Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
ez év május tizedikén a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem Stúdió Színháza. A Köteles Sámuel utcai intézet színházának nézőterét teljes telt házas közönség vette birtokba, nyilvánvalóan nem véletlenül: az egyetem doktori iskolájának tizenkét évnyi múltra visszatekintő működése adott okot az ünneplésre, közös vissza- és előretekintésre.
A délelőtt tizenegy órakor kezdődő eseménysorozaton Sebestyén Aba és Elena Purea színművészek, az ünnepség ceremóniamesterei üdvözölték a közönséget, majd dr. Sorin Crişan rektor mondott nyitóbeszédet.
– Kivételes nap és esemény a mai, amelyen a 12 éve alakult iskolát ünnepeljük: ekkor kezdődött az akadémiai szintű kutatómunka az intézetünkben. Gratulálok a 63 doktornak, akik itt szereztek diplomát, sok sikert kívánok a jelenlegi doktoranduszoknak. A kutatási munkát csak közösen lehet végezni, az alkotó és kutató közötti kapcsolat nálunk hangsúlyosan van jelen.
Dr. Bob Fülöp Erzsébet színművésznő a doktori iskola új, nemrég megválasztott igazgatójaként először ezen alkalommal mondott díszbeszédet: – Izgalmakkal telített pillanat ez nekem, megtiszteltetés és nagy felelősség. Meg szeretném köszönni a bizalmat, hogy rám gondoltak ezzel a megtisztelő feladattal, amely dinamikus lendületet adott. Az iskola fennállása óta még soha nem ünnepeltünk, annak ellenére, hogy első végzőseink – Constantin Chiriac és Bács Miklós – tizenkét éve kaptak doktori titulust co-tutelle rendszerben. Két olyan név a nemzeti és nemzetközi kulturális élet területén, akik fontosak a mi életünkben is. 12 évnyi aktivitás után fontos reflektálni: dr. Béres András professzor érdeme a művészeti egyetem sok más szakának létrehozása mellett a doktori iskola megalapítása is. Kinevezésekor az általa működtetett intézmény szilárd alapokon állt, jól kiépített, hatékony képzési rendszerként működött, a doktori iskola kötelékébe tartozó, nemzetközi hírnévvel bíró tanárokkal, professzorokkal, neves doktoranduszokkal, évente megszervezett színháztudományi konferenciával. Fontos összegeznünk, hogy jelenleg hol tart az iskolánk. Az elmúlt 12 év alatt 57 doktori dolgozat született olyan tematikákkal, amelyek nemcsak hazai vonatkozásban, de nemzetközi mércével mérve is illeszkednek a kortárs európai tudományos diskurzusokba. Témavezetőink számos színháztudományi konferencián vettek részt Párizsban, Londonban, Bécsben, Marokkóban, Lisszabonban, Sanghajban, Kisinyovban, Ljubljanában, Krakkóban és másutt. Pillanatnyilag hetvenhat doktoranduszunk van, közülük tizenöten az európai övezetből iratkoztak be. A mindenkori doktori iskola lényegét a doktoranduszok jelentik, az általuk kutatott tematikák, különböző szaklapokban megjelentetett írásaik, könyveik, a doktori iskolákkal, más kutatócsoportokkal való együttműködésük, mobilitási készségük. A tizenkét éves aktivitás konkrét számadatai szerint az eddigi tudományos és művészi kutatás eredményeképpen doktoranduszaink az elmúlt időszakban 247 konferencián vettek részt, 253 publikációt jelentettek meg, 1300 művészi munkát alkottak, amelynek eredményeképpen 58 hallgató 333 hazai és nemzetközi elismerésben részesült. A doktori iskola kutatómunkájának kiterjesztése szempontjából egyik legfontosabb lépésként értékelhető, hogy 2018-tól az iskola kutatócsoportja hivatalosan is felvételt nyert a budapesti Theatron Műhely Alapítvány által kezdeményezett Philther nemzetközi kutatási projektbe. A budapesti színház- és filmművészeti egyetem professzora, doktori iskolánk tanára, Jákfalvi Magdolna által koordinált projekt három ország doktori iskoláinak közös projektje. Előadás-központú színháztörténeti kutatás, amelyen keresztül létrehozhatjuk az erdélyi színjátszás kortárs feldolgozását – mondta a jövőbeli terveket, megvalósítandó feladatokat is ismertető beszéde során Bob Fülöp Erzsébet.
A 12 év után címet viselő, Bob Fülöp Erzsébet és Simon Róbert által rendezett, a doktori iskola működéséről, a képzéséről, a város történetében betöltött szerepéről, a kulturális életben való pozíciójáról szóló kisfilm (operatőr: Simon Róbert, vágó: Mariş Cristian Daniel) levetítését követően az iskola két volt doktorandusza, az egyetem két jelenlegi tanára, dr. Makkai Gyöngyvér és dr. Sabados Sabin szólalt fel, majd Makkai Gyöngyvér saját szerzeményét adta elő dr. Buta Árpáddal közösen.
Az ünnepség csúcspontja az iskola alapítójának és eddigi igazgatójának, az egyetem egykori rektorának, dr. Béres Andrásnak az ünneplése volt, akinek ekkor adták át az egyetem díszoklevelét és a tanári közösség ajándékait, közöttük egy róla szóló meglepetéskötetet is, amelyet a jelen lévő tanárok, színházi szakemberek, művészek szignáltak. A Pro Universitatis díszoklevelet Sorin Crişan adta át, ő mondta a méltatóbeszédet is:
– Béres András nem szereti a színházat. Mert a színház számára nem a szórakozást jelenti. Nem a vidámságot és nem a menedéket. Nem azon keresztül kapaszkodott fel a társadalmi ranglétrán. Számára a színház a létezés egy formája. A tudás és a megismerés egyik formája. Ugyanakkor a színházzal való kapcsolatára erősen rányomta a bélyegét egy másik kapcsolat: a Hegel életművével való viszonya. Ezen értelemben elmondhatjuk: mindig azt kereste, hogy mit adhatna másoknak. Ezért megjegyezhetjük, hogy a professzor úr nagyvonalú. Mindig az intézet, a kutatás és a kollégák szolgálatában állt, hozzáállása, attitűdje mindmáig felfedezhető az intézet működésében. Hirdette a multikulturalizmust, a kölcsönös megértést, a normalitással jellemezhető viszonyt. Béres András boldogsága a mások boldogságához kötődik, akkor örvend, amikor a körülötte lévők is örvendenek. A többiek sikere számára is elégtétel, a többiek kudarca számára beteljesületlenséget jelent. Évtizedeken keresztül tapasztalt nagyvonalúsága miatt a humánum aurája lengi körül ezekben a poszthumán, posztigazságos időkben, amelyekben az individuum, az individualizmus, az egocentrizmus uralkodik. A professzor úr nem képmutató, hanem őszinte: egy eminens kutató és tanár, egy olyan ember, akit örvendek, hogy megismerhettem, és aki a barátjává fogadott.
– Határtalan örömmel ünneplem én is az iskola megalapításának évfordulóját – mondta ünnepi beszédében Béres András. – Jó okom van arra, hogy boldognak érezzem magam, hiszen már másodszor fordult elő, hogy nagyon nehéz élethelyzetből térek vissza a katedrához. Ilyenkor, az élet körül lihegve, fogódzókra van szükségünk. Van családom, vannak barátaim. Beléjük kapaszkodtam, de arra gondoltam, hátha visszatérhetek még tanítani, hátha lehetek még tanár, mert betegnek lenni nem jó foglalkozás. Hátha az én akadémiai közösségemnek szüksége van még rám. Köszönöm, hogy újból befogadtak, hogy itt lehetek. Tizenkét évvel ezelőtt nagyon hosszú procedúra után sikerült az iskolát megalapítani, többször kértük az engedélyeztetését. Végül szerencsénk volt, és többszöri fellebbezés után sikerült a harmadik engedélyt is megszerezni. Szeget ütött a fejembe ez a tizenkettes évforduló, a hangsúly a tizenkettes számon van. Pitagorasz óta tudjuk, hogy a tízes a tökéletesség, a teljesség száma, a megemlékezések ideje az európai kultúrkörben. Persze a zsidó-keresztény hagyományban a tizenkettesnek is kitüntetett helye van. Úgyhogy nem is tudom, ez a váltás a tizenkettesre mit jelent. De jó válaszom van rá: úgy érzem, ez az ünnepség jelzésértékkel bír a változás elgondolásában, és ez a változás lényegében abban áll, hogy a doktori iskolából és a mi egyetemünkből ne csak képzésnek, és ne csak a művészi alkotásnak, hanem a tudományos kutatásnak is egy valódi központja legyen. Ennek a jelzését éreztem ki abból a tényből, hogy ma a tizenkettedik, nem kerek évforduló alkalmából ünnepséget rendeztünk. Sikert kívánok mindenkinek abban, hogy ebből az eszméből valamit megvalósítsunk – mondta az iskolaalapító professzor, majd az ünnepség délelőtti felvonásának zárásaként Boros Csaba doktorandusz zongorán adta elő szerzeményeit Kiss Bora színművésznő társaságában.
Az ünnepség délutáni része elsősorban a szakmának szólt, ekkor került sor a Színház és tudomány között 7.0 című konferenciára a Stúdió Színház előterében. A konferencia a hetedik alkalommal összegezte a színháztudományi doktori iskolában zajló munkát: az előadók színháztörténettel, tánccal, bábbal, kommunikációval foglalkoznak, és a teatrológia eszközeivel közelítenek szakterületük kérdéskörei felé. A konferencián elhangzott előadások pedig kutatási témáik feltárásának részeredményeit összegezték.