Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Quimperből (Kemper) kiinduló csillagtúránk első állomása Bretagne és Franciaország egyik legszebb falva, Locronan volt. A Finistere megyében fekvő falu 20 kilométernyire van a megye központjától, Kempertől, északnyugati irányban.
Franciaországban 2008-ban létrehozták a Legszebb Falvak független szervezetet, melynek keretébe az ország legbájosabbnak ítélt, legtöbb 2000 lakosú falvait sorolják be, azért hogy a megőrzésre érdemes, különböző örökséggel – természeti, történelmi, kulturális, művészeti – büszkélkedő kis településekre még jobban felhívják a figyelmet. A díjazottak egyike – az elsők között – Locronan, 800 lakossal.
A falu neve annyit jelent: Ronan öröksége. Szent Ronan, a falu alapítója 6. századi kelta misszionárius volt, a falu népét nagy odaadással tanította, személyét ma is komoly kultusz övezi Bretagne-ban. Földi maradványainak egy része a helyi plébániatemplomban található.
Gépkocsik nem járhatnak a falu nagy részén, a főtéren egyáltalán nem, az autókat a falu bejáratánál kell hagyni. Természetesen gyalogosan indultunk mi is a falu felfedezésére. Hamarosan észrevehető, hogy vonzerejének egyik titka az, hogy az elmúlt évszázadok (!) alatt egyetlen új épület sem épült itt, az összes vezeték föld alatti, a középkori korszakhoz való teljes hasonlóság érdekében. A macskakővel kirakott utcák lovas kocsik kopogását visszhangozzák. A lenyűgöző épületek között hol jobbra, hol balra kapkodjuk fejünket.
A falu négyszög alakú főterének ódon házaiban üzletek, szállodák, éttermek, kézművesműhelyek találhatók. Cégtábláik szinte versengenek egymással, hogy melyik kis üzleté szebb és érdekesebb. A főtéren még erőteljesebben őrzik a történelmi atmoszférát, úgy érezzük, hogy itt megállt az idő. A kertek, udvarok zsúfolásig tele vannak virágokkal, köztük a kedvenc hortenziával.
Mintegy harminc történelmi és más tárgyú film forgatásának helyszíne volt ez a falu, ezért a különböző jelzőtáblák úgy vannak kialakítva, hogy bármikor könnyen le lehessen őket venni. Franciaország számos neves színésze és filmrendezője forgatott itt, többek között a botrányoktól sem mentes életű Roman Polanski Oscar-díjas színész, film- és színházi rendező, forgatókönyvíró, Jean-Pierre Jeunet, Philippe de Broca és mások.
A falu fő temploma Szent Ronan nevét viseli, akinek a tiszteletére minden évben körmenetet tartanak; hétévente rendeznek nagy körmenetet, amikor az ereklyéit is körbeviszik. A falu zarándokfesztiválok (Tromenie) célpontja is, több ezer hívő vesz ezeken részt, többen hagyományos népviseletben. Itt még élnek a régi kelta hagyományok, szokások, a népviselet és az ősi breton nyelv.
Bármily nehezünkre esik elhagyni ezt a szép és különleges falut, tovább kell utaznunk legközelebbi célunkhoz, Concarneau városába.
Concarneau (kiejtése: Konkárnó) halászváros, régi halászkikötővel. Bretagne délnyugati partjainál fekszik, Franciaország harmadik legnagyobb halászati központja. Nagy gépkocsiparkolója a városközpont közelében található, a Foret-öböl mellett. Innen egy erődszigetet pillantunk meg, melyet két híd köt össze a szárazfölddel. Concarneau különlegessége, hogy itt az erőd területén belül található a hangulatos középkori város. Az erőd falai hatszög alakzatot írnak le, a franciák L’Hexagone néven emlegetik.
A népszerű város neve breton nyelven Konk-Kerne, védett öblöt jelent, valóban az is.
Első utunk a középkori erődbe vezet, ahol a 15. századtól kezdve felépült az óváros (Ville Close). Keskeny utcáit még szeptemberben is a turisták forgataga tölti meg, már-már túlzsúfoltnak érzem. A főutca több pontján középkori zenét szolgáltató zenészek bűvölik el a turistákat. Az utca végén lépcsők vezetnek fel a várfalakra, ott térünk vissza a várkapukhoz, majd a bástyákkal védett hidakon át hagyjuk el az óvárost. A torony alakú bástyák egyikén régi napóra mutatja az idő múlását, rajta latin szöveg: „Tempus fugit velut umbra” – nem éppen szó szerinti fordításban: az idő elrepül, mint egy árnyék. Hát igen, ezen a napórán valóban az árnyék mutatja az idő gyors előre haladását, és az időnk múlik; itt, Concarneau-ban különösképpen a turista szűkre szabott ideje. A hidak alatti sáncokban kagylókat gyűjtő emberek használják ki az apály nyújtotta lehetőséget, de az idő múlására ők is odafigyelnek, nemsokára jön az ár, a dagály.
A várost és erődítményét az elmúlt évszázadokban is számos turista, híres ember látogatta meg, többek között Paul Gauguin, a posztimpresszionista festészet egyik legnagyobb képviselője (1848–1903). Az elszegényedett P. Gauguin 1886-ban költözött a festészetének igazi ihletőjévé vált bretagne-i Pont Avenbe, és innen érkezett a közeli Concarneau-ba 1894 májusában festőművész barátaival és jamaicai származású, színes bőrű szeretőjével, Annah-val. A néger szerető, vállán majmával felkeltette a gyerekek figyelmét, körbevették a látogatókat, akiket zavart ez a dolog, Gauguin megcibálta egyik gyerek fülét. A hangos sírásra felfigyeltek a közeli halászok, és 15-16 ezek közül a gyerek segítségére sietett. Verekedés tört ki Gauguin és társai, valamint a halászok között. Verekedés közben Gauguin szerencsétlenül egy gödörbe lépett, súlyos lábszárcsonttörést szenvedett, leesett, és a feldühödött ellenfelek tovább ütötték, rúgták. A törés súlyos következményekkel járt. Maga Gauguin írta le, hogy fájdalmai enyhítésére és az álmatlanság leküzdésére esténként morfint, nappal sok alkoholt fogyasztott, hosszú ideig bottal járt, erősen sántított, bántotta, hogy nem mehet tájképeket festeni. Haláláig szenvedett ettől a sérüléstől.
Manapság a város húszezer lakosának nagyobb része az erődítményen kívüli, többnyire a 18. században épült házakban lakik. Aki nem halászattal, az a hal feldolgozásával foglalkozik konzervgyárakban. Elsősorban szardínia hal kerül a hálókba és a gyárakba. A jelenkori halászok nagy távolságokra kénytelenek hajózni az Atlanti-óceánon megfelelő mennyiségű zsákmányért.
Kétszáz évvel ezelőtt a város lakosságának egy része vitorlavászon készítéséből gazdagodott meg, de a vitorlás hajók ideje rég lejárt, ma már senki nem foglalkozik ezzel az ősi mesterséggel. A városban még a reggel 6 órától nyitva tartó halpiacot tekintjük meg gyorsan, aztán indulunk a nap harmadik érdekes célpontjához, a carnaci kősorokhoz.