Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Ahogy Greta Garbónak a garbót, Sandwich grófjának a szendvicset, úgy köszönhetjük a százhatvan éve, 1859. október 4-én elhunyt Karl Baedekernek a bédekkert. Az ő esetében a családnévből kialakult köznév minőséget is jelent, a bédekker a részletes és alapos, minden gyakorlati tudnivalót felölelő útikönyv szinonimája lett – derül ki az MTVA Sajtóadatbankjának portréjából, mely az MTI-n olvasható.
Karl Baedeker egy esseni nyomdász- és könyvkiadó családjában született 1801. november 3-án, és már tizenhat évesen útra kelt. Könyvet árult, tanult és utazott, kapcsolatokat épített, majd Koblenzben nyitott üzletet és nyomdát. Árult képeskönyveket, útleírásokat, de Goethe és Schiller könyveit is. 1832-ben megvette a Röhling kiadóvállalatot, amely négy évvel korábban kiadta az első német nyelvű útikönyvet Utazás a Rajnán Mainztól Kölnig címmel.
Ez az időszak a mobilitás kora volt, mert a rohamosan fejlődő vasúti közlekedés révén – elsősorban a jómódú emberek – valóra válthatták álmaikat, felfedezhették az európai kontinenst, akár tanulni vagy üzletelni akartak, akár csak kikapcsolódni. Szembesültek azonban a szálláskeresés, a látnivalók számbavételének és elérésének gondjaival, emellett azonban azzal is, hogy mit vigyenek az útra. Ragyogó felismeréssel ebben segített Karl Baedeker, aki maga is szenvedélyes utazó volt, s felfedező útjain megoldást keresett e problémákra.
1835-ben megjelentette a Rajna-útikönyv szerkesztett változatát, amely részletes információkat tartalmazott az útvonalról, a szállásokról, a megtekinteni érdemes nevezetességekről, sőt még az árakról és az elvárt borravalóról is. A hiánypótló kiadványnak óriási sikere lett, még a Köln és Mainz közti gőzhajó-közlekedést is fellendítette. Baedeker csak olyan helyekről írt, amelyeket valóban felkeresett. Bejárta Európát, útikönyvet írt Németországról, Hollandiáról, Ausztriáról és Svájcról. Olvasói nagyra értékelték megbízhatóságát, az őszinte hangvételt, a részletes várostérképeket, az aktualitásokat és a könyvek egyszerű használatát. Baedeker célja az volt, hogy az utazónak az ő könyvén kívül semmilyen más segédeszközre ne legyen szüksége. 1846 után már csillagokkal osztályozta a látnivalókat, útikönyvei ettől kezdve jelentek meg a jellegzetes vörös kötésben, aranyozott betűkkel.
Alaposságát támasztja alá a von Vincke báró által leírt történet, amely szerint 1847-ben Baedeker a milánói dóm lépcsőfokait úgy számolta meg, hogy minden huszadik foknál egy borsószemet dobott a nadrágzsebéből a kabátzsebébe, majd lefelé tartva visszaszedte a borsószemeket. Mikor a báró rákérdezett a mozdulatra, elárulta, hogy így tudja pontosan tájékoztatni leendő olvasóit a lépcsők pontos számáról. Megvesztegetni sem lehetett, ha álruhában utazva hiányosságot talált, könyörtelenül törölte a szálloda csillagát. Valóban rászolgált a hírnevére, amely akkorára nőtt, hogy még Offenbach 1866-ban született Párizsi élet című operettjében is „szerepet kapott”: „Királyok és kormányok tévedhetnek, de Baedeker úr soha!” – énekelték a darabban. (forrás: travelo.hu)