2024. july 5., Friday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

A „tetszik”-ek világában

Bocskay Lászlóval, a segesvári Mircea Eliade Főgimnázium iskolai tanácsadójával beszélgettünk

Egyre zsengébb korban ismerkednek meg a mai gyerekek az internet csöppet sem veszélytelen világával, szinte mindennapi látvány, hogy több gyerek halad egymás mellett az utcán, és nem látnak-hallanak, annyira bele vannak merülve a telefonjuk babrálásába, az osztálytársak, barátok pedig az interneten kommunikálnak egymással.
Az itt leselkedő veszélyekről, valamint a függővé válás jeleiről Bocskay Lászlóval, a segesvári Mircea Eliade Főgimnázium iskolai tanácsadójával beszélgettünk.
– Mikor beszélhetünk internetfüggőségről, melyek azok a jelek, amelyek arra utalnak, hogy a gyerek túlzásba viszi az internetezést?
– Az internetfüggőséget elsősorban nem az interneten eltöltött idő hossza határozza meg, hanem az, hogy mit jelent valakinek az internet. Egy bizonyos kulturális szint fölött ma már mindenki használja valamilyen formában, mértékben, céllal. Addig, ameddig valaki képes felállni és otthagyni a világhálót családja, munkahelye vagy bármely más személyes vagy társadalmi kötelezettsége elvégzéséért, nem hanyagolja el mindennapi teendőit, feladatait, addig én inkább olyan hiánypótló eszközként tekintek rá, amely átveszi az internet megjelenése előtti idők több különböző intézményének szerepét. Életkortól függetlenül akkor beszélhetünk internetfüggőségről, ha valaki már egyáltalán nem képes, vagy csak szigorú kényszer hatása alatt tud megválni a virtuális világtól, gyerekek esetében kizárólag a szülői hatalom alkalmazása képes rávenni a családi/társadalmi élet vállalására. A függőségnek ebben a fázisában az egyén elzárkózhat környezetétől, felborulhat a bioritmusa, életritmusa a feje tetejére állhat (éjjeleken át ül a gép előtt, nappal alszik, de nem megfelelő ideig), ingerlékennyé és agresszívvé válhat, általános egészségi állapota a mozgáshiány miatt jelentősen romolhat, immunrendszere legyengülhet, az izomtömeg helyét zsírszövetek vehetik át, keringési és emésztési zavarok léphetnek fel, látási problémák adódhatnak stb. 
De azt is tudjuk, hogy a függőség „áldozata” nem, vagy csak nagyon későn hajlandó elfogadni állapotát, belátni, hogy változtatásra van szüksége életrendjében, szokásaiban, illetve azt, hogy a kilábaláshoz szakképzett segítségre van szüksége.
– Miért van ekkora varázsa az internetnek a gyerekek körében?
– Abban a korban élünk, amikor az ember majdnem minden problémája megoldható az internet segítségével: sokaknak munkahelyet jelent; a számlák otthonról való fizetése és a sorban állás nélküli vásárlás idő- és energiamegtakarítást jelent; ugyanakkor tanít, szórakoztat, kikapcsol, kapcsolattartást biztosít, értesít stb. Ez legtöbb esetben a segítő eszköz kifejezés szinonimájává teszi a világhálót, hiszen kétségtelenül megkönnyíti a felsoroltakat, és éppen a mindenki számára elérhetőség teszi annyira vonzóvá. Nem tagadhatjuk, hogy az emberiség minden találmányának hátterében ott volt a cél, hogy könnyebbé tegye az emberek életét. Az a generáció, amely már az írásgyakorlást is SMS-ek szerkesztésével kezdte, nem tudja magát megtagadni, nem tud visszafordulni erről az útról, bármennyire törekszik erre a szülő és a pedagógus. Emlékezzünk arra, hogy megmosolyogtuk diákként azokat a munkásokat, akik attól való félelmükben, hogy elveszítik munkahelyüket, a gőzgépek bevezetésekor összetörték a gépeket. Kicsit ehhez hasonlónak látom a mai helyzetünket. Aki egyszer megismerte az internetet, nem tud visszalépni. Ez egy olyan szintű változás, ami legalább olyan mértékben változtatja meg a társadalom működését, mint a gőzgép annak idején. Ha ezt okosan, észszerűen aknázzuk ki, rengeteg előnyhöz juthatunk, de ha nem tudunk racionálisan viszonyulni hozzá, akkor könnyen veszélyessé válhat.
– A családi háttér, a szülőkkel való viszony befolyásolja-e a gyerek internethez való viszonyulását?
– A szocializációs közeg minden esetben befolyásolja a gyerekek fejlődésének irányát, ritmusát, tartalmát és formáját. Nemcsak a normákat és attitűdöket, hanem az értékek alapjait is itt sajátítja el, amire később teljes személyisége épül. Azok a szülők, akiknek ma a gyerekei már világhálós „bennszülötteknek” számítanak, maguk még csak „bevándorló” státusszal rendelkeznek ebben a birodalomban. Ez a minőségi különbség adja a konfliktushelyzetek kiindulópontjainak többségét. Ezt a különbözőséget kell tudatosítanunk, és ha sikerült, lehet, hogy máris többet tudunk gyermekeinkről, többet tudunk tenni értük. 
Ugyanakkor szem előtt kell tartani, hogy a serdülőkorban lévőknél a szülői befolyás hatása egyre inkább háttérbe szorul a kortárs csoport és más releváns társadalmi modellek hatására, erre gyógyír csakis az előzőekben kialakított egészséges gyerek-szülő viszony lehet. 
– Egyre inkább azt tapasztaljuk, hogy az osztálytársak, barátok az interneten kommunikálnak egymással, és kiszorul a személyes kommunikáció, az együtt játszás. Ennek milyen hátrányai vannak a gyerekek érzelmi fejlődésére nézve?
– Amint azt már fentebb is mondtam, én nem látok ebben veszélyt. Persze, mint „bevándorló” nem tartom helyesnek, lehet, nem is értem olykor, de el kell fogadnunk, hogy a mai tizenévesek más formában kommunikálnak egymással. Nem igaz az az állítás, hogy kevesebbet vannak kapcsolatban barátaikkal, kortársaikkal, de még szüleikkel sem. Gondoljunk csak arra, hogy a mai gyerekek naponta többször is beszélnek szüleikkel az iskolai szünetekben is, míg erre az előző generációk iskoláskorában nem volt lehetőség. A barátaikkal folyamatos kapcsolatban vannak a majdnem naponta frissülő és bővülő eszközök és alkalmazások által. Mindent tudnak egymásról és mindent megosztanak egymással: hol vannak, kivel, mikor, mit tesznek. Olyan, mintha nem is lenne magánéletük, minden mintha egy folyamatos valóságshow lenne számukra, melyben nyertesek és vesztesek vannak. Azt, hogy ki hol van ezen a ranglistán, a nézettség határozza meg, a követők száma, illetve elsősorban a tőlük kapott visszajelzések mennyisége és csak másodsorban ezek tartalma. Ennek veszélyei szerintem a pillanat megélésének elvesztésében nyilvánulnak meg, mivel míg folyamatosan azon jár az eszük, hogy miképpen növelhetik nézettségüket, elmennek a jelen valósága mellett.
A kérdésem ezzel kapcsolatosan csak az lenne, hogy honnan látták ezt a versenyszellemet a gyerekek. Nem pont környezetüktől és ezen belül elsősorban szüleiktől, akik folyamatosan többet szeretnének dolgozni, hogy többet kereshessenek, hogy többet engedhessenek meg maguknak és gyermekeiknek… Egy olyan ördögi kör ez, amiben a gyerekek majdhogynem természetes módon, de ugyanakkor észrevétlenül szocializálódnak.
– Az internetnek van hasznos oldala is, hiszen iskolai projektekhez gyűjthet információt a diák. Milyen mértékű használata nevezhető még egészségesnek, hol van a határ?
– Az internethasználat alapvető feltétele az, hogy ismerni kell azt a jogi keretet, amely ezt szabályozza. Mi az, amit szabad, mi az, ami tilos, mit követhet számonkérés, mi a plágium, mit kell tenni, ha zaklatás, fenyegetés, zsarolás vagy bármilyen más támadás ér, ki segíthet ilyen esetekben, milyen veszélyek leselkednek a világhálón való barangolás közben. Ezeket a kérdéseket a szülőknek kötelező módon meg kell beszélniük csemetéikkel, mielőtt szabadon engedik őket az interneten. Ezenkívül vannak olyan szűrőeszközök, melyek segítségével a szülők korlátozhatják a gyerekek hozzáférését bizonyos tartalmakhoz. Gondolunk itt elsősorban a pornográf oldalakra, a nyers erőszak bemutatására szakosodott honlapokra, minden olyan információra, melyről a szülő úgy gondolja, hogy nem kompatibilis a gyerek szellemi-lelki érettségi szintjével. Továbbá van lehetőség a gyerekek tevékenységének nyomon követésére, ha a szülő úgy gondolja, hogy a gyerek elkalandozott a számára kijelölt útról. Nem utolsósorban a már említett közvetlen, nyílt és őszinte beszélgetések segítenek a gyerekeknek az interneten tapasztalt élményeiket megosztani, az esetleges feszültségeket levezetni, a veszélyeket és a nem kívánt következményeket megelőzni.
– Mit tehet a szülő, hogy a gyereke ne váljon függővé?
– Első és talán legfontosabb teendőnk a személyes példamutatás. Ha a gyerek úgy nő fel, hogy adnak neki egy táblagépet, hogy „játssz fiam, azon, és ne zavarj, amíg én…”, addig vajon vádolható-e a gyerek a későbbi függőség miatt?
Másodsorban a már említett bizalom a szülő–gyerek kapcsolatban mérföldkőnek számít. Ha ez hiányzik, akkor a kommunikáció sem nyílt, sem őszinte nem lesz a későbbiekben.
Harmadsorban: alternatívát kell neki mutatni. Meggyőzni, hogy van élet az interneten túl is, élvezhető a madarak csicsergése a természetben, csodálható az ég színe kinn is, nem csak a Windows háttérképeként, és igenis elolvasható a könyv hagyományos formátumban is, nem csak a rövidített, internetes változatban. És itt megint a közös élmény örömét kell átadni a gyereknek, mert nehezen tudja ezeket elfogadni csak az elméleti utasítások szintjén, ha nem éli meg a gyakorlatban, ha a szülő soha nem olvasott neki mesét, hanem rajzfilmek mellett nőtt fel. 
– Mi a teendő akkor, ha ez már megtörtént?
– Mint minden esetben, az internetfüggőség esetében is sokkal nehezebb a gyógyítás, mint a megelőzés. Nem igaz, hogy lehetetlen, amint azt sok szülő gondolja, hangoztatja. De, mint minden más esetben, itt is ugyanazokat az elveket kell követni: 
a. Hatékony kommunikáció: ki kell alakítani a kommunikációs kontextust, latba vetve a diplomácia, a szeretet, a bizalom minden eszközét, mely a célhoz elvezethet. Ha valahol igaz a kijelentés, hogy a cél szentesíti az eszközt, hát a függőségek bármely formájának kezelése esetében igaz. 
b. Következetesség: kérni és adni tudni kell, nemcsak az üzleti életben, de a szülő–gyerek kapcsolatban is. Nem zsarnoki szigorral, nem behódolással és lemondással, nem zsarolva és nem is a hatalommal visszaélve. Amit egyszer kimondtunk, ha nem tartjuk hozzá magunkat, akkor vádolhatjuk-e a gyereket, hogy kihasználja a gyengeségünket, ha mi engedtünk a követelésének, előzetes szándékainkkal ellentétben, csak azért, hogy ne zsaroljon a könnyeivel, ne hozzon zavarba mások előtt stb.
c. Szeretet: a gyereknek világosan el kell tudni magyarázni, hogy a korlátozások, a felügyelet, a problémák megelőzése mind egy hosszú távú cél eszközei, amit majd ő is be fog látni, és értékelni fogja. Ha úgy fogja fel, hogy ellene fordul a szülő ezekkel a cselekedeteivel, meg kell neki magyarázni türelmesen, akár többször is, hogy ennek a hátterében a gondoskodó szeretet húzódik meg.
A segítő szakmában tevékenykedők nem rendelkeznek még többgenerációs tapasztalattal az internetfüggőség terén, mely stabil standardok megalkotását tette volna lehetővé. Ennek ellenére vannak már olyan intézményesült segítségek, melyekhez a szülő fordulhat, ha úgy érzi, hogy nem tud megküzdeni a rá háruló feladattal. Elsősorban ott vannak az iskolai tanácsadó szaktermek, a Maros megyei Neveléslélektani és Erőforrás Központ neveléslélektanban szakosodott személyzete a rászorulók rendelkezésére áll. Továbbá vannak olyan magánintézmények, mint például a Bonus Pastor Alapítvány, ahol tapasztalt szakemberek foglalkoznak a különböző más függőségek mellett az internetdependenciával is.
– Manapság már az elemi iskolásoknak is vásárolnak a szülők mobiltelefont, és ezzel valamelyest hozzájárulnak ahhoz, hogy a gyerek minden pillanatban hozzáférjen az interneten elérhető tartalmakhoz. Ajánlott-e ilyen zsenge korban telefont adni a gyerek kezébe? 
– Vannak esetek, amikor szükséges a kapcsolattartás, hogy már nagyon fiatalon a szülő telefonnal lássa el a gyerekét. Ilyen, ha a szülők több váltásban dolgoznak, vagy a gyerek egyedül kell eljárjon iskolai vagy iskolán kívüli tevékenységekre stb. De ezek az esetek viszonylag kis számban fordulnak elő. A legtöbb esetben viszont a telefon a gyerekeknél is inkább státusszimbólum. Ezért van az, hogy nem is tudják értékelni, és vigyázni sem akarnak rá. 
Ami pedig az első telefonbirtoklás korát illeti, be kell vallani, hogy az nem az elemi iskola idejére csökkent, hanem nagyon sokan már óvodásként büszkélkednek vele. Vajon létezik, létezhet-e jogi korlát az első telefon megvásárlásának idejét illetően a szülők számára? Természetesen nem… 
(A volt tanügyminiszternek, Pop Liviunak van egy kihirdetésre váró rendelete az iskolai telefonhasználat betiltását illetően. A diákok még ezt is emberi jogaiknak a megsértéseként fogják fel már most, a rende-let kihirdetése előtt – a magántulajdonhoz való jogukat vélik sértettnek.) 
– Rövidesen kezdetét veszi egy kérdőívezés ebben a témában. Milyen projektről van szó, és mi a célja? 
– Igen, a félévközi vakáció után lesz egy nagyszabású felmérés a Maros megyei IX. osztályos diákok körében az internetfogyasztási szokásaikról, a világhálóhoz kötődő, tágabb értelemben vett viszonyulásukról, ismereteikről. A kutatás kezdeményezője a Maros megyei Neveléslélektani és Erőforrás Központ, a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem Szociológia és Szociális Munka Tanszékével. Az eredményeket szándékunkban áll bemutatni széles körben is, szeretnénk kiadni nyomtatott formában, azért, hogy akik tehetnek valamit a gyermekekért ezen a téren, hasznosítani tudják az információkat.

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató