…„odanéz a nap is százszor…”

Húsz gyerek és legalább kétszer ennyi felnőtt várta izgatottan az elmúlt hét péntekét, a Paripám csodaszép pejkó című rajz- és verspályázat döntőjének napját. Lapunk Múzsa melléklete és Magyarország csíkszeredai főkonzulátusa közös, Maros megyei kisdiákoknak szóló irodalmi vetélkedőjére csaknem 700 pályamunka érkezett, Marosvásárhely, illetve a megye többi települése, a „vidék” körülbelül fele-fele arányban képviseltetett.

László Dávid rajza

Húsz gyerek és legalább kétszer ennyi felnőtt várta izgatottan az elmúlt hét péntekét, a Paripám csodaszép pejkó című rajz- és verspályázat döntőjének napját. Lapunk Múzsa melléklete és Magyarország csíkszeredai főkonzulátusa közös, Maros megyei kisdiákoknak szóló irodalmi vetélkedőjére csaknem 700 pályamunka érkezett, Marosvásárhely, illetve a megye többi települése, a „vidék” körülbelül fele-fele arányban képviseltetett. A második fordulón – amikor a kiválasztott versenyzőknek be kellett mutatniuk a Weöres Sándor-versről készült illusztrációt, és el kellett szavalni az illető verset, versrészletet – zsúfolásig teltek a Bernády Ház földszinti terei. Az egybegyűlteket a zsűri elnökeként Nagy Miklós Kund, a Múzsa társszerkesztője, majd dr. Zsigmond Barna Pál főkonzul köszöntötte.

– Nem gondoltuk, hogy ennyire sikeres lesz ez a pályázat – jegyezte meg Nagy Miklós Kund, dr. Zsigmond Barna Pál pedig arról kérdezgette a gyerekeket, hogy mit szeretnek jobban: rajzolni vagy verset olvasni?

– Mindig vegyetek könyvet a kezetekbe, hiszen azt az izgalmat, amit olvasás közben átélhettek, nem pótolja semmi – tanácsolta a főkonzul a kisdiákoknak.

– Szeretnénk, ha ez az együttlét játékos hangulatban zajlana, hiszen mi is voltunk gyerekek, és nekünk is vannak gyerekeink – vette át a szót Karácsonyi Zsigmond, majd az előzsűrizés tapasztalatairól szólt, melyek arra kötelezik a Népújságot, hogy még inkább odafigyeljen a megye távolabbi vidékein élő gyerekekre, pedagógusokra.

– A kellemes meglepetések között kell megemlítenem a gyulakutai tanintézetet, ahonnan nagyon sok rajz érkezett. A marosvásárhelyi iskolákból is számos pályamunkát kaptunk, a Bolyai líceumból és a 2-es Számú Általános Iskolából több mint ötvenet, az Európa Gimnáziumból is több tízet, de a körzeti iskolák is kitettek magukért. Ugyanakkor távolabbi vidékekről, Gyimesfelsőlokról, illetve Székelyudvarhelyről is érkeztek pályamunkák, mivel azonban a pályázati kiírás Maros megyei diákoknak szólt, ezeket nem értékeltük. Az előzsűrinek mindenesetre igen nehéz dolga volt. Kolumbán Kántor Zita, a Művészeti Líceum tanára segített nekünk a döntésben, az ő szemében bíztunk, amikor kiválasztottuk a – nagyfokú érdeklődés miatt tíz helyett – húsz legjobb rajzot – mondta Karácsonyi Zsigmond.

– Amíg ilyen ügyes diákok és lelkes pedagógusok vannak mifelénk, addig nem kell félteni a Maros megyei oktatást – tette hozzá a Népújság főszerkesztője. Ezt követően alkotói névsor szerint tűntek elő a vetítővásznon az első széksort betöltő első és másodikos diákok rajzai. Kutyabál, Birka-iskola, Sehallselát Dömötör, Déli felhők, Majomország – egymást követték a vicces, fantáziadús, vonalvezetésükben, kidolgozottságukban negyedikeseknek-ötödikeseknek is becsületére váló illusztrációk, melyeket határozottan, bátran mutattak be az iskolás világba nemrég érkezett gyerekek. Elsőként egy székely ruhás, nyárádszeredai kislány, az elsős Aszalós Dalma lépett közönség elé. Dalma az iskolakerülő Sehallselát második szakaszát örökítette meg, választása azért esett éppen erre a versre – válaszolta a zsűri kérdésére – mert vicces, érdekes. Fülöp Kincső Réka, a marosvásárhelyi George Coşbuc Gimnázium másodikosa részletesen „elmesélte” a Kutyabál című vershez készített rajzát, a kutyabulit, melynek szereplői csontból építettek házat maguknak – mégpedig méretre szabottat, külön a kiskutyáknak, illetve a nagyobb ebeknek –, és hangfalakat is felszereltek újdonsült otthonukba. Az Európa Gimnáziumból érkezett Koncz Gergő azt is elárulta, hogy emeletes birkaiskolájának alsó emeletén irodák találhatók, a színes tantermek közül pedig ő legszívesebben a kékbe járna. László Dávid neve már az előzsűrizéskor feltűnt az értékelőknek, az első osztályos gyulakutai fiúcska ugyanis – jó pár versenyzőhöz hasonlóan – nem egy, hanem három alkotást küldött be. A szebbnél szebb rajzok közül a székely ruhás gyerekeket felvonultató Tavaszköszöntőt választotta ki az előzsűri, ezt szavalta el Dávid szemgyönyörködtető népi viseletben, úgy, mintha saját rajzából lépett volna elő. Osztálytársa, Magyari Orsolya szintén első pillantásra megbabonázta a zsűrit. A tűzről pattant apróság az első sortól az utolsóig hibátlanul mondta el a hétszakaszos Déli felhőket, aztán székely leányokhoz illő öntudatossággal válaszolta meg a zsűri kérdéseit. Bár a hosszabb alkotásoknál a megállapodás szerint három szakasszal is beérték az értékelők, a szovátai Márton Csenge szintén teljes verset szavalt, a döntősök egyik kedvencét, Bóbita tündért mutatta be Weöres Sándor soraival az egybegyűlteknek. Nagy Boróka, az Európa Gimnázium másodikosa elárulta, hogy nagyon szeret falun lenni a nagyszüleinél, ott, a vadadi erdőben látott egyszer szarvast, ezért is rajzolta meg a Szarvasok című verset. Nagy Péter, a somosdi iskola elsőse Weöres Sándor Majomországát örökítette meg. Nagy Miklós Kund a kisfiú rajzában megfigyelhető részletek eredetiségére, gazdagságára hívta fel az egybegyűltek figyelmét. – Szoktál-e színházba járni? – kérdezte a csíkszeredai főkonzul Nagy Zsuzsát, a 2-es iskola másodikosát, aki valóságos kis művésznőként adta elő a Déli felhőket. A talpraesett, határozott kislány azt is elmondta, hogy legutóbb a Csárdáskirálynőt látta a színházban.

– Szeretem a rigókat, és szeretnék egyszer én is repülni – árulta el Orbán Balásy Kata, a Művészeti Líceum másodikosa, Buba énekének megrajzolója, aki egy huncut szemű nappal tette még vidámabbá alkotását.

A nagyobbak versenyében Biró Borbála, a 2-es iskola negyedikese lépett elsőként közönség elé. Egyszerű, sötét ruhában, hátrakötött hajjal megjelenésében is fekete-fehér ceruzarajzát képviselte az önálló látásmóddal rendelkező, különleges egyéniséget sejtető lány.

– Úgy éreztem, hogy így jobban ki tudom dolgozni a részleteket. Így olyan, mintha életre kelnének a fák – indokolta meg rajzolási technikáját Borbála, aki nem tudatosan választotta a Suttog a fenyves című verset, de első látásra megtetszett neki, és amikor elolvasta, már meg is jelent előtte a kép.

Giliga Orsolya, az Európa Gimnázium harmadikos diákja szép szavalatával és színekben, formákban gazdag rajzával is elnyerte a zsűri tetszését. Kiskorában édesanyja sokat olvasta neki a Vásár című verset, ezért esett erre az alkotásra a választása – mondta. Iskolatársa, az Európa Gimnázium negyedik osztályába járó Hompot Andrea olyan rajzot készített Bóbitáról, amely egy könyv fedőlapjaként is megállná a helyét – jegyezte meg Nagy Miklós Kund. Andrea elárulta, hogy azért helyezte egy körbe a verset, mert az a tündér egyik napját mutatja be, egyféle körforgást érzékeltet. A marosszentgyörgyi Klára Hunor a Forgós-ropogós című vershez saját élményeiből inspirálódott, keresztapjánál látott tóban ugráló halakat. A kabalakutyusával érkező gyulakutai Nagy Szabolcs János A kutya-tár című vershez készült rajzában a házak eredetiségére figyelt fel a zsűri, Soós Andrea-Lauránál a szép szavalat is sokat vetett a latban. A pályázat címadó versét a nyárádszentmártoni Székely-Benczédi Kinga rajzolta le, mégpedig többszörösen, színesben és fehér-feketében. Nagyon szereti a lovakat, azért keltette életre ujjaival a csodaszép pejkót – mondta a harmadikos kislány. A sáromberki Takó Adél Noémi kijelentette, nem örülne, ha úgy járna, mint rajza szereplői, és az ő iskoláját is bezárnák. Tolvaly Rebeka-Angyalka azért választotta a Falu végén című verset, mert „hasonlít a valósághoz”, ő is majdnem a falu végén lakik. A versenyzők sorát Toth Melinda, a marosvásárhelyi Friedrich Schiller Gimnázium harmadikosa zárta, kivetített rajzán és szavalatában újra életre kelt a kedves Bóbita.

A zsűri hosszas tanakodás után kiválasztotta a győzteseket, akikről május 11-i, szombati lapszámunkban hírt is adtunk. Mivel a kicsik kategóriájában a gyulakutai Magyari Orsolya és a marosvásárhelyi Nagy Zsuzsa egyformán elnyerte az értékelők tetszését, két első díjat osztottak egy első és egy második helyett, harmadik helyezett a szovátai Márton Csenge lett, László Dávid pedig különdíjban részesült. A nagyok mezőnyében a 2-es iskola negyedikese, Biró Borbála vitte el a pálmát, második díjat Giliga Orsolya kapott, Soós Andrea-Laura a legjobb harmadik lett, a különdíj pedig a sáromberki Tolvaly Rebeka-Angyalkát illette. (Az ő rajzaikat a szombati Múzsa mellékletünkben mutatjuk be olvasóinknak.) Magyarország csíkszeredai főkonzulátusa értékes díjakat hozott a Maros megyei kisdiákoknak, Nagy Zsuzsa és Biró Borbála egy-egy gitárt, Magyari Orsolya egy fényképezőgépet kapott, a különdíjhoz furulya is járt. Ugyanakkor valamennyi döntős emléklapot, illetve egy Népújság-csomagot vehetett át, melyért a Merkúr üzletláncnak és az Erdélyi Magyar Könyvklub – Bibliofil könyvesüzletnek jár köszönet. A nagyszámú igényes pályamunka beküldéséért lapunk három hónapos Népújság-előfizetéssel jutalmazta a gyulakutai tanintézet, illetve a Marosvásárhelyi 2-es Számú Általános Iskola egy-egy pedagógusát.