A „hegymászó” öröme

Október elseje idén is ünneplőbe öltöztette a hatvan-hetven évet vagy annál is többet megélt marosvásárhelyieket. Az idősek világnapja alkalmából a Gyulafehérvári Caritas a megyeközpont mellett működésének számos más településén is szervezett az egész hetet átfogó ünnepségeket, a rendezvények nagy része az elkövetkező napokban zajlik. 

A marosvásárhelyi együttlétnek a hagyományhoz híven a Deus Providenit Tanulmányi Ház Szent Mihály terme adott otthont. A telt házas közönséget műsorvezetői minőségében elsőként Kacsó Katinka köszöntötte, majd Lude-scher László, a Caritas szociális ágazatának igazgatója vette át a szót. Ludescher a színes őszi hónap, a termés betakarításának ideje és az időskor között vont párhuzamot, és megköszönte, hogy a mai nyugdíjasok az „átkosban” is vállaltak gyermekeket, és munkájukkal megteremtették a jelen feltételeit. 

– A Gyulafehérvári Caritas számára prioritás az idősek gondozása. Maros, Hargita és Kovászna megyében egyebek mellett húsz klubot működtetünk, amelyekhez több mint ezer idős személy tartozik – hallhattuk Ludescher Lászlótól, aki beszéde végén egy hegymászó csúcsra éréséhez, ahhoz a pillanathoz hasonlította az időskort, amikor sokkal fáradtabb a felfelé igyekvő, mint induláskor, de sokkal jobban át is látja a tájat. Hegyet mászni többféleképpen – a nehézségekre összpontosítva, illetve a látványban gyönyörködve – is lehet – hangsúlyozta a Caritas ágazati igazgatója.

– A mi életünk önökkel kezdődött – kezdte köszöntőjét Csép Andrea parlamenti képviselő, a szociális munkaügyi bizottság titkára, aki néhány, nagymamájához fűződő emlék felidézése után a szépszámú, aktív, önkéntes tevékenységekben is részt vevő idősekről szólt, majd így fogalmazott:

– Fontos számunkra, hogy egy olyan közösséget teremtsünk, amelyben önök megtalálják a békét, nyugalmat. Nekünk meg kell teremteni egy olyan környezetet, amelyben önök biztonságban érzik magukat.

A politikus végül Antoine de Saint-Exupéry A kisherceg című regényéből idézett: „A múló időt ne úgy fogjuk fel, mint ami koptat és elveszejt, ne egy marék homokot lássunk benne, hanem valamit, amiben kiteljesedünk!”

A továbbiakban ft. Balla Imre, a Keresztelő Szent János-plébánia segédlelkésze Jézus boldogságmondásaiból emelt ki egyet: „Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak” (Mt. 5,4), és ezt a gondolatot az isteni vigasztalás megtapasztalása és továbbadása szempontjából is megközelítette.

– Az imádságot, az öregkor nagy eszközét használni kell. Az öregség nagy lehetősége a vigasztalás szolgálata – hallhattuk a segédlelkésztől, aki tanítása végén erőt, lendületet, a Szentlélektől kapott tüzes lelket kívánt az egybegyűlteknek.

Az ünnep hangulatát Hegyi Réka Boróka és Fodor Orsolya Szilvia bolyais diákok zenés, dalos műsora emelte, majd a kávészünet előtt a Caritas egyik, névtelenségéhez ragaszkodó idős tagja a kilencvenéves Radványi Hajnalt köszöntötte Hajni néni Kék madár című költeményével.

Az együttlét második felében Szabadi Nóra és Ördög Miklós Levente operettrészletekkel örvendeztette meg hallgatóságát, végül elérkezett a tombolahúzás ideje. Az ünnep szeretetvendégséggel zárult.