„Szent Márton formabontó és vagány volt”
Szent Márton formabontó és vagány volt, akit sem katonaként, sem szerzetesként, sem püspökként nem lehetett könnyen besorolni, de aki mindig közel állt az emberekhez.
Szent Márton formabontó és vagány volt, akit sem katonaként, sem szerzetesként, sem püspökként nem lehetett könnyen besorolni, de aki mindig közel állt az emberekhez – mondta Fehérváry Jákó bencés szerzetes az M1 aktuális csatorna vasárnap esti műsorában.
Fehérváry Jákó elmondta: Szent Márton soha senkinek nem kereste a tetszését, egyedül Jézust akarta követni, emiatt pedig sokszor kellett olyan döntéseket hoznia, amelyek szembeállították a hatalommal, püspöktársaival és az általa vezetett papokkal, emberekkel. Meggyőződése és emberközelisége mégis „kedves és hiteles szentté avatja őt”. A bencés szerzetes kiemelte: Szent Márton pannóniai születése miatt különösen fontos szent a magyarság számára. Alakja szimbolizálja, hogy „a kereszténység már a magyarság érkezése előtt gyökeret vert itt, alakította ennek a földnek a szellemiségét, és mi ennek a szellemiségnek vagyunk örökösei” – fogalmazott.
A püspök és a ludak népszokásokban megjelenő kapcsolatáról szólva felidézte a legendát, amely szerint a nyilvánosságot kerülő, magánykedvelő Márton a libaólba bújt püspöki kinevezése elől. A ludak gágogása azonban elárulta hollétét, így kiráncigálták az ólból, és megtették püspöknek. Ez is mutatja – tette hozzá Fehérváry Jákó –, hogy mennyire fontos volt számára a szerzetesi életforma: „nem tört a püspökségre, hanem menekült előle”.