg arisztokrata hölgyeknek jutott ez a kiváltság. A rendet 1792-ben feloszlatta a forradalom, később (1820) az apátságot kórházzá alakították át, így 1980-ig működött. Jelenleg az egész tartomány sorsát intéző regionális tanács ülésezik itt.

A Nők apátságában tanult Caen leghíresebb-leghírhedtebb szülöttje, Charlotte Corday (kiejtése: Sárlott Kordéj), Marat gyilkosa. Marat a jakobinusok vezéralakja, a francia forradalmi terror és diktatúra szószólója, jelentős szerepe volt a király és számtalan polgár kivégzésében. A 25 éves Ch. Corday úgy érezte, hogy ő hivatott Franciaországot megszabadítani a Marat által képviselt, egyre vadabbul dühöngő terrortól. Tettét egyesek iszonyúnak, mások dicsőségesnek ítélték meg, de Charlotte élete csúcspontjának tartotta a gyilkosságot, és bátran fogadta a halálos ítéletet.

Sok kilométernyi gyaloglás után tértünk vissza a városháza mellett várakozó autóbuszhoz, és utaztunk el Bayeux-be. A kisváros Calvados megyében, Caentól 30 kilométernyire, északnyugati irányban fekszik. Már a kora középkorban püspöki székhely lett, és sok normann telepedett le itt. A város legféltettebb kincse, a Bayeux-i kárpit a város múzeumában van kiállítva, bár eredetileg valószínűleg a helyi székesegyház megrendelésére készült 1070–1082 között. A város akkori püspöke Odo, Hódító Vilmos féltestvére volt. A püspök valamilyen okból kiesett féltestvére kegyeiből, és kiengesztelésként rendelte meg a kárpitot, ami az akkor felszentelt székesegyházat díszítette volna. A kárpit lenvászonból készült, gyapjúfonállal rajzolták fel a jeleneteket. Alkotói közel 75 különálló jelenetben képregényszerűen jelenítették meg az 1064 és 1066 közötti évek történéseit: Hódító Vilmos bretagne-i hadjáratát, az angol királlyal kötött szövetséget, Harold látogatását Normandiában, amikor elismerte Hódító Vilmos jogát az angol trónra, Harold árulását azzal, hogy királlyá koronáztatta magát, a hadi előkészületeket, a csatornán való átkelést, a hastingsi csata lefolyását, Harold halálát és Vilmos megkoronázását. A kárpiton 626 emberi alak, 202 ló, 55 kutya, sok egyéb állat, 49 fa, 37 épület, 41 hajó jelenik meg, pontos képet adva az akkori udvari szokásokról, a harcosok korabeli felszereléséről, és látható a Halley-üstökös első ismert ábrázolása is. A képeket latin nyelvű feliratok egészítik ki. Csodálatos, maradandó élmény a közel ezeréves „képregény”, a hetven méter hosszú faliszőnyeg előtt mintegy fél méterrel végigmenni.