Reménykedő kisiskolás és gimnazista diákok mellett várakoztam a minap az egyik marosvásárhelyi iskola kapuja előtt. Akaratlanul is hallottam, ahogy lelkendeztek: szombattól kezdődik és egy hetet tart a félévi szünidő.
Reménykedő kisiskolás és gimnazista diákok mellett várakoztam a minap az egyik marosvásárhelyi iskola kapuja előtt. Akaratlanul is hallottam, ahogy lelkendeztek: szombattól kezdődik és egy hetet tart a félévi szünidő.
Miért a nagy várakozás? – kapcsolódtam a beszélgetésükbe. Reményeik szerint ez lesz az első igazi vakáció, amikor oktatóik betartják a „miniszter bácsi” utasítását, miszerint a szünidő idejére nekik, általános iskolás gyermekeknek nem szabad házi feladatot felhagyni – magyarázták meggyőzően. A szünidő a kikapcsolódás, pihenés időszaka kell legyen, amihez nekik joguk van – tették hozzá öntudatosan a nagyobb testvéreiktől vagy a szüleiktől hallottak alapján, bár az iskolában, ahova járnak, nem népszerűsítették. Szó szót hozott, és egy kicsit elbizonytalanodtak, amikor megkérdeztem, hogy miképpen fogják a bő hetet kihasználni. Ketten a sítábort említették, mások helyben hagyták, hogy sok időt fognak a televízió, a számítógép előtt tölteni, hozzátéve, hogy véleményük szerint az is kikapcsolódásnak számít. Az olvasás hallatán azonban csak egy-kettőnek csillant fel a szeme, a többiek bevallották, hogy nincs türelmük hozzá, pedig a házi olvasmányokat a magyartanárnő már szeptemberben felírta a táblára. A nyolcadikos diákok hozzátették, hogy a téli szünidőben szó sem volt a házi feladat alól való felmentésről. Sőt mindhárom tantárgyból, amiből képességfelmérő tesztet fognak írni – olyan megjegyzéssel, hogy az év kezdeti „uncsi” januári napokon legyen amivel foglalkozzanak –, kaptak bőven feladatot: múlt évi kisérettségi-tételsorok, matematikafeladatok megoldását. Többségük bevallotta, hogy szívesen foglalkoztak a vizsgaanyaggal, mert úgy érzik, hogy a javukra válik, de hozzátették, hogy gyermekekként se kecsegtessék olyan dolgokkal őket, amiket a felnőttek úgysem fognak betartani. Úgy gondolják, hogy a tanórákon kellene sokkal több időt teremteni arra, hogy a képességfelmérő vizsgára szükséges tantárgyakból a feladatokat alaposan begyakorolják.
Hogy tanév közben mindössze két órát kelljen délutánonként a házi feladatokkal eltölteni, mindössze egy tanáruk szívlelte meg, aki jóval kevesebb írnivalót hagy otthonra, a többiek úgy tesznek, mintha nem is hallottak volna erről az utasításról, mondták a nagyobbak. És vannak pedagógusaik, akik még mindig nem veszik figyelembe, hogy a hiányzó házi feladatért nem szabad büntetni a diákot, négyest, hármast vagy fekete pontot adni. Különösen akkor, ha olyan nehéz feladatról van szó, amiről a tanár is tudja, hogy azt csak néhány gyermek képes megoldani. De ez a szünidő lesz az igazi – bizonygatták, miközben kistestvérüket kézen fogva hazaindultak.
