„Nem hiszek a vegytiszta szerepekben”

• 2014-11-10 16:11:18

– Ez a hosszan kanyargó út azt is eredményezhetné, hogy sehol ne érezzem magam otthon, de igazából ott vagyok otthon, ahol a szüleim élnek…

A Szeget szeggel próbáján (Fotó: Rab Zoltán)

– Varga Balázs színművész Sepsiszentgyörgyön született, Kolozsváron járt középiskolába és egyetemre, négy évadon át Nagyváradon volt színész, a 2014/2015-ös évadtól kezdődően pedig Marosvásárhelyen a Tompa Miklós Társulat tagja. Hol érzi otthon magát, hova szokott „hazamenni”?

– Ez a hosszan kanyargó út azt is eredményezhetné, hogy sehol ne érezzem magam otthon, de igazából ott vagyok otthon, ahol a szüleim élnek. Ez a hely pedig itt van nem messze, Szászrégen mellett, egy kis falucska, Alsóidecsnek hívják. Ott érzem magam igazán otthon. Nyáron mindig ott vagyok, és horgászok, sokat és nyugodtan tudok aludni, nem zavar senki. Ott védett vagyok, és erősebbnek érzem magam.

– Tulajdonképpen mi vonzotta Marosvásárhelyre, azon kívül, hogy szép emléke köti ide, ugyanis itt kapta még színis hallgatóként a LEGJOBB FÉRFI FŐSZEREPLŐ díjat a Stúdiószínházak Fesztiválján.

– A színház! De tényleg. Láttam, hogy pár éve itt igazán színházat akarnak csinálni. És egy ilyen helyet kerestem. Egy jó értelemben vett „üzem” van itt, és mindenki próbálja megtenni a lehető legjobbat annak érdekében, hogy a gépezet működjön. És ez fontos. Kell érezzek egy erőt magam körül, hogy vigyen, hogy forgasson...

– Bár csak 2010-ben diplomázott a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Színház és Televízió Karának színész szakán, az egyetemi és pályakezdő évek alatt igen imponáló sorozata gyűlt össze az eljátszott szerepekből. Volt Inas és címszereplő (Oedipus, Leonce), játszott vígjátékban és tragédiában, musicalben és kísérleti produkcióban. Mi a kedvence?

– Műfajként keresve a kedvencet… mindig közelebb álltak hozzám az intenzív, sűrített érzések, amelyeket tragédiákban lehet megélni, egyszóval mindig szerettem szenvedni. De ahhoz foghatót, hogy a színházban rajtad nevetnek… hát azt nem lehet felülmúlni. Amikor kórusban kacag a közönség. Tehát a komédiát is imádom. Erre volt egy érdekes tapasztalatom elsőéves főiskolás koromban. Részt vettem Újvidéken egy drámaíró versenyen. Az írók három nap alatt alkottak egy művet, a színészek meg mi eljátsztuk. Ott volt egyetlen mondatom, ahogy elhangzott, a közönség hahotázni kezdett. Én nagyon meglepődtem, mert azt hittem, nem is olyan vicces, amit mondok, de lehet, éppen ezért sült el úgy. Visszatérve a műfajhoz, mindig azt szeretem, ha a komikus illetve tragikus elemek váratlanul váltogatják egymást egyetlen előadáson belül. Illetve a szerepeimet is próbálom mindig úgy felépíteni, hogy ellentétes érzések, állapotok férjenek meg benne. Nem hiszek a vegytiszta szerepekben. Nem hiszem, hogy egy színpadi alaknak csak ilyennek vagy csak olyannak kell lennie, az egyszerre lehet ilyen is meg olyan is.

– Karakterként ki volt a kedvenc?

– Érdekes módon egyik főiskolai szerepem. Szigarjev Gyurma című darabjának Maxim nevű szereplője, egy fiatalember Oroszország egyik városának nagy lakónegyedében, akinek meghalnak szülei, nagyszülei, és tinédzserként egyszerre nagyon felnőtt lesz. Valahogy ezt a szerepet nagyon megkedveltem…

– Milyen kihívást jelentett a Szeget szeggel című évadnyitó bemutatóban a Porkoláb szerepe, a Tadeusz Bradecki rendezővel való munka?

– Egy nagyon jó, nagyon pozitív emberrel találkoztam, aki a jósága ellenére – amiről a színházban azt tartják, hogy nem hatékony, merthogy a színészeket „ostorozni kell” – nagyon jól össze tudta tartani a csapatot. A szereppel kapcsolatosan furcsa érzéseim vannak. Dolgoztam három hetet, és az volt az érzésem, hogy látszólag ugyanaz a ritmusunk, ugyanúgy építkezünk, de maradt bennem egy hiányérzet, valami olyasmi, hogy „beugró” vagyok. Remélem, hogy a szerep megformálásán végül ez nem látszott, legalábbis arra törekedtem, hogy ne látsszon. Meg is szerettem ezt a szerepet. Meg kellett keresnem magamban a szereplő igazát, jóságát, az emberségét. Megdolgoztatott, de remélem, sikerült megoldanom.

– Hogy érzi magát a Tompa Miklós Társulat tagjaként?

– Remekül! Azért érzem jól magam a társulat tagjai között, mert azt tapasztalom, hogy nagyon akarnak dolgozni, és szeretnek is dolgozni. Ugyanakkor játékos kedvet érzek a társulatban, ami jót tesz nekem.

– Hasonló játékos kedvet és sok sikert kívánunk!

Varga Balázst W. Shakespeare Szeget szeggel című előadásában, Tadeusz Bradecki rendezésében láthatják újra színpadon november 21-én, pénteken 17 órától és november 25-én, kedden 19 órától a színház nagytermében.

PR-titkárság