130 éve született az első magyar pilótanő

Százharminc éve, 1891. január 13-án született Steinschneider Lilly, Magyarország és az Osztrák-Magyar Monarchia első pilótanője. 

Steinschneider-Wenckheim Helene Ilka Budapesten jött a világra a jómódú zsidó paplangyáros, császári beszállító Steinschneider Bernát második gyermekeként. Az úri kisasszonyok szokásos életét élte, szokványosnak nem mondható önállósággal, merészséggel és vagánysággal. Jogosítványt szerzett, autót vezetett, majd 1910-ben egy Budapesten rendezett nemzetközi aviatikai versenyen rabul ejtette a repülés. Mivel a pilóták az utas szállítását előíró versenyszámokban akkortájt előszeretettel emelkedtek a levegőbe bátor és (a szigorú súlyhatárok miatt) könnyű ifjú hölgyekkel a hátsó ülésen, először Lilly is csupán „ballasztként” hódolhatott szenvedélyének. 1912-ben az első éjszakai repülésről híressé vált Joseph Sablatnig partnereként távolsági repülést nyertek, 168 kilométert tettek meg a Bécs környéki Gerasdorf, Gross-Enzersdorf és Deutsch-Wagram felett körözve.

Ő azonban ennél többre vágyott, maga szeretett volna a repülőgép kormányánál ülni. Itthon akkortájt nem nézték jó szemmel a nők ilyesféle ambícióit, ezért a Bécsújhelyen indított pilótatanfolyamra kellett beiratkoznia. A neves osztrák aviátor, Karl Illner irányításával sajátította el a repülés tudományát. Magyarország és az Osztrák-Magyar Monarchia első női pilótája 1912. augusztus 15-én egy Etrich Taube típusú géppel tette le a pilótavizsgát (a nevezetes dátum később drágakövekkel kirakott, repülőgépet ábrázoló nyakékére is felkerült). A vizsgabizottságban Emil Uzelac ezredes, a Monarchia katonai léghajózási osztályának (légierejének) parancsnoka, August Knirsch főhadnagy és az oktató, Karl Illner foglalt helyet. A vizsga után a mindössze 21 éves pilótanő a korabeli lapok tudósítása szerint az ezredest mintegy 1800 méter magasra vitte fel gépével. A Steinschneider Lilly névre kiállított 4-es sorszámú pilótaigazolványt a budapesti Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum őrzi.

A frissen megszerzett engedéllyel a zsebében rögtön benevezett a Magyar Aviatikai Szövetség által 1912. augusztus 20-ára a rákosi repülőtérre szervezett nemzetközi repülőversenyre. A nagy érdeklődéssel várt bemutatkozás azonban elmaradt, mert az apja által megvásárolt repülőgépe nem érkezett meg idejében. Első nyilvános repülését így két hónappal később, október 6-án Nagyváradon láthatta a kétezer fős publikum. Gépével 50-60 méter magasra emelkedett, 31 percet töltött a levegőben, és a sikeres landolás után az elragadtatott nézők a vállukra vették, úgy ünnepelték, még az erdélyi aviatikát meghonosító gróf Teleky Tibornak is úgy kellett átverekednie magát a tömegen, hogy gratuláljon neki.

1913 júniusában a Bécs melletti Aspernben rendezték meg a második nemzetközi repülőhetet, ahol a francia Madame Palliers-vel már ketten képviselték a hölgyeket. Egy hónappal később a pesti Szent István-napi repülőversenyen is bemutatkozott, és megnyerte a gyorsasági versenyt, az egyhuzamban repüléseket (6 perc 15 másodperc) és a levegőben töltött összidőt (10 perc 7 másodperc) tekintve pedig második lett. A katonai gyakorlótérként működő rákosi repülőtér hepehupás talaján sok veszélyt rejtett a landolás, Lilly gépe leszálláskor homokbuckának ütközött és összetört, de ő ép bőrrel úszta meg a kalandot.

Nagyváradon találkozott és később több légi bemutatón is részt vett Lányi Antal repülőrekorderrel, akihez gyengéd szálak fűzték, de kapcsolatuk az első világháború kitörésekor megszakadt. Lilly bátorságára és ügyességére felfigyelt a Motor-Luftfahrzeug GmbH osztrák aviatikai cég, amelynek rövid időre reklámpilótája lett. Az első világháború kitörése után tábori pilótaként szeretett volna szolgálni, jelentkezett is a közös hadügyminisztériumnál, de aggódó apja közbenjárására az ápolónői munkával kellett beérnie.

Így ismerkedett meg Johannes Evangelist Virgilio Coudenhove-Kalergi von Ronspergheim gróffal, a páneurópai eszmét megfogalmazó Richard Coudenhove-Kalergi bátyjával, akivel házasságot kötöttek és Csehországban telepedtek le. Az arisztokrata családba kerülve felhagyott a repüléssel, életéről mindössze annyi tudható, hogy 1927-ben Prágában lánya született, akit a családi hagyományokhoz híven Maria Electa Thecla Elisabeth Christina Helena Sophia névre kereszteltek és Pixie-nek szólítottak.

1939-ben a növekvő náci veszély elől lányával Olaszországba menekültek, anyagi biztonságuk fedezetéül egy korábbi bécsi aukción vásárolt, egykor Croy-Dülmeni Izabella főhercegasszony (1856-1931) tulajdonába tartozó gyémánt ékszereket vittek magukkal. Betegségekkel küszködve, szerény körülmények között, nélkülözve élték túl ezt a nehéz időszakot. Férje 1943-ban nyilatkozatban erősítette meg különélését zsidó származású feleségétől, s bár a háború után Genfben újra találkoztak, házasságukat nem sikerült helyreállítani, 1960-ban hivatalosan is elváltak.

Az olaszországi évek után lánya Amerikába, ő pedig Dél-Franciaországba költözött, ahol visszavonultan élt. Ottani életéről is kevés ismert, de fotó bizonyítja, hogy 1973-ban részt vett a Concorde 001-es számú prototípusának (F-WTSS) Toulouse és a Párizs melletti Le Bourget közötti utolsó repülésén.

A Coudenhove családfa szerint 1975. március 28-án Genfben halt meg, a város temetőjében nyugszik. (Más források szerint 1977-ben Nizzában hunyt el.) Bécsújhelyen – ahol 21 éves korában a pilótavizsgát letette – utcát neveztek el róla, Magyarországon alig ismerik a nevét.