25 év az otthoni beteggondozás szolgálatában

Hivatalos bejegyzésének 25. évfordulóját ünnepelte májusban a marosvásárhelyi Medicare Alapítvány, amely városunkban elsőként vállalta idős személyek otthoni gondozását. A megható ünnepség házigazdája ezúttal is a felsővárosi református templom volt, amelyben minden hely megtelt a gondozottakkal, hozzátartozóikkal, valamint azokkal a meghívottakkal, akik részt vettek vagy valamilyen módon támogatták az alapítvány tevékenységét. A vendégek között jelen volt dr. Kathy Tedd gyermekorvosnő és Valeri Skowronsky a nagy-britanniai JOY segélyszervezettől, amely lehetővé tette a Medicare Alapítványnak, hogy a működéséhez elengedhetetlenül szükséges székház birtokába jusson. 

Az elmúlt 25 évet felidéző bensőséges és megható ünnepségen nem vehettem részt, ezért dr. Finna Judit családorvost, főorvost, a Medicare kigondolóját és működtetőjét kértem meg arra, hogy számoljon be a rendezvényről. Elsőként ünnepségeik mindenkori házigazdájának, Kántor Attila református lelkésznek a bevezető gondolatait említette, aki minden karácsony előtt a lelki támaszról gondoskodott. Végig mellettük állt biztató, okos szavakkal, ahogy tette az ünnepségen is, Nagy László unitárius lelkipásztor és Baricz Lajos marosszentgyörgyi római katolikus plébános, aki évről évre újabb történeteivel szórakoztatta a gondozottakat, ezúttal pedig két verssel kedveskedett. 

Bár idén májustól egy újabb, számukra teljesíthetetlen követelmény kényszerítette az alapítványt arra, hogy ne kössön szerződést a biztosítóval, a csalódás nem változtat a negyedszázad során átélt emlékeken, hiszen az elrepült évek mögött „többkötetnyi történet, emberi sorsok vannak, sok nehézség, betegség, sikertelenség, de a ránk bízott feladatok megoldásának öröme is” – mondta visszatekintőjében Finna doktornő. Az alapítvány munkájában részt vevő ápolók, önkéntesek nehéz pillanatokban sok betegnek fogták a kezét, átvállalva terheik egy részét. Bár voltak kudarcok, és követtek el hibákat, mindezt 

fölülírta a mindennapi munkából fakadó öröm. Büszkeséggel tölti el, hogy akik részt vettek a Medicare munkájában, nem fogják betegeiket felelőtlenül, méltatlanul ápolni – tette hozzá. 

Dr. Kathy Tedd, a JOY vezetője a csodáról beszélt, ami mindig akkor érkezik, amikor úgy érzi az ember, hogy nincsen tovább.

– Ebben a tevékenységben az a megkapó, hogy a szeretet, amit adni tudunk, hamar megtérül – nyilatkozta egy korábbi alkalommal Bartha Imola asszisztensnő, aki társaival együtt ápolja türelemmel, odafigyeléssel az idős betegeket. Sebet kötöznek, vérnyomást mérnek, injekciót adnak, katétert cserélnek, kiteszik a heti gyógyszeradagot, megtornásztatják a bénult végtagot, vagy egyszerűen csak elbeszélgetnek a gondozottakkal, hogy enyhítsék a kényszerű magányt, feledtessék a tehetetlenség érzését. Voltak különleges sikertörténetek is: agyvérzést szenvedett idős asszony, akit az önkéntesek tanítottak meg újra járni és beszélni. Volt olyan ápolt összeroppant csigolyákkal, akitől annyit lehetett szellemiekben épülni, hogy hat önkéntes is látogatta. Egyik ápoltjuk, aki több mint egy évtizedig ágyban feküdt, mert másnak operálták be a csípőprotézisét, a Medicare közbenjárására protézist kapott, és amikor újra lábra állt, munkát kért az alapítványnál. 

Dióhéjban a történet a fiatal Finna Judit orvossal kezdődött, aki versenyvizsgával került az egykori November 7. városnegyed körzeti rendelőjébe. Amikor rájött, hogy pácienseinek többsége magára maradt idős ember, aki a felírt korszerű gyógyszereket sem képes kiváltani, a Református Asszisztensképző Főiskolán a gerontológiát oktatva tanítványai segítségét kérte. Az akkori asszisztensjelöltek lelkesen vállalták az idősgondozás gyakorlati teendőit. 1991-ben hozta össze a sors az Egyesült Királyságból Romániát támogató JOY segélyszervezettel, amely dr. Kathy Tedd vezetésével kezdetben segélyeket hozott. Hogy hivatalos formát adjanak a kapcsolatnak, Keresztes Domokos, dr. Varga Enikő, Szakács István és Finna Csaba létrehozta a Medicare Alapítványt, amelyet 1993-ban jegyeztek be. Öt éven át kizárólag önkéntesekkel dolgoztak (évente 15-tel is). Az asszisztensek mellé később orvostanhallgatók és orvosok is csatlakoztak, majd a képzésben nyújtott segítség mellett a JOY felajánlotta kezdetben két, majd több asszisztens fizetésének a támogatását. Érkeztek külföldről is önkéntesek, közöttük egy nagy termetű férfi az Egyesült Államokból. Dick Draper az előítéleteket kezdettől megcáfolva hűségesen, hozzáértően, nagy empátiával, megbízhatóan ápolta a betegeket, s bár csak angolul beszélt, a páciensek zömével megtalálta a hangot, azt a biztonságot erősítve meg bennük, hogy számítanak valakinek. Hivatásos bohócként asszisztenseket és gondozottakat tanított meg a mesterségre, és 2004–2011 között működött a kórházi bohócdoktor program, amelynek során a hosszú ideig kórházban ápolt rákos gyermekeknek szereztek örömteli perceket. 

A megosztottan működő rendelőben 1998-ban kezdődtek a nehézségek, amelyeken Finna doktornőt a JOY képviselője, Malcom Grange ígérete lendítette át. Majd a szervezet erőfeszítései révén 2006-ban megvásárolták a munkájukhoz szükséges székhelyet, ami az állami támogatás feltételét is jelentette. Az évi beteglátogatások száma 10.000-ről 2008-ban 12.600-ra emelkedett, amikor 130-190 beteget látogattak havonta. Időközben pályázatok (megyei tanács, Mol-program, Asztalos Alapítvány-díj) és a JOY révén jutottak támogatáshoz. 2009-től kötöttek szerződést a biztosítóval, amelynek feltételeit idén májustól a bürokrácia annyira megnehezítette, hogy már nem látták teljesíthetőnek.

Finna doktornő szerint továbbra is vannak terveik, de a helyzetüket ellehetetlenítő bürokráciát, ami kényelmetlen volt gondozónak és gondozottnak, becsületes módon már nem lehetett vállalni. Reményei szerint valaki észbe kap, és rájönnek, hogy mennyire hibás a jelenlegi szabályozás, és kedvezően fognak változni a feltételek. A gondozottak nevében Fehérvári Magda fejezte ki háláját. Levélben küldött köszönetet Mészáros Éva angoltanárnő is, akinek a nagymamáját ápolták több éven át. 

„Hogy ez a 25 év mennyi szervezést, energiát, tettet, áldozatkészséget és odaadást igényelt minden résztvevőtől, aligha tudnám megmondani… 20 évvel ezelőtt egyszerre volt felbecsülhetetlen értékű (mert lehetővé tette a mindennapok viszonylagos normalitását), és ugyan- akkor természetes is, mert életünk támogató részévé vált”– olvasható a levélben. 

Finna doktornő köszönetet mondott az önkénteseknek, az asszisztenseknek, az egykori orvostanhallgatóknak és az orvosoknak, valamint a dr. Kathy Tedd vezette JOY segélyszervezet vezetőinek, továbbá Valeri Skowronsky gyógytor- násznak, Colin és Sue Crawshavnak, Malcom Grange-nek és minden más támogatónak.

A megemlékezésen Veress Kinga, Nagy Zsuzsa kántor és az általa vezetett kórus énekelt, gitáron Finna Csaba játszott, fuvolán a vendég, dr. Kathy Tedd kísérte. Klasszikus gitáron játszani az első önkéntesek egyikét, Zalányi Jánost hallhatta a közönség, Veress Kinga, Lengyel Áron és Miklós Ingrid verset mondott, majd a rendezvény a szokásos szeretetvendégséggel ért véget.