Zárt ajtók mögött iktatták be Románia 17. oktatásügyi miniszterét, aki egy olyan szerelvényt vesz át, amelyről lekapcsolták a tudományos kutatás vagonjait.
Zárt ajtók mögött iktatták be Románia 17. oktatásügyi miniszterét, aki egy olyan szerelvényt vesz át, amelyről lekapcsolták a tudományos kutatás vagonjait. Hogy jó-e ez vagy sem, megoszlanak a vélemények róla. Egyesek szerint az újonnan kinevezett miniszternek több ideje jut majd a romániai oktatásügy számtalan gondjának a megoldásával foglalkozni, mások szerint egyetemi szinten az oktatás és kutatás annyira összetartozik, mintha a fejüknél összenőtt sziámi ikrek lennének, ezért nem lehet őket szétválasztani.
Hogy ki is az új miniszter? Nos, természetesen egyetemi professzor, a Bukaresti Közgazdaságtudományi Egyetem volt rektora, aki két egyetemi szakot – matematika és közgazdaság – végzett, kibernetikából doktorált, s a közgazdasági egyetemen az ügyviteli és vagyonkezelési informatikakatedrát vezette. Meghallgatásán a szakoktatás, s ezen belül a duális képzés fontosságát hangsúlyozta, valamint azt, hogy nem mindenki képes az érettségi vizsga követelményeinek eleget tenni. Pavel Năstase professzor egyetértett a tantervek egyszerűsítésének szükségességével, s a szellemi tolvajlás további kivédése érdekében vállalta, hogy a tanügyminisztérium online felületén minden doktorátusi dolgozatot közszemlére tesznek. Megígérte, közbenjár azért, hogy a romániai egyetemek által kibocsátott okleveleket elismerjék külföldön, elsősorban az Európai Unió országaiban. Felvállalta a kormányprogramnak azt az ígéretét, miszerint a következő négy évben 2.500 új bölcsődét és óvodát építenek, amiből ebben az évben 500 már el is készül.
Mindez jól hangzana, ha Liviu Pop államtitkárral együtt pénteken délben nem küldtek volna szét a tanfelügyelőségeknek egy körlevelet, ami szögesen ellentmond a távozó miniszter rendeletének, aki kifejezetten megtiltotta, hogy a vezető tisztséget betöltő pedagógusok, akik nem jelentkeztek versenyvizsgára, továbbá azok, akiknek nem sikerült a minimális pontszámot elérniük, továbbra is a tanintézmények élén maradjanak.
A körlevél szükségességét Pavel Năstase azzal magyarázta, hogy intést kapott az Országos Diszkriminációellenes Tanácstól, miszerint elődjének utasítása hátrányos megkülönböztetést jelent a volt igazgatókra nézve, s az ágazati szakszervezetek is egyetértettek: intézkedni kell, hogy a volt igazgatók és a sikertelenül vizsgázók is ideiglenesen kinevezhetők legyenek ott, ahol nem sikerült betölteni a vezető pozíciókat. A körlevél azonnal „kiverte a biztosítékot”: a reklamálók arra hivatkoznak, hogy a miniszter beiktatása után azonnal törvénytelenséget követett el. Egy miniszteri rendeletet nem lehet egy körlevéllel érvényteleníteni, hogy „a győztes párt emberei”, akik képtelenek voltak vizsgára állni vagy sikeresen venni az akadályokat, újra helyzetbe kerüljenek. Ami a valóságban sokkal árnyaltabb helyzetet jelent. A volt igazgatók egy része, akik nem voltak pártkatonák, de odaadással vezették a rájuk bízott iskolát, egyrészt azért nem mentek el vizsgázni, vagy estek ki a megmérettetésen, mert nem tettek eleget a tevékenységükkel kapcsolatos túlzó elvárásoknak, és tartottak a sikertelenségtől, ami egy vidéki településen aláássa a pedagógus tekintélyét.
Az új miniszter – bevallása szerint – azt tartotta szem előtt, hogy a január 9-i iskolakezdéskor a 358 üres igazgatói és 308 aligazgatói tisztség be legyen töltve az új versenyvizsgáig, amelyet új módszertan szerint valószínűleg a nyáron szerveznek meg, hogy ne borítsák fel a második félévben is az oktatás menetét.
