3. A cinóber

A segesvári gyógyszertári múzeumban különös nevű készítmény neve olvasható a 18. században fából készült, henger alakú állványedények egyikén: CINNABARIS FACTITIO IN TOTO. A cinnabaris magyarul cinóber. Román nyelvismeretünk alapján a latinul írt szöveg ismerősen hangzik. A készítmény latin elnevezését úgy fordíthatnánk, hogy egészében készített cinóber, és arra utal, hogy az edényben levő anyagot teljes mértékben alkotóelemeiből, mesterségesen állították elő a gyógyszertárban.

A cinóber egy világospiros festékanyag, ősidők óta ismert. Több elnevezése is van: vörös higany-szulfid, ami a vegyi összetételére utal, római vörös, spanyol vörös, pecsétvörös, Kína-vörös, pompeji vörös. A „cinóber szín” az „élénkvörös” szinonimája. Széles körben használják az ókor óta, különösen a reneszánsz gyakran alkalmazott színe. A kisázsiai ősi kultúrákban Kr. e. 3-4000 évvel kövekre festettek ezzel az anyaggal, és Kr. e. száz évvel Pompejiben ma is látható falfestményeknél használták. Az ókori kínaiak is kedvelték mint festéket a művészetben is. Indiában a nők homlokára festettek jeleket ezzel a festékanyaggal. A cinóbervörös pigmentet a reneszánsz festői olajfestékekben használták kitűnő eredménnyel, gyakran a félelem, a harag kifejezésére.

A cinóbert a vulkanikus eredetű hegyek ércbányáiban lelhető cinnabarit nevű higany-szulfid ásványból nyerik. A magmás utókristályosodás idején keletkezett ásvány – mint az antimonit ásvány kísérője – kis mennyiségben Erdélyben is megtalálható, a máramarosi Kapnikbányán, Erzsébetbányán. Európa legnagyobb cinóberlelő helye Spanyolországban van, mindig a higannyal együtt bányásszák.

A cinnabarit kristály narancsvörös, porrá törve válik élénkebb pirossá.

A cinóbert alkotóelemeiből – higanyból és kénből – mesterségesen is elő lehet állítani.

A kínaiak Kr.e. négyszáz évvel, a görögök háromszáz évvel ismerték a mesterséges előállítás folyamatát, de pontos leírás erről a folyamatról csak a 9. században keletkezett, arab alkimisták tollából. Higanyt és ként kevertek össze, és hevítették. A keletkezett elpárolgó vegyületet felfogták, megőrölték, porították, miközben előbukkant a cinóbervörös élénk szín.

Európában a későbbi évszázadok folyamán ily módon a gyógyszertárakban állították elő a cinóbert. A kémiatudomány kialakulásában, fejlődésében általában elsődleges szerepe volt a gyógyszerészeknek. Érdekeltek voltak a cinóber előállításában is, mert gyógyszerként és kozmetikumként egyaránt használták, és az ásványi eredetű cinóber nem elégítette ki a keresletet.

Erdélyben a cinóbert a 16. század végétől alkalmazták gyógyászati célokra. A Pozsonyi taxában (1745) jelen van a cinnabarit az „ásványi orvosságok” csoportjában és a cinóber is, a „vegyi eredetű orvosságok” csoportjában. Mint egyszerű anyagot, belsőleg szifilisz kezelésére hsználták. Külsőleg fertőtlenítőszerként és füstölőként. Összetett készítményekben, más hatóanyagokkal társítva szinte minden betegség (szív- és gyomorbetegségek, különböző fájdalmak, görcsök, hűléses megbetegedések, bőr- és nemi betegségek, epilepszia, reuma, szédülések) kezelésére ajánlották. Használták még féregűzőként, hashajtóként, herpesz gyógykezelésére is.

Higanyt tartalmazó kenőcs, pontosabban higany, salétromsav és disznózsír keveréke volt az UNGUENTUM HYDRARGYRI CITRINUM címkét viselő állványedényben is. Elsősorban a bujakór (szifilisz), bőrkiütések, bőrbetegségek kezelésére használták.

A higanytartalmú készítmények mellékhatásait évszázadokon át nem jegyezték fel. Hosszú idő telt el addig, amíg rájöttek, hogy a higany és vegyületei károsak az emberi egészségre és a bioszférára. A higanytartalmú kenőcsök, gyógyszerek, kozmetikumok jótékony hatása mellett gyakran jelentkeznek esetenként súlyos ártalmak is.

Először Japánban egy higanyvegyületeket is alkalmazó vegyi gyár által a tengervízbe engedett ipari szennyvíz miatt a tengeri állatok (halak, kagylók) testében felhalmozódott higany a tengeri élőlényeket fogyasztó emberekben okozott súlyos mérgezéseket, idegrendszeri és mozgásszervi károsodásokat. A kutatók szerint a higany és vegyületei allergiát, depressziót, fülzúgást, rákot is okozhatnak. Köztudott, hogy a higanyos hőmérőnek, ha eltörik, a gőzét belélegezni ártalmas az egészségre.

Ma már az egész világon, de különösen az Európai Unió területén erősen korlátozott a higany és vegyületeinek használata. Az unió összes államában betiltották a higanyos hőmérők és vérnyomásmérők alkalmazását. Közismert, hogy a fogászati amalgám különböző fémporokat és higanyt tartalmaz, ezért az amalgám használata is ellenjavallt és korlátozott.

Az unió területén szabályozták a higany kitermelésétől a hulladékai ártalmatlanításáig a teljes folyamatot, és a rendelkezések egyre szigorúbbak.

Veress László