Aki azt hitte, hogy egyértelmű álláspont hangzik majd el arról, hogy jogos volt-e a megyei főtanfelügyelő utasítása, miszerint a magyar általános és középiskolások kötelező órarendjéből tanév közben ki kell iktatni a diákokra nézve „megterhelőnek nevezett” második idegen nyelv oktatását, annak tévednie kellett.
Aki azt hitte, hogy egyértelmű álláspont hangzik majd el arról, hogy jogos volt-e a megyei főtanfelügyelő utasítása, miszerint a magyar általános és középiskolások kötelező órarendjéből tanév közben ki kell iktatni a diákokra nézve „megterhelőnek nevezett” második idegen nyelv oktatását, annak tévednie kellett. A különféle magyarázkodások csak a forró kását kerülgették, de egyértelmű válasz nem hangzott el. A 2011. évi közoktatási törvény előírása szerint 2016-ban minden középiskolát végzett romániai maturandusnak két idegen nyelvből kell szóbeli vizsgát tennie az érettségin, ami a mostani tizedikesek számára elkerülhetetlen evidenciának tűnt. Pontosítanunk kell, hogy a tanügyi törvény érettségire vonatkozó előírásait a decemberben hozott 117-es sürgősségi kormányrendelet két évvel eltolta, s csak a 2015/16-ban kilencedikbe lépő diákok számára lesz kötelező két idegen nyelvből is az érettségi.
Hogy miért kezdett el év közben olyannyira aggódni a főtanfelügyelő, s állt be a sorba a MOGYE rektora és városunk polgármestere mellé, akik az év végi hajrában kicsorduló „jó-szándékkal” fordultak a magyar diákok felé? Míg az előző kettő éppen amiatt aggódott, hogy nem tanulják meg eléggé az ország nyelvét, ha csak az anyanyel-vükön oktatják őket, a főtanfelügyelő csupa jó szándékból a második idegen nyelvtől kímélné meg őket a tanév kellős közepén. S ha egyesek azt gondolnák, hogy tisztségénél fogva meg is teheti, anélkül, hogy erre nyomot hagyó írásbeli utasítást adna, tévednek. A 2011-es tanügyi törvényt két évvel megelőző 2009. évi 3410-es számú miniszteri rendelet, amelyre hivatkozik, ugyanis nem hatalmazza fel erre. Egyrészt a szóban forgó rendelet, ahogy a címében is olvashatjuk, az érvényét vesztett 1995. évi 84-es tanügyi törvény alkalmazási útmutatója, amely az elméleti középiskolák nappali tagozatának kerettanter-vét szabja meg. Ezt a rendeletet pedig akkor hozták, amikor még nem lépett érvénybe az új törvény, amely két idegen nyelvből való szóbeli érettségi vizsgát ír elő az európai normák alapján. Nagy mulasztásnak tűnik, hogy a 2011-es törvénynek megfelelő kerettanterveket csak a negyedik osztállyal befejeződően dolgozta ki a tanügyi tárca, ezért kellett elhalasztani az új érettségi módszer bevezetését is. De meg kell jegyeznünk, hogy a vonatkozási pontként használt miniszteri rendelet sem jogosítja fel ilyen természetű utasításra a megyei oktatásügy vezetőjét, mivel 5. cikkelyének 3. bekezdésében az áll, hogy: „A nemzeti kisebbségek nyelvén történő oktatásban a második idegen nyelv tanításáról az iskola dönt. [(3) Pentru învăţământul ín limbile minorităţilor naţionale, studiul disciplinei limba modernă 2 este la decizia şcolii.] A diákok és szülők óhaját figyelembe véve tehát az iskola vezetőtanácsa kell meghozza a döntést, és nem a főtanfelügyelő. Ezt erősítette meg az a válasz is, amelyet a Bolyai Farkas Elméleti Líceum a kisebbségekért felelős államtitkártól kapott. Ennek ellenére egyes iskolákban alkalmazkodtak a főtanfelügyelői utasításhoz.
Mivel a szóban forgó rendeletet az érvényben levő közoktatási törvény már felülírta, a főtanfelügyelőnek sokkal inkább azon kellene törnie a fejét, hogy miképpen készítse elő még idejében a gyenge érettségi eredmények javulását, ahelyett, hogy akadályt gördítene a majdani érettségizők útjába. Ami, akárhogy is vesszük, hátrányos megkülönböztetést jelent, az európaiságról, a kitáguló munkapiacról, a legalább két nyelv ismeretének természetes igényéről pedig nem is beszélve.
