341 halálba hurcolt zsidó gyermeknek állítottak emléket

A holokauszt romániai emléknapján Marosvásárhelyről elhurcolt és kivégzett zsidó gyermekeknek állítottak emléktáblát a volt zsidó iskola, később a 4-es, majd Európa Általános Iskola falán a Baross Gábor (Horea) utcában. A feledésre hajlamos utókor számára vésték márványba a neveket, örök emlékül: Ebben az épületben működött 1890–1944 és 1945-1948 között a marosvásárhelyi zsidó iskola, melynek padjaiból 1944-ben 341 tanuló került az auschwitzi haláltáborba. A felirat román, angol és héber nyelven is olvasható. 

 

Az üzenet a fiataloknak szól

Az emlékezés a Kossuth utcai holokauszt-emlékműnél kezdődött, ahol a Zsidó Hitközség egyre gyérebb tagsága mellett részt vett Ciprian Dobre megyei tanácselnök, dr. Lucian Goga prefektus és dr. Dorin Florea polgármester. 

Dr. Dub László, a marosvásárhelyi Zsidó Hitközség elnöke beszédében felelevenítette, hogy a román kormány 2004-ben döntötte el, hogy október 9-e lesz a holokauszt romániai emléknapja. A kérdés az, hogy vajon mindenki elfogadja-e, hogy Románia területén holokauszt volt? Miért történhetett meg a sok szörnyűség? Közönyből, félelemből vagy gyűlöletből? Melyik ezek közül az az emberi érzés, amit meg lehet bocsátani? – tette fel a kérdést. – Voltak hősök, akik sok zsidó életét megmentették, például Motora Sabin ezredes, akit Izrael állam a „Népek igazá”-nak minősített, vagy Márton Áron püspök, aki a magyar hatóság előtt kimondta Kolozsváron, hogy szörnyű és embertelen, amit végeznek, Victoria Agarici, aki megállította a halálvonatot, és enni-inni adott azoknak a szerencsétlen embereknek, akiket vagonokba zártak. Kevesen voltak ilyenek, nem álltak sokan mellettük. Sajnos, ma sok helyen újra fellángolt az antiszemitizmus. Mi történik ezzel a világgal? Olyan könnyen el lehet felejteni, ami a negyvenes években történt? Az emlékműhöz ma is túl kevés fiatal jött el, pedig nekik szól az üzenet: nem szabad ezeket az eseményeket elfelejteni, hogy ezek a borzalmak soha meg ne ismétlődjenek. A mártírokra emlékezünk, béke poraikra! – mondta dr. Dub László.

 

A deportálás pillanatáig tanultak

A marosvásárhelyiek közül sokan tudják, hogy a 341 gyermek nevét őrző eredeti, sokkal nagyobb méretű emléktábla az üresen és elhanyagolt állapotban álló, immár magántulajdonban lévő volt iskolaépület egyik osztálytermében található. Hogy mégsem ez az emléktábla került a homlokzatra, az egy hosszú, bonyodalmas történet, aminek lényege az, hogy az épület új tulajdonosa nem egyezett bele. A hitközség áthidaló megoldásként egy új táblát készíttetett, hogy a marosvásárhelyi zsidóságot ért óriási veszteség mégiscsak jusson a mai marosvásárhelyiek tudomására. A táblán helyszűke miatt csak a 341 iskolás gyermek neve szerepel, a tanárok nevét kihagyták, sokak neheztelésére. 

Az emléktábla avatásán dr. Dub László felolvasta a kivégzett gyermekek névsorát, miközben az emlékező hallgatóság döbbenettel és könnyes szemmel állt az emléktábla előtt, sokan ismerős családokra, egykori rokonokra vagy szomszédokra gondoltak egy-egy név hallatán. Spielmann Mihály, aki az emlékezők között volt, megjegyezte, hogy édesanyja tanítónőként még a téglagyár udvarán is tanította ezeket a gyermekeket, mindaddig, amíg a halálba nem vitték őket, akárcsak édesapjukat és édesanyjukat. 

 

Segesváron, Marosludason már egy zsidó sincs

– A marosvásárhelyi Zsidó Hitközségnek jelenleg 88 „tiszta” zsidó tagja van, akiknek legalább az édesanyjuk zsidó származású, de a hitközség magába foglalja a családtagokat is, így az összlétszám 190. Ezenkívül ide tartozik még négy gyergyói, három dicsőszentmártoni hittársuk. Ludason, Segesváron már nincsenek zsidók. 1941-ben a magyar hatóságok által végzett népszámlálás szerint 5200 zsidó élt Marosvásárhelyen, amikor a város lakossága 33 ezer volt. Ez azt jelenti, hogy a város lakosságának 13 százaléka volt zsidó. Nem olyan arány, mint Nagyváradon, Nagykárolyban vagy Máramaros-szigeten, ahol a lakosság körülbelül fele volt zsidó, közülük azonban sokan magyarnak vallották magukat – fogalmazott a hitközség elnöke.

A marosvásárhelyiek közül kevesen jelentek meg a holokauszt emléknapján, pedig a rendezvényt előre beharangozták. Úgy néz ki, olyan társadalomban élünk, amelyben kihalt az együttérzés, s már hajlandóság sincs az emlékezésre. Pedig a közelmúlt eseményeiről, Marosvásárhely egykori lakosairól, szüleink, nagyszüleink egykori pajtásairól volt szó, 14 osztálynyi gyermekről!