25 éve a szenvedélybetegek szolgálatában

A Bonus Pastor Alapítvány eseménysorozattal fémjelezte az erdélyi intézményes szenvedélybeteg-ellátó szolgálat fennállásának 25. évfordulóját és a nemzetközi kábítószerellenes világnapot. Pénteken a szerekkel való visszaélés és függőségek elleni romániai szövetség (ROSAAC) évi közgyűlését, míg szombaton nemzetközi jubileumi konferenciát tartottak a Kultúrpalota kistermében. Erre azt követően került sor, hogy a marosvásárhelyi várban szervezett Kontrasztkiál(lí)tást két hét alatt több mint 1100-an látogatták meg. 

Az Erdélyi Református Egyházkerület keretében működő Református Mentő Misszió (RMM) és a védnöksége alatt működő Bonus Pastor Alapítvány 1993 óta áll a férfi szenvedélybetegek és hozzátartozóik szolgálatában. E tevékenységről, a magyarózdi terápiás központban folyó rehabilitációról sokszor beszámoltunk lapunk hasábjain az olvasóknak, de most, a negyed évszázados évforduló kapcsán érdemes újra a szervezet által felvállalt mentőmisszióra figyelni. Az itt folyó tevékenységről Szabó István, a Bonus Pastor Alapítvány ügyvezető igazgatója számolt be lapunknak: 

– Csiha Kálmán püspök úr volt a kezdeményező, ő bízta meg Horváth Levente lelkipásztort, hogy indítsa be az iszákosok mentőmisszióját. Ennek voltak előzményei, hiszen Tapolyai bácsi a kilencvenes évek elején dolgozott már iszákosokkal egy önkéntes csapattal. A püspök úgy vélte, hogy egyházi szervezetben kell folytatni a munkát. Székelyudvarhelyen Antalfi Gizella kezdeményezésére függőséggel küzdő emberek kezdtek el találkozni, megfogalmazták az igényt, hogy szükségük van a segítségre, hogy megbirkózzanak vele. Támogatói csoportok jöttek létre. Az igény találkozott tehát a központi egyházi kezdeményezéssel. Szakemberek még nem voltak, de mindenki a maga hitét és szívét tette bele. Ennek következménye, hogy sok ember kezdett szabadulni a függőségtől. Dr. Horváth Levente és felesége többek között Magyarországon, Dömösön, a Magyar Kékkereszt Egyesületnél olyan szakmai tapasztalatot szereztek, ami nagyban hozzájárult a munka sikeréhez. 

– Hogyan alakult az alapítványban folyó tevékenység, milyen fejlődésről és újdonságról számolhatunk be? 

– Az elmúlt 25 évben több ezer terápiás alkalmat, több mint hetven rövid terápiás programot szerveztünk, közel 450-en fordultak meg a tizenhárom éve működő magyarózdi terápiás otthonban. Az iskolai prevenciós programjainkon és a nyári táborokban több ezer gyerek vett részt. Ezrekben számolható az országos utógondozói hétvégék résztvevőinek a száma. Az országban az egyetlen szervezetként végzünk rövid terápiás gondozást, évente háromszor más-más városban. Próbáljuk földrajzilag lefedni a régiókat: egy programot a Partiumban, egyet Belső-Erdélyben, egyet a Székelyföldön. Szívügyünk a román nyelvű terápia, évekig tartottuk, de jelenleg nincs elég szakemberünk ahhoz, hogy ezt végezhessük. Tehát „jegeljük” egy ideje, de reméljük, hogy a ROSAAC ernyőszervezet segítségével sikerül a rövid terápiás programokat újraindítani. A fejlődés tekintetében a szakemberek munkáját tekintem a legfontosabbnak, akik több mint húsz éve lendületesen dolgoznak. Többek között Bartha Éváról, Horváth Máriáról, Adorján Éváról, Horváth Leventéről beszélek, akik a kilencvenes évektől végzik ezt a munkát. A fejlődéshez hozzátartozik a magyarózdi bentlakásos terápiás lehetőség. Magyar emberek számára az egyetlen. A misszió évek óta foglalkozik annak gondolatával, hogy nők és tinédzserek számára is elindítsák a rehabilitációt, hiszen tudjuk, hogy egyre több a függő a nők és a fiatalok körében is. 

– A terápiára jelentkező szenvedélybetegek között milyen a gyógyulási arány? 

– Ha a terápián részt vevő legalább egy évet „száraz” marad, nem esik vissza, az már jó eredménynek tekinthető. A kimutatásaink szerint 60-65 százalék azok aránya, akik egy év után nem estek vissza. A terápia jó alap a függőséggel való harcban, így visszaépülhetnek a családba, a társadalomba és a munkaerőpiacra. Nagyon fontos, hogy ott legyenek a gyülekezetben, támogató csoportban, s tapasztalataink szerint nagy részük ezt teszi. Viszont ha visszakerülnek abba a környezetbe, ahol a függőség elkezdődött, s ha nem tartják a kapcsolatot a sorstársakkal, nem dolgoznak azon, hogy megálljanak, hogy ne nyúljanak az italhoz, nagyon sokan visszaesnek. 

– Előző beszélgetéseink során szó esett arról, hogy a terápiás programok nem ingyenesek, s a társadalom peremére került iszákosoknak, drogfüggőknek korlátozottak a lehetőségeik ilyen téren. Változott-e valami azóta?

– Annyiban változott, hogy azóta drágultak a szolgáltatásaink. A magyarózdi terápiás központban jelenleg havi 2300 lejbe kerül a terápia, amit az év folyamán 2700 lejre fogunk emelni. Ennyibe kerül nekünk egy beutalt havi ellátása és gondozása. Aki hozzánk fordul, interjún vesz részt, a szakemberek eldöntik, hogy ajánlják-e az ózdi terápiát vagy sem, illetve ambuláns terápiát javasolnak. A beszélgetésen kiderül, hogy milyen anyagi lehetőségei vannak az illetőnek. Ha megállapítják, hogy szüksége van a terápiára, de nem tudja kifizetni a teljes összeget, nem utasítjuk el. Tehát senki sem marad ki a terápia lehetőségéből csak azért, mert nem tud fizetni. 

– A költségek egy részét nem vállalja át az állam? 

– Magyarországon több rehabilitációs központot látogattunk meg, ott várólisták vannak, akkora az igény. Viszont a magyar állam és a nyugati államok az egészségellátási rendszer részeként tekintenek a rehabilitációs központokra, nem szociális ellátási központokként működnek, mint Romániában. Ha ez nálunk is megváltozna, sokkal könnyebb lenne a helyzet, hiszen a függőséggel küzdő beteg ellátása teljesen vagy részben ingyenes lenne. A konferenciák egyik meghívottja Topolánszky Ákos, a Magyar Drogterápiás Intézetek Szövetségének elnöke, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnökségi tagja, akitől arra is választ várunk, hogy van-e lehetőség arra, hogy nyomást gyakoroljanak a tagországokra – jelen esetben Romániára –, hogy a rehabilitációs ellátással felzárkózzanak a nyugati standardokhoz – mondta Szabó István, a Bonus Pastor Alapítvány ügyvezető igazgatója. 

A konferencián részt vett és előadást tartott Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke, dr. Horváth Levente, a Református Mentő Misszió igazgatója, dr. Sineger Eleonóra addiktológus, Sjaak Monster, a ROSAAC elnöke, Topolánszky Ákos, a MADRISZ elnöke, dr. Kovács Ágnes pszichiáter. A konferencián a függőségtől szabadulóktól élettörténeteket is hallhattak a résztvevők.