Zsebtelefonnal és telefonkábellel, szekérnyi fával és egy-két lábtörlővel is szívesen „meglepik” magukat a hazánkban őshonos tollatlan „szarkák”. Gyűjtőszenvedélyük újabban a – törvényt, illetve önmaguk és mások biztonságát is tiszteletben tartó – gépkocsi-tulajdonosok téli gumijaira is kiterjed.
Zsebtelefonnal és telefonkábellel, szekérnyi fával és egy-két lábtörlővel is szívesen „meglepik” magukat a hazánkban őshonos tollatlan „szarkák”. Gyűjtőszenvedélyük újabban a – törvényt, illetve önmaguk és mások biztonságát is tiszteletben tartó – gépkocsi-tulajdonosok téli gumijaira is kiterjed. Azokat lopkodják mostanság nagy buzgalommal, hogy aztán valaki másnak, talán éppen egy másik törvénytisztelő, olcsóbb árut jobb kedvvel megvásárló autósnak továbbadják. Nincs hát nálunk olyan, polgárzsebeken könnyítő rendelet, amelyből valamilyen módon ne húzhatnának hasznot a társadalom perifériáján koncra lesők. A láthatatlan „jómadarak”, akik vígan vállalják a lefülelés kockázatát is, pláne ilyenkor, a fagy beállta előtt, amikor a bokor zugánál mégiscsak jobban esik a rácsos kvártély. Igaz, „szarkaságért” efféle „bónuszokra” nemigen lehet számítani mifelénk, a kisebb-nagyobb lopásokról hírt adó rendőrségi közlemények főszereplői ugyanis rendszerint hónapokig – talán a jövő évi hóhullásig – szabadlábon várakozhatnak, vagy tolvajkodhatnak tovább, amíg tettükért felelniük kell. A törvénykezés forgatókönyvét nem áll módomban elemezni, azt azonban bizton állíthatom, hogy a munkanélküliségi mutatók jelenlegi állása szerint nemigen számíthatunk arra, hogy a zsebekben „működő”, házakat, udvarokat „kerülő” személyek száma egyhamar csökkenni fog. Bűnözői vénába természetesen nem lehet munkakedvet csepegtetni, de az sem kizárt, hogy a kilátástalanságban némely tisztességes polgár is törvényszegésre vetemedik. Ha lábtörlő- vagy gumicsenésre nem is, feketemunkára biztosan kapható lesz, nem vesz majd jegyet a buszon és talán a bolti sorban elhullatott bankjegyet sem adja vissza az előtte álló, figyelmetlen vásárlónak. Múlt hónapban több mint 4000 fővel nőtt a romániai állástalanok száma, a munkanélküliségi ráta pedig elérte a 4,93 százalékot. Pedig az országos munkaerő-elosztási ügynökség elnökének szeptember eleji nyilatkozata szerint a nyári idénymunkák lejártával és a munkára váró fiatal végzősök táborával minimálisat kellett volna nőnie, legfeljebb 4 százalékot érhetett volna el év végéig ez az arány. Igaz, szeptember végére már 4,82 százalékot jósolt az intézményvezető, de több mint hat héttel esztendőbúcsúztatás előtt már azt is meghaladtuk. Nem első eset, hogy felsőbb körökben a valóságosnál felhőtlenebbnek tűnik a jövő. Csak az a gond, hogy az indokolatlan derűlátás mellékhatásait az alsóbb emeleteken kell elviselni.
