„Kotyó” üstben és aragázon

A kánikulai napokkal együtt elmúltak a langyos éjszakák is. A nyár idején szolgálatos „fiútücsök”, aki távolabbi társai kórusát erősítve ablakom előtt fújta irigylésre méltó kitartással párkereső énekét, a borzongatóan hűvös szeptemberi hajnaloktól megriadva elhallgatott. Az éjszaka csendjét csak a férges hulló alma tompa puffanása töri meg időnként. Megérett a hangtalanul földre pottyanó, befőzésre alkalmas apróbb szemű besztercei szilva is. A hajdan Aranylábúnak nevezett mezőségi Katona határában levő tanya többhektáros szilvásában hamvas égdarabkákhoz hasonló gyümölcsöket ringatnak, hullatnak le a fák. Gazdag a termés, csak le kell szedni, megmosni, kimagolni, majd a házilag készített kavarószerkezettel ellátott 50 literes öblös rézüstben több órán át főzni, hogy cukor és minden egyéb hozzávaló nélküli igazi erdélyi „kotyóvá” sűrűsödjön. Az üst alatt síró kiszáradt szilvafatörzsek, -ágak melegétől összeeső masszát újabb veder kimagolt szilvával kell feltölteni, amíg mind a 20-vedernyi gyümölcsöt elnyeli a rézüst. Aztán már igazi férfimunka a hűvös szeptemberi éjszakába nyúlóan kavarni, amíg az illata, állaga jelzi, hogy elkészült, cserépfazékba, befőttesüvegekbe tölthető.

Aki házilag szeretne a szára körül kicsit megráncosodott besztercei szilvából lekvárt készíteni, s a leres módszerhez szükséges gyümölcsnél nagyobb mennyiségű szilvát feldolgozni, az aragázkályha takaréknál is alacsonyabbra beállított pislákolásánál megteheti. Válogassuk ki, mossuk meg és magozzuk ki a szilvát. Vegyünk elő egy jó vastag fenekű, ép zománcú fazekat. Töltsünk az aljába 1 deci, legfeljebb tízszázalékos ecetet, kenjük meg vele a fazék oldalát is egész körben, majd tegyük bele a szilvát. A korán kelőknek hajnalban érdemes főni tenni, hogy ellenőrizni lehessen, nem aludt-e ki a láng. Estig tartó főzés után vegyük elő a fakanalat, s forgassuk bele a lekvárba a tetején levő szilvákat úgy, hogy ne érintsük meg a fazék oldalát és az alját sem. Amikor érezni lehet a szilvaíz sajátos illatát, vegyünk ki egy kanálnyit a fazékból, hagyjuk kihűlni, és kóstoljuk meg. Ha nem találjuk elég édesnek, tegyünk bele tetszés szerint cukrot, s fahéjjal, szegfűszeggel, rumeszenciával ízesíthetjük. Tisztára mosott, a lerben vagy a mikrohullámú sütőben felhevített üvegekbe töltsük, és százaz dunsztban hagyjuk kihűlni.