50 éves osztálytalálkozó

A hajdani szászrégeni 2-es számú líceumban 2016. augusztus 30-án tartotta 50. érettségi találkozóját a XI. C osztály. Az esemény főszervezői, Demeter Róza és Demeter Rozália igyekeztek mindent megtenni, hogy a jelenlevők meghitt hangulatú együttlét részesei lehessenek. 50 évvel ezelőtt 34 diák végzett abban az osztályban, néhai Heilinger Jenő irányításával. A találkozón megjelent 14 résztvevő Szászrégenből, Abafájáról, Szovátáról, Nyárádszeredából, Sepsiszentgyörgyről, Vajdahunyadról és Urikányból érkezett.

Az egybegyűlteket Demeter Rozália nyugdíjas pedagógus köszöntötte alkalomhoz illő, veretes beszéddel és egy saját versével. A találkozó mottója – „Nem az a lényeg, hogy együtt tanultunk, hanem, hogy együtt voltunk” (Szallai László) – mélyen megérintett bennünket. Szeretettel gondoltunk még közöttünk levő tanárainkra, adja a Jóisten, hogy hátralevő életüket erőben, egészségben tölthessék. Kegyelettel, egyperces néma főhajtással emlékeztünk elhunyt pedagógusainkra, nevelőinkre és 12 osztálytársunkra is. Különösen megható volt, amikor Székely Ferenc felolvasta egyik elhunyt osztálytársunk testvérének levelét. Miközben hallgattuk, könnyes szemmel néztünk Póli érettségi fotójára és az emlékére küldött fehér krizantémbokorra. Az egyik résztvevő Arany János Néma bú című versét szavalta el.

Jómagam egy humoros hangvételű írással igyekeztem bemutatni az elmúlt 54 esztendő történéseit. Varga Margit egy zenész meghívottal lepett meg bennünket. Az örömteli találkozót az Intim vendéglőben elfogyasztott közös ebéd koronázta meg. Fiatalokat meghazudtoló frissességgel perdültek táncra az egykori fiúk és lányok. A finom, házi készítésű likőr, a szilvapálinka és a bor igencsak megoldotta a nyelveket, késő délutánig szólt a nóta. A találkozón felszólalók másmás életpályákat mutattak be, de volt bennük egy közös vonás, amit a legjobban Váci Mihály gondolatai érzékeltetnek: „Ma sem volt könnyű élni,/ és nem lesz könnyű sosem,/ de érdemes volt,/ s mindig érdemes lesz – hiszem.”

Távozáskor megfogalmazódott bennünk a gyakoribb találkozások szükségessége, hiszen nem tudhatjuk, mit hozhat a jövő… A találkozó szervezőinek pedig ezúton is megköszönjük, hogy egy felejthetetlen élmény részesei lehettünk.

Barta Zoltán nyugdíjas pedagógus, Marosvásárhely