4keréken

Bemutatták a Ford-alapú Volkswagen Amarokot

A Volkswagen Amarok első kiadása 2010-ben látta meg a napvilágot, akkor, amikor még a vásárlók valóban érdeklődtek – Európában is – a pick-upok iránt. Bár itt az alapkivitelbe csak a szokványos 2 literes turbó dízel került, míg máshol a V6 volt a belépő, elég nagy érdeklődést váltott ki a kicsinek éppen nem nevezhető terepjáró. Külön érdekesség, hogy a vásárlók zöme az öreg kontinensen is inkább a V6 motort preferálta.

Aztán az évek során folyamatosan esett vissza a vásárlási kedv, míg végül már alig-alig adott el a Volkswagen a hatalmas platósból. Most viszont itt az új lendület, a Forddal közösen ugyanis kifejlesztették az Amarok második generációját. Az elmúlt időszakban már sok előzetest láthattunk a típus kapcsán, amelyet a Ford gyárt a Ranger gépsorain, most viszont végre álca nélkül is megmutatták. A Ford pick-uppal való rokonságot természetesen minél jobban megpróbálták elrejteni, de a spórlás még ennél is fontosabb volt. Az ablakokon és a tetőn egyértelműen látszik, hogy a Rangerről származnak, így csak az autó orrát és a sárvédőket tudta áttervezni a Volkswagen formatervező részlege.

A szögletes formájú sárvédőt egy olyan részletnek szánták, amely valamilyen szinten kapcsolatot teremt az előző generációval, de ilyen részlet a szintén vízszintes vonalak által uralt hűtőrács is, valamint a motorháztető élés végződései. Összeségében ezek különböztetik meg a Volkswagent a műszakilag csavarra azonos Rangertől. Ezektől a részletektől persze nem lesz vonzóbb az Amarok a Rangernél. Ebben a tekintetben már az ízlés kell döntsön. Az viszont tagadhatatlan, hogy bár kevés részlet különbözik, ezek mégis egy eléggé eltérő karaktert kölcsönöztek az Amaroknak, így az avatatlan szemek számára önálló konstrukciónak tűnhet.

Az elődmodellhez képest az autó tengelytávja 17 centiméterrel nőtt, viszont a teljes hossz mindössze 10 centivel ugrott meg az első generációhoz képest. Ez pedig, ha figyelembe vesszük, hogy milyen mértékben nőnek az autók a generációk között, nem nevezhető soknak, persze nem szabad elfelejteni, hogy az első generációs Amarok sem volt éppen kicsi, így olyan sokat nem is nyújthattak rajta. A közlemény szerint a hosszabb tengelytáv egyébként a kabin térkínálatában lesz majd tetten érhető. Az Új Amarok platója változattól függően 1-1,16 tonna teherbírású, vontatni pedig akár 3,5 tonnát is lehet vele.

Mivel a műszaki adatok teljesen azonosak, senki számára nem meglepő, hogy a motorválaszték teljes egészében a Fordtól érkezik. Lesz kétliteres dízel 150, 170 és 209 lóerővel, de a palettán szerepelni fog a háromliteres V6-os kivitel is 241 vagy 250 lóerővel. Értelemszerűen piaconként el fog térni, hogy mely típusok lesznek elérhetőek. A második generációs Amarok érdekessége, hogy a legerősebb változat nem dízel, hanem benzines lesz. Ez már csak azért is különleges, mert ekkora behemótokba nem igazán szoktak benzinmotort tenni. De ismerve a Ford 2,3 literes turbós négyhengeresét, még az sem kizárt, hogy beválik. Ennek a teljesítménye 302 lóerő lesz, tehát az erőre nem lehet majd panaszkodni. Ami a váltót illeti, a 200 lóerő fölötti kivitelekbe kizárólag a Ford tíz sebességes automata váltóját építik. Összkerékhajtásból is többféle készül, a munkaváltozatokhoz kapcsolható, míg a drágább modellekhez állandóan működő rendszert kínálnak.

Az új modell várhatóan az év végétől válik elérhetővé Európában, de az első generáció is forgalmazásban marad Latin-Amerika egyes országaiban.

Lehullt a lepel a Volkswagen ismeretlen luxusautójáról

A 2000-es évek elején minden gyártó bemutatott valamilyen luxusautót, vagy legalábbis egy annak tervezett típust. Aztán az évek során ezek leszivárogtak az átlagemberekhez, akik szerettek volna prémium autóval járni, de nem volt rá pénzük. Amikor ezek a kocsik elérték a 15 éves kort, anyagilag elérhetőek lettek, ám a reménykedő vásárlók nem számoltak azzal, hogy bár az értékük esett, a fenntartási költségük továbbra is az egekben van. Így az egykori felső kategóriás autóknak mára elég rossz a megítélésük, mert nagy részük elhanyagolt, a műszerfalon minden visszajelző világít, rozsdakupaccá vált. Születtek jó prémium autók is az ezredforduló után, azonban voltak olyan típusok is, amelyek nem állták ki az idő próbáját. Ilyen a Volkswagen Phaeton is.

A típus a testvérmodelltől, az A8-as Auditól kölcsönzött néhány megoldást, és bár olcsónak soha nem volt nevezhető, nem került annyiba, mint a négykarikás társa. Természetesen nem is ugyanazt a szintet képviselte, így nem is kelt el olyan nagy példányszámban. Arról nem is beszélve, hogy például a V10 5.0 literes dízel kimondottan rossz hírű volt már a megjelenése után. Erről a konstrukcióról – amelyet az első generációs Volkswagen Touareg is megkapott – azt tartják, hogy a Volkswagen egyik legrosszabb motorja, a szerelők réme, pénztemető.

A motortól eltekintve a Phaeton nem nevezhető csúnya autónak, 2010-ben pedig kapott egy ráncfelvarrást, ami tovább segített rajta, legalábbis külalak szempontjából. Idén pedig, a Phaeton 20 éves bemutatási évfordulóján, a Volkswagen megmutatta, hogyan nézett volna ki a második generáció, amely soha nem készült el, bár a képek alapján nem állhatott messze a sorozatgyártástól. A D2 névre keresztelt koncepciótípust vaskos hátsó tetőoszlop, az elődjénél határozottabb vonalvezetés és nagyobb hűtőrács jellemezte. A stílus nem meglepő, hiszen már az első generáció is hasonlított a Touareghez, ez a D2 esetében sincs másképpen, egyértelmű a rokonság a 2015 környéki nagy Volkswagen terepjáróval.

A Phateon soha nem volt sikeres, de a Volkswagen nem ezért engedte el a D2 kezét, hanem mert közbejött a dízelbotrány, amikor is évek profitja úszott el. Akkor született meg a döntés, hogy új pályára kell állítani a céget, amibe már nem fért bele egy olyan presztízsprojekt, mint a Phaeton D2. A gyártására szánt pénzt inkább a villanyautók fejlesztésére fordította a cég. Napjainkban pedig már tét nélkül mutathatták meg, hiszen mostanság senki nem készít ilyen luxusszedánt. Tehát kijelenthető, hogy a Phaetont el lehet temetni, hacsak nem támad fel egyszer elektromos autóként, bár erre kicsi az esély.

Új, turbós motort kap a Toyota Highlander

A Toyotát sokszor a hibrid szinonimájaként is használjuk. Nem csoda, hiszen a gyártó már 1996 óta kínál benzin-elektromos autókat, és egyértelműen az ő kezében van a legkiforrottabb technológia. Most azonban a legnagyobb személygépjárművükben lecserélik a hibrid hajtást, pontosabban készítenek belőle egy turbós kivitelt is.

Bár eddig csak hibrid hajtással kínálta a Toyota a legnagyobb szabadidő-autóját, a Highlandert, az idei frissítéssel érkezik belőle egy másik változat, legalábbis az európai országok számára.

Az új kivitelbe egy 2,4 literes turbós benzinmotor kerül, teljesítménye 269 lóerő. Ez papíron minimális különbség, hiszen a hibrid változat összteljesítménye 248 lóerő, viszont ebből a benzinmotor csak 190 lóerő, és ez az a teljesítmény, amely mindig rendelkezésre áll. Így pedig már közel 80 lóerő teljesítménynövekedésről beszélhetünk. A nyomatékadatokat nem közölték egyelőre, viszont mivel turbós motorról van szó, lehet sejteni, hogy az is növekedni fog.

Az új változat mellett a hibrid kivitel is forgalmazásban marad, kap egy kisebb ráncfelvarrást, egyebek közt egy 12,3 hüvelykes új információs rendszert, amely felhőalapú navigációs rendszert és valós idejű forgalmi adatokat ígér. Ezen túlmenően a digitális műszerfal grafikáján is változtatni fognak.

A frissített Highlander a mostani adatok alapján az idei év negyedik negyedévében kerülhet a kereskedelembe.