40 éve rendezték meg az első szabadtéri atlétikai világbajnokságot

Negyven éve, 1983. augusztus 7-14. között rendezték meg az első szabadtéri atlétikai világbajnokságot Helsinkiben. Az MTVA Sajtóarchívumának anyaga:

A sportok királynőjének már az ókori görög olümpiai játékokon is fontos szerepe volt, hiszen azoknak első, majd egyik legfontosabb eseménye a stadionfutás volt. 1895-ben az atlétika történetében először rendeztek úgynevezett nemzetek közötti válogatott viadalt az Egyesült Államokban, de a sportág legjobbjai a különböző kontinensekről csak a négyévenként megrendezésre kerülő olimpiai játékokon versenyezhettek egymással.

Az atlétika hihetetlenül gyors fejlődése azonban újabb világtalálkozót igényelt. Az 1960-as évek végén és az 1970-es évek elején a Nemzetközi Amatőr Atlétikai Szövetség, IAAF (ma Nemzetközi Atlétikai Szövetség, WA) számos tagja kampányolt egy, az olimpiai játékokon kívüli verseny megrendezéséért. Előfordult, hogy szerveztek nem hivatalos világbajnokságokat az olimpiai programból kimaradt atlétikai számokra, például 1976-ban a svédországi Malmőben a férfiak 50 kilométeres gyalogló versenyét rendezték meg, 1980-ban a hollandiai Sittardban a női 3000 méteres futók és a 400 méteres gátfutók versenyezhettek.

A sportág nemzetközi irányító testülete végül 1976-ban fogadta el a szabadtéri világbajnokságra tett javaslatot, majd 1978-ban Puerto Ricóban tartott ülésén döntött annak megrendezéséről. Ekkor határoztak az atléták első csúcseseményének időpontjáról és a helyszínéről is. 1983-ban az első szabadtéri világbajnokság megrendezésével új korszak kezdődött az atlétika történetében. A vb-ket az elsőt követően négyévente, 1987-ben Rómában, 1991-ben Tokióban, majd ezt követően kétévente tartották, így legközelebb 1993-ban Stuttgartban került rá sor. 2005-ben a finn főváros volt az első „duplázó”, ahol másodszor is megrendezték a sportág csúcsversenyét. Legutóbb, 2022 júliusában az egyesült államokbeli Eugene-ben (Oregon állam) volt a 18. vb, amelyet eredetileg 2021-re tervezték, de a koronavírus-járvány miatt egy évvel elhalasztották. A vb-n Oroszország a 2022 feburárjában Ukrajna ellen indított háborúja miatt nem vehetett részt. Idén, augusztus 19. és 27. között Budapest ad otthont a világ egyik legnagyobb sporteseményének, amely egyben Magyarország sporttörténelmének eddigi legjelentősebb rendezvénye lesz.

1983. augusztus 7–14. között Helsinkiben, az első szabadtéri atlétikai világbajnokságon hat kontinens 153 országának sportolói 41 versenyszámban mérték össze tudásukat. „A sportok királynője a Balti-tenger lányának vendége lett...”, így kezdte tudósítását az akkori Népsport. A versenyek a Helsinki Olimpiai Stadionban, amely a 1952-es nyári olimpiai játékok központja is volt, zajlottak. A világ legjobb atlétái, több mint 1300 versenyző indult a nemzetközi versenyen, mindenki ott volt, aki számított: az amerikai Carl Lewis, Greg Foster és Edwin Moses, a szovjet-ukrán Szergej Bubka, a keletnémet Marlies Göhr és Heike Drechsler, illetve az olasz sprinterek, Pietro Mennea és Pierfrancesco Pavoni.

A világbajnokság első aranyérmét a norvég Grete Waitz szerezte meg női maratoni futásban. Carl Lewis megnyerte a 100 méter síkfutást, a távolugrást, és tagja volt a 37,86 másodperces világrekordot felállító 4x100 méteres amerikai váltónak, melyben a 200 méteren győztes Calvin Smith, továbbá Emmit King és Willie Gault volt a társa. Az olasz Alberto Cova 10 000 méteren Európa után a világ legjobbja is lett.

Edwin Moses pályafutása 82. győzelmével a 400 méteres gátfutás első világbajnoka lett. Az amerikai Greg Foster 110 méter gáton itt nyerte meg vb-triplájából az első aranyat.

Rúdugrásban itt szerezte meg – 19 évesen – első világbajnoki címét Bubka, aki „mindössze” 570 centivel nyert, hogy aztán egészen 1997-ig minden vb-n diadalmaskodjon.

A nőknél a 400 és 800 méteres síkfutást a csehszlovák Jarmila Kratochvílová uralta, előbbi távon világrekordot (47,99 mp) futott. Ez volt Lewisék váltórekordja mellett Helsinki másik világcsúcsa. Az amerikai Mary Decker 1500 és 3000 méteren lett világbajnok, a keletnémet Marita Koch 200 méteres síkfutásban, valamint a 4x100-as és 4x400-as váltó tagjaként nyert aranyérmet, 100 méteren a szintén keletnémet Marlies Göhr győzött 10,97 másodperccel. Az ügyességi számok közül ekkor még a nők nemhogy rúddal, de hármasban sem ugrottak, és kalapácsot sem vetettek – itt az egyetlen nem szocialista országbeli arany a finn gerelyhajítóé, Tiina Lillaké lett, a hazai szurkolók nem kis örömére.

Az összesített éremtáblázat élén 22 éremmel a Német Demokratikus Köztársaság végzett, sportolói tíz arany-, hét ezüst- és öt bronzérmet szereztek. A második volt 24 éremmel (8 arany-, 9 ezüst- és 7 bronzérem) az Egyesült Államok, a harmadik 23 éremmel (6 arany-, 6 ezüst- és 11 bronzérem) pedig a Szovjetunió lett. Magyarország 24 sportolóval képviseltette magát, érmet nem sikerült szereznie.

Az első szabadtéri világbajnokság nemcsak az atlétika nagy ünnepe volt, hanem az egész sportvilágé. Először fordult elő ugyanis, hogy egy világversenyen több mint 150 ország sportolói küzdöttek az érmekért. A világbajnokságot egy ország sem bojkottálta, szinte minden nemzet képviseltette magát.

A sportág történetében mérföldkőnek számító esemény 40. évfordulója alkalmából 2023 áprilisában Budapesten megnyílt a Museum Of World Athletics (MOWA) kiállítás, amely bemutatja az atlétikai vb-k történetét.