„Soha nem fájt semmim”

Sötétkék ruhában, karosszékében üldögélve, távoli idők tisztaságával tekintetében fogadta vendégeit tegnap délután marosvásárhelyi otthonában a 103 éves Baciu Erzsébet.

Fotó: Nagy Tibor

Sötétkék ruhában, karosszékében üldögélve, távoli idők tisztaságával tekintetében fogadta vendégeit tegnap délután marosvásárhelyi otthonában a 103 éves Baciu Erzsébet. A barátságos szobában a szépkorú hölgy fia, Miklós, és lánya, Vajda Éva kínálta házi süteménnyel, üdítővel a Nyugdíjasok Önsegélyző Pénztárától érkezőket és a médiaképviselőket. A Népújság szerkesztősége virágcsokorral és tortával köszöntötte az ünnepeltet, aki rövid, lényegretörő mondatokban idézte fel a régmúlt évtizedeket. Már a beszélgetés elején kiderült, hogy Baciu született Benke Erzsébet a Kovászna megyei Bikfalváról származik, 1935-ben került Marosvásárhelyre, 1936-tól pedig a Trébely utcai Gyermekek Házában dolgozott, onnan is ment nyugdíjba 1969-ben.

– Mire emlékszik abból az időszakból?

– Reggel mentem dolgozni, délután otthon voltam és neveltem a gyerekeimet. Három fiam és egy lányom született, közülük már csak ketten élnek, a lányom és Miklós fiam – mondta Erzsébet néni, majd arról mesélt, hogy az árvaházi gyermekek is anyjuknak tekintették, úgy is szólították, hogy „mama”. Közben azt is megtudtuk, hogy vendéglátónknak négy unokája és hat dédunokája van, az unokák közül a három lány Magyarországon, a fiú Sepsiszentgyörgyön él, a legkisebb dédunoka 5 éves.

– Van-e kedvenc időtöltése? – tudakoltuk.

– Nézem a tévét, főleg a filmeket, a sorozatokat szeretem, azonkívül segítek a lányomnak, amit lehet.

Amikor a hosszú élet titkáról kérdeztük, Erzsébet lánya válaszolt.

– Egész életében dolgozott, ez tartotta egészségben. Amikor a piacon járok, mindig kérdezik, hogy mit csinál, hogy van Erzsike néni, és virágot küldenek neki az árusok.

Vajda Éva azt is elmesélte, hogy amikor szerelő vagy új postás érkezik hozzájuk, rendszerint megkérdezik, hogy megnézhetik-e az idős hölgyet, és elcsodálkoznak, hogy nem ágyban fekve, hanem valamilyen tevékenység, például mosogatás közben lepik meg. Így találta az Önsegélyző Pénztár vezetője is, amikor a születésnapi köszöntés előtti napokban ellátogatott az ünnepelthez.

– Nem fáj semmim, soha nem is fájt – jegyezte meg Erzsébet néni, akinek az elkövetkező időkre is jó egészséget és a tegnapihoz hasonló szép pillanatokat kívánunk.