„Festői könyvvásár rendeztessék…”

Mindig a pünkösdi ünnepek közelében érjük meg a könyvnapokat, a Vörösmarty téri nagy sokadalmat, amely kiterjed időnként az ország több városára, sőt Kolozsváron és a Partiumban is tartják.

Megnyitó a Vörösmarty téren

Mindig a pünkösdi ünnepek közelében érjük meg a könyvnapokat, a Vörösmarty téri nagy sokadalmat, amely kiterjed időnként az ország több városára, sőt Kolozsváron és a Partiumban is tartják.

Története immár nyolc évtizedre ér vissza, és arra az eseményre, hogy Supka Géza (1883-1956), író, újságíró, művelődéstörténész, a valahai Literatura irodalmi folyóiratban (1926-1938) részletes javaslatot dolgozott ki a könyv ünnepének megrendezésére.1927-ben június 5-re esett pünkösd vasárnapja, amikor Miskolctapolcán a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése közgyűlést tartott, ezen ismertette elképzelését, és folyóiratában kidolgozta részletes tervét.

„Az évnek egyik napján […] az ország minden váro-sában és falujában könyvnap rendeztessék, amely az írót és a közönséget közvetlen kontaktusba hozza egymással, hogy ezen a napon egyszer egy évben a könyvírás és a könyvkiadás kimenjen az utcára…”

A helyszín alkalmassága, a környezet természeti szépsége is fontos volt, ezt is meghatározta. Így történt, hogy 1928-ban mintegy próbaképpen, 1929-ben pedig ünnepélyes külsőségek közepette rendezték meg a magyar könyv hetét. Ezen a magyar irodalom és a kultúra minden tekintélyes személyisége részt vett, gróf Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter ünnepi beszéddel nyitotta meg a Magyar Tudományos Akadémián. Díszelőadást tartottak a Nemzeti Színházban, előadás-sorozatot a Magyar Rádióban. Az ünnepi eseményeken jelen volt Móricz Zsigmond, Kosztolányi Dezső, Babits Mihály. Ezután 1949-ig érvényes volt a Könyvnapi Szabályzat, majd sokévi kimaradással, 1974-ben újból megrendezték, és immár a 85. ünnepi könyvhéthez érkeztünk el.

2001-től a gyermekkönyvnapok is a rendezvényhez tartoznak. A színhely, mint mindig, a Vörösmarty tér, most ehhez csatlakozik a Ráday utca, az Óbudai Társaskör és több vidéki város. A Vörösmarty tér a legszebb helyszín, ami elképzelhető. A kis földalatti egyenesen idehoz. De más irányból végigsétálunk a Váci utcán, vagy feljövünk a Duna-partról a Vigadó utcán. Tiszteletünket tesszük a nagy költő carrarai márványszobra előtt. Végignézzük, kik azok, akik szobor alakban vannak körülötte a korabeli társadalomból: a diák, a pásztorfiú, a munkásember családjával, a zászlótartó diák, a férfi díszmagyarban, mind kedves ismerősök.

„Hazádnak rendületlenül” – olvassuk a feliratot, és megnyugvással tölt el, hogy a tengernyi könyv fölött a nagy költő őrködik.

Az ünnepi megnyitót az oroszlános kútnál tartották. Péter Ágnes szobrászművész alkotása, 2007-ben állították fel a gyönyörű kandeláberrel a közepén. Érdemes körüljárni, hiszen hozzá tartozik a helyszín ünnepélyességéhez, a tér szépségéhhez. Ám most a könyves sátrak sok-sok könyve a vonzerő, a 10-20 százalékos árkedvezmények, a kiadók régebbi kiadványainak kosarai, amelyekből mindig polcokra valót vihettem haza, vagy hiányzó kötetet pótolhattam.

A Gerbeaud híres cukrászdája, terasza is hívogató, de jobb előre megnézni fagylalt- és süteményárjegyzékét, és inkább a Váci utcai cukrászdákba betérni, vagy az utcai fagylaltpavilonjuknál fagylaltozni.

Különleges újdonság a rendezvények zeneműsora. A színpadnyitás mindig zenével indul, a Kaláka együttes, a Sebő együttes, de komoly zenét vagy könnyű zenét játszó együttesek is szerepelnek. A szombati (június 14.) utcabál este 9-kor kezdődött. Jazz- és popritmus még színesebbé tette a zenei programot. Még hétfőn, az ötödik napon is tartottak a dedikálások.

A könyvekről pedig, a számtalan újdonságról egyenként később még szólni fogunk.

Gyermekkönyvek ünnepe

Szinte versenyeztek a kiadók abban, hogy ki tud szebbnél szebb meséskönyveket, képeskönyveket, ifjúsági kiadványokat megjelentetni. Kedvenceink mind itt voltak. Szabó Lőrinc Lóci-versei, Weöres Sándor hagyatékából előkerült versek, a húszéves Scolar Kiadó gyönyörű Benedek Elek-könyveinek színes sorozata. A Ravensburger sorozat Mit? Miért? Hogyan? kihajtható ablakokkal a környezet titkait ismertette a legkisebbekkel. Meg kellett állnom ugyancsak ennél a kiadónál, és minden kiváló külföldi nagy író gyermek- vagy ifjúsági könyvei mellett Eugène Ionesco MESÉK 1.2.3.4 című könyvét kézbe venni, mert számunkra valóban ez a legérdekesebb: az abszurd dráma nagy mestere, aki Slatinán született, Párizsban alkotott, a Francia Akadémia tagja volt, meséket is írt, mégpedig hároméves kislányának. Annak idején, a családról mesélt neki, a szavak értelméről. A könyv csodálatos azért is, mert Etienne Delessert illusztrálta egyedi, olykor elképesztően érdekes módon.

Platánfák, hársak alatt álltak egyik oldalon a téren, a sátrakat árnyékolták, ez még kellemesebbé tették a környezetet. A kortárs magyar irodalom jeleseit itt látjuk, beszélgetve, társalogva az olvasókkal. Talán Supka Géza is megelégedetten szemlélné mindezt. Vajon Elek apó is elégedett lett volna? Egy-két napra elhagyta volna a kisbaconi házát, hogy hűséges levelezőivel találkozzon?

Visszatérek a jelenhez… – hiszen ma már interneten beszélgethetnének. Igaz, meg is jelenne előttük Elek apó jóságos arca. – Mit mondana kedvenceinek? – Fő, hogy dolgozzatok, de ne csak a billentyűket nyomogassátok, a játékokban merüljetek el, hanem az írótoll is legyen a kezetekben, könyveitek lapjait is forgassátok! Szeressétek a könyvet!

Kérem Elek apó bocsánatát, hogy képzeletbeli üzenetet mertem leírni az ő szavaival, ez abból fakad, hogy a Gyermekkönyvnapok mindig felidézik emlékét.