„...minden tetőről látni lehet a napot...”

A Marosvásárhelyi Édesanyák Egyesülete szervezte csütörtök délutáni találkozón az Ariel színház nagytermében Csaba testvér a szokásos közvetlenséggel üdvözölte telt házas közönségét:

– Örvendek, hogy áprilisi tréfának engem ide szántak.

A családról szóló elmélkedés a szent család és a mai házaspárok életének, lelki közösségének összevetésére épült. 

– Mit csinál Szűz Mária, amikor a 12 éves kis Jézus elvesztődik? Nem omlik össze, hanem elkezdi keresni. A mai világban a kis dolgoktól is össze tudnak omlani az emberek. Mintha üvegből volnának... A Szűzanya siránkozás helyett megoldotta a problémát.

Ennek kapcsán Böjte Csaba az előadásaiban gyakran emlegetett 

„GPS-történetet”, az újratervezés, továbblépés fontosságát hangsúlyozta. A Dévai Szent Ferenc Alapítvány gyermekotthonaiba gyakran hoznak nehéz helyzetben levő gyermekeket, de olyankor sem a múltbeli történések okainak felderítésére, hanem a gyerek életének újratervezésére van szükség – tette hozzá, majd Pilinszkyt idézte: „Végtelenül jól van minden, ami van/ mert minden tetőről látni lehet a napot...”

– Bíznunk kell a Jóistenben, mert valamilyen módon mindig megsegít minket – mondta Csaba testvér, és példázatképpen a nehéz sorsú gyermekek befogadásának kezdeti nehézségeit, illetve a gondviselés akadályokat félregördítő munkáját idézte fel. 

Az elmélkedés másik alapgondolata a szent családon belüli összetartás, együttműködés volt.

„Atyád és én aggódva kerestünk” – emlékeztetett a szerzetes az elveszett gyermekére találó Mária szavaira. 

– A házastársak a problémák felmerülésekor sokszor nem együtt keresik a megoldást, hanem egymásban keresik a bajt – mondta Csaba testvér, aki a társadalmi mikrokozmoszokban fellelhető jelenséget a népek közötti együttélésre is kivetítette. 

– Az a magyar ember, aki nem tudja tisztelni és szeretni a vele együtt élő román embereket, nem jó magyar ember. És az a román ember, aki nem tudja tisztelni és szeretni a vele együtt élő magyar embereket, nem jó román ember. Nem mi vagyunk egymás ellenségei, hanem a gödör, amely az utunkat állja, a kifűtetlen kórház, az iskola, amelyből elmennek a tanárok – idézte fel az év elején a székely zászló használatáért tüntető sepsiszentgyörgyi hallgatósággal megosztott gondolatait, amelyek a román rendőröket is tapsra késztette.

A továbbiakban Böjte Csaba a régi emberek keresztény nyugalmára emlékeztette az egybegyűlteket, majd a megbocsátás erejéről szólt.

– Ha a kisbaba összekeni a fenekét, nem dobjuk ki, nem csinálunk helyette újat, hanem megfürdetjük. A Boldogságos Szűzanyától tanuljunk. Ha a társunk megbotlik, Szűz Mária példájára végtelen szelídséggel, jósággal kérdezzük meg tőle, hogy miért. 

 Az előadás fontos üzenete a családok itthon maradásának parancsolata volt:

– Ha a Jóisten valahol keres bennünket, itthon keres. Nem véletlen, hogy itt vagyunk – hangsúlyozta Csaba testvér.

Az elmélkedés a családokért mondott imával zárult, amelyben Böjte Csaba azért fohászkodott, hogy a házastársaknak legyen erejük meglátni egymásban a szépet, a feleségek, anyák kis Máriák, a férjek, apák Szent Józsefhez hasonló lelkületűek legyenek. Ezt követően az egybegyűltek együtt mondták el a Miatyánkot. 

Az együttlét végén Csaba testvér a tízéves szovátai gyermekotthon szombati ünnepségére hívta meg az érdeklődőket, akik keresztútszerűen járhatták ott végig a házasélet állomásait az ismerkedéstől az özvegyi sorsig. Végül a szervezők kérésére számadatokban körvonalazta a 21 év alatt 5000-nél több gyermeket befogadott Dévai Szent Ferenc Alapítvány misszióját. A Védem Egyesület adománygyűjtést szervezett az alapítvány számára, és a találkozó végén kis fadobozban át is adta a begyűlt összeget.