„Protekció” kétszáz évvel ezelőtt
2013-03-01 14:07:24
- Oláh-Gál Róbert
Nemegyei János Miklós 1751-ben Magyarnemegyén (Beszterce-Naszód megye) született szegény jobbágycsaládból, a marosvásárhelyi Református Kollégiumban tanult, és már diákkorában kitűnt nyelvtehetségével. 1778-tól akademita a berni egyetemen.
Nemegyei János Miklós 1751-ben Magyarnemegyén (Beszterce-Naszód megye) született szegény jobbágycsaládból, a marosvásárhelyi Református Kollégiumban tanult, és már diákkorában kitűnt nyelvtehetségével. 1778-tól akademita a berni egyetemen. Még egyetemi hallgatóként megválasztották a nyelvészet professzorának a nagyenyedi Református Kollégiumban. Tanári állását 1782-ben foglalta el, latin, görög, héber nyelvet és a szentírás- magyarázatot adta elő. Az 1792-es országgyűlés ajánlatára I. Ferenc császártól nemességet kapott. 1837. május 15-én Nagyenyeden hunyt el.
Nemegyei János tanította Bolyai Farkast, és valószínűleg a kis Farkas volt tanári pályafutásának legnagyobb csodája, aki már 8-10 évesen görög és latin vereseket írt! De tanította márkosfalvi Barabás Miklóst, a híres festőművészt is.
Íme, hogyan emlékszik rá Barabás Miklós:
«1826 szeptembere és 1827 júniusa közti iskolai évben Nemegyei leckéire kellett volna járnom, de én a görög és a zsidó nyelvvel sajnáltam az időt vesztegetni, inkább arcképezgettem azon idő alatt. Az examenen mikor a nevemre került a sor, felszólít: „Domine Barabás, domine Barabás, hadd lássuk, mit tud, tud-e valamit? Mert nem emlékszem, hogy az egész év alatt láttam volna.” Némi várakozás után megint fölszólítva, azt felelik a tanulótársaim: „Nincs itt” – „No, feleli az öreg, ez legalább consequens ember, ha a leckékre nem járt, a vizsgálatra sem jött el.”
Nemegyei professzor inasa azt mondja, hogy a tanár úr szívesen lát ma ebédre. Én rábámultam, mert Nemegyei csak azokat szerette, akik görögül tanultak. De az inas háromszori kérdésem után sem tágított, semmi félreértés, a tanár úr Barabást hívatja ebédre.
Délben beállítottam a professzor úrhoz, természetesen be is mutatkoztam. A tanár úr nagyon szívesen fogadott, a legjobb borait, a legfinomabb gyümölcsöket rakta elém, a feketekávénál maga töltött nekem pipát. Mondtam, hogy köszönöm, de nem élek vele, és eközben csak töprengtem, hogy hová lyukad ki ez az előzékenység, mely túlhaladja a tanár és a tanítvány közti viszonyt.
Feketekávé után kiderült a dolog. Ő a nagy tudománya által szerzett érdemeiért nemességet kapott, s mert két fia volt, azt kívánta, hogy szép lapidár írással pergamentre másoljam le a nemesi levelét, hogy ő azt hitelesíttesse, s így mindkét fiának meglegyen a pergamentes nemesi levél. Természetesen nagyon szívesen teljesítettem ezt az óhajtását, s így esett meg azután, hogy ha a tanítvány vizsgálata alkalmával nem nagyon hízelgő calculust tett is a nevem után, mikor egy év múlva elhagytam az iskolát, és barátommal a bizonyítványomat kivétettem, Barabás, a kalligraphus, a héber és görög nyelvből első eminens lett. De Nemegyei szellemének megnyugtatására kijelentem, hogy én őt görög és héber nyelvtudásommal soha nem kompromittáltam.»3
Nemegyeinek három fia volt, ami az alábbi Bolyai Farkashoz írt leveléből is kiderül. Valószínű, hogy 1826-ra egyik fiát elveszthette! (Azt még nem tudtam kideríteni, hogy az 1848-ban Zalatnát az oláhok felégetésével szemben védelmező Nemegyei János bányatanácsos Nemegyei János professzor fia volt-e? Valószínű, hogy igen.)
Nemegyei János levele Bolyai Farkashoz, Nagy-Enyed, 1805. február 3.
„Tekintetes Professzor Úr,
Kedves Barátom Uram!
Későre cibikkelek ellankadt lábaim, s minthogy azokkal, látom, már Vásárhelyre el nem érhetek, avagy csak horgos rendeimmel meg látogatom az én kedves fijamat, reszkető kezeimet ártatlan fejére ki nyújtván, az Izráél Isteninek áldását öntöm ki szelíd homlokára (1 Mos 49 [rész 8-12-27-ből]).
Az öreg Jákob mikor meghallotta, hogy az ő kedves Józsefe még él, és egész Egyiptomban uralkodik, inkább nem örvendett, mint én, mikor meg bizonyosodtam benne, hogy az én szerelmes Farkasom ottan ültetetetett tanítói Székbe, a’ hol én gyermekeskedtem, nevelkedtem, erősedtem. Az Úr Isten erősítse meg az én szerelmes Farkasomat, s ottan, hogy az Hazámnak keblére számos esztendőkig sok jó ifiakat nevelhessen, s repíthessen ki.
Mindeneknek lehetetlen tetszenünk. Az Isten fija sem tetszett mindennek. Elégedjék meg hát vélle, ha az Isten és jó embereknek kedveket meg nyerhetjük! Azoknak pedig megnyerünk, csak kötelességükben igyekezzünk híven eljárni. A dongókat, darásokat, a’ mennyire lehet, kerüljük el, ha pedig belénk lövik még is magokat, a’ kalapunkkal üssük el magunkról.
Az hergő ebeknek egy-két koncot vethetünk, mellyen rágódjanak, hanem a’ gyerekeket, míg egy keveset erősednek, csak olyan eledelekkel tápláljuk, melyeket az ő gyenge gyomruk legkönnyebben meg emészthet.
Az emberek többnyire vagy indulatból, vagy értetlenségből beszélnek. Ha mindenkor az ő beszédjekhez alkalmaztatjuk cselekedeteinket, sokszor több kárt teszünk mint hasznot. Tartsunk Fabiussal, kiről azt írja a’ szakállas Ennius: Unus qui nobis cunctando restituit rem; Non ponebat enim rumores ante salutem. [Aki fecseg, az késlelteti az üdvösséget]. De most többet nem philosophálok, másszorra is hagyok belőle.
Már egy szép kis járó gyügyögő fija is vagyon a ’ Tekintetes Urnak? az Úr Isten tartsa meg s nevelje édes szüléinek örömökre. Annak is olyan szelíd, egyenes tettetés nélkül való, jó szívűnek kelletik lenni, mint az Attyának.
Engem három fijam, négy léányom gyönyörködtet vénségemben. A’ nagyobbik fijam Pál, most Bécsben a’ Genie Akademiában, a’ Cyclois tulajdonságait fejtegeti az Integralis és Differentialis Calculus segedelme által.
Az ifiu Asszont, feleségemmel együtt alázatosan tisztelve, s magamat fiui jó indulataiba ajánván továbbra is vagyok a’ tekintetes Professzor Úrnak szíves barátja, szolgája:
Nemegyei János, Nagy-Enyed, 1805. február 3.”
Mélyértelmű sorok. A professzor úr sokáig nem hallott Bolyai Farkasról, és mikor 1804-ben megtudta, hogy Bolyai Farkas a marosvásárhelyi Református Kollégiumban lett professzor, nagyon meghatódott! Nagyon szép a bibliai hasonlat is, úgy megörvendett, mint mikor Jákob pátriárka megtudta, hogy él a legkedvesebb fia, József, és egész Egyiptomban parancsol!
Igazi kincs, hogy Nemegyeinek legalább ez a levele megmaradt!
IRODALOM
Márkosfalvi Barabás Miklós önéletrajza, Kaláka Könyvek, Sepsiszentgyörgy, 1998.
MTA Könyvtár Kézirattára, Bolyai Gyűjtemény, K 23/29.
MOL F 7 Armales No. 61.
1 készült a Magyar Tudományos Akadémia Domus Programja által támogatott tevékenység keretében.
2 F 7 Armales No. 61
3 Márkosfalvi Barabás Miklós önéletrajza, Kaláka Könyvek, Sepsiszentgyörgy, 1998, p. 47-48.
