„Hassanak oda…”

Böjte Csaba ferences szerzetes, az árva gyermekek gyámolítója szombaton, az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsának ülésén arra kérte a képviselőket, „valahogy hassanak oda, hogy olyan törvények szülessenek, amelyek nem a kevesek luxusát, hanem mindenkinek a normális életét szolgálják”. Hozzátette, hogy a túlburjánzott bürokrácia nemcsak a gyermekvédelmet bénítja meg, hanem az egész társadalmat”.

Hogy mennyire igaza van, azt naponta tapasztalja az egyszerű halandó. Sok penna elkopott arról, hogy a hatalomban levők – természetesen vannak kivételek is – kizárólag a saját egyéni érdekeiket követik, családi, baráti és egyéb érdekköröket képviselnek a parlamentben, állami intézményekben, bármiféle hatalommal járó központi vagy helyi funkcióban, és csak négyévenként, választások idején jutnak eszükbe azok, akiket képviselniük kellene, amikor a szavazataikat igénylik. Hogy közben hogyan packáznak velük a központi vagy helyi kiskirályok, mi történik velük télen fagyban, árvíz idején stb., már nem érdekli őket. Ahogy az sem, hogy vannak települések, ahol nincs villany, közművesítésről nem is hallottak, a gyermekek gyertyafénynél tanulnak, hajnalok hajnalán kelnek, és naponta kilométereket gyalogolnak hóban, szélben, esőben, hogy eljussanak az iskolába. Sokuknak pedig az a pohár tej és kifli a napi eledele, amit az iskolában kapnak. Az is hidegen hagyja a tisztségviselőket, hogy a különböző szolgáltatók hogyan verik át a védtelen, tehetetlen idős embereket, akik nem tudják, nem képesek az igazukat keresni. Ezekről sokat és sokan írtak (kellőképpen zavarja is azokat, akik két kézzel szavaznak meg maguknak kiváltságokat, például speciális nyugdíjakat). Legutóbb arról szóltak a sajtóhírek, hogy egy Neamţ megyei eldugott faluban olyan emberek, akiknek a házában egyetlen villanykörte világít, esetleg egy tévé van, de mosógépről, porszívóról, hűtőszekrényről nem is hallottak, hatalmas villanyszámlákat kaptak, amire legszörnyűbb rémálmaikban sem számítottak volna. Ezek az idős emberek szégyentelenül kevés nyugdíjból, netán rokkantsegélyből tengődnek, és – amellett, hogy nincs is fogyasztásuk – egyszerűen nincs amiből kifizetniük a többezres számlákat. A hír hallatán a közösségi oldalakon kezdtek gyűjtésbe sokan, hogy segítsenek a bajbajutottakon. Ami szép gesztus, de nem oldja meg a problémát.

Másik, ugyancsak friss abszurd eset, hogy a galaci tűzoltókat számlázzák a tűzoltáshoz használt víz miatt, ahogy az átlagos fogyasztókat. Felmerült a kérdés: ki fizeti a számlát? Ugyanis van egy törvény, amelynek értelmében az önkormányzat fizeti a számlákat, de létezik egy kormányhatározat is, amely kimondja, hogy a tűzoltásra használt víz díjtalan. Galacon azonban hiába van elég víz, hiszen ott van a Duna, a Prut, a Szeret, a tűzoltókat is számlázzák. Vízórákat szereltek fel oda is, ahonnan a tűzoltókocsikat töltik meg bevetés idején. Amellett, hogy teljesen abszurd, veszélyes is, mert a tűzoltók azt mondják, kétszer is meggondolják, mielőtt megtöltenék a tűzoltókocsik tartályait. 

Igaza van Böjte Csabának, olyan törvényekre lenne szükség, amelyek mindannyiunk javát (is) szolgálják. Jó lenne, ha a törvény- és döntéshozók azokra figyelnének, akiknek a szavazatával tisztségekbe jutottak.