Marosvásárhely, 1990. március 19–20. Azokban a napokban az azóta „fekete márciusként” elhíresült magyarellenes eseményeket az egész világ megdöbbenten szemlélte.
Marosvásárhely, 1990. március 19–20. Azokban a napokban az azóta „fekete márciusként” elhíresült magyarellenes eseményeket az egész világ megdöbbenten szemlélte. A közel harminc évvel ezelőtt történtek gazdaságilag is visszavetették a város fejlődését, hiszen a véres összetűzés nyomán a külföldi beruházások jócskán várattak magukra. Sőt – szomorú valóság –, ma sem verik le egymást tőkebefektetők.
Március 19-ét sokan szeretnék elfelejteni, kitörölnék a köztudatból is, holott ez volt az a nap, amikor a román tüntetők bejárták a várost, leverték a magyar feliratokat, kirakatokat zúztak be, törtek-zúztak. Ez volt az a nap, amikor a vandál tömeg elől az RMDSZ-székházba menekülő magyarokat fejszékkel, botokkal támadták meg, és fel akarták gyújtani a padlást. Ezen a napon botokkal, láncokkal verték a feldühödött románok a magyarokat. És március 19-én verték ki Sütő András fél szemét. Másnap, 20-án hatalmas magyar tömeg tüntetett a város főterén. Történelemhamisítók és nemzetféltő román hazafik szerint ekkor kezdődött minden.
Az is a történelem része, hogy az események nyomán összesen 41 embert ítéltek el, kizárólag magyarokat és cigányokat. És az is, hogy 1990-ben Marosvásárhely még magyar többségű város volt, ám a történtek miatt is drámaian csökkent a magyarság létszáma, sokan költöztek el a városból. A 2002. évi népszámlálás adatai szerint 12 év alatt 15 ezerrel csökkent a magyar lakosok száma. Ez, arányokban kifejezve, több mint 10 százalékos csökkenést jelent.
És mi van ma, 28 évvel az akkori események után? Az például, hogy 2018. március 9-én a román hatóságok jogszerűtlenül kitiltották Dabis Attilát, a Székely Nemzeti Tanács külügyi megbízottját az országból. Indoklás nélkül minősítették nemkívánatos személynek, holott a hatályos román alkotmányban valójában egyetlen olyan rendelkezés sincs, amely tényleges alkotmányjogi akadályát képezné Székelyföld területi autonómiájának.
Ez egyike volt az úgymond hivatalos intézkedéseknek, mert a székelyföldi magyar polgármestereket futószalagon büntették a március 15-i „provokációk” miatt.
Nem hivatalosan pedig folyamatos a magyarellenes uszítás a médiában, főleg a kereskedelmi tévékben, de az ország vezető politikusai is elvetik időnként a sulykot, hogy csak egy példát említsünk, egy azóta nagyot bukott kormányfő a kitűzött székely zászlók mellé lógatta volna azokat is, akik azt kitűzik.
2018-ban a magyarokat provokátoroknak, szeparatistáknak nevezik, ha nem akkor és ott akarnak ünnepelni, amikor a román hazafiak, december elseje helyett március 15-ét választják.
Mit mondhatunk 28 év után? A fekete március óta aktuális kérdést: hol vagy, jogállamiság?
