„Ellenáll” a kétnyelvűségnek

Felháborodást váltott ki a marosvásárhelyi magyarság körében a helyi rendőrség vezetőjének múlt szombati kijelentése, aki a székelyföldi románok civil fórumán arról beszélt, hogy „soha nem fogja megengedni”, hogy Marosvásárhelyen kétnyelvű utcanévtáblák kerüljenek ki, sőt arra szólította fel a románokat, hogy „álljunk ellen a nyomásnak és az elnemzetietlenítésnek”, mert „a haza a népé és nem a kizsákmányolóké”.

 

A jó szándékkal tele van a hócipőnk 

Az ügy kapcsán Brassai Zsombor, az RMDSZ megyei elnökének a véleményét kérdeztük, aki a Népújság megkeresésére kijelentette: 

– Felháborítónak tartom, hogy a helyi rendőrség vezetője Marosvásárhelyen, abban a városban, amely 2021-ben európai kulturális fővárosi címre pályázik, olyan nyilatkozatokat tesz, amelyek kompromittálják azt a multikulturalitást, ami ennek a városnak a hozzáadott értéke. Másrészt a város polgáraival szemben tartom méltatlannak és gyalázatosnak, hogy a rendőrségi vezető egyértelműen megkülönbözteti a románokat és magyarokat, azt sugallva, hogy különbség lenne magyar és román nemzetiségűek között, ismét belénk sulykolva annak a gyanúját, hogy netán a románok által vezetett hatalom másodrangúnak tartja a magyarokat.

Bízom abban, hogy ettől a megnyilvánulástól elhatárolódik a polgármesteri hivatal, amelynek alá van rendelve a helyi rendőrség. Abban is bízom, hogy mivel már többedszer fordul elő, hogy a nyelvi jogok kapcsán a rendőrfőnök túllépi hatáskörét, intézkedni fognak annak érdekében, hogy eltávolítsák tisztségéből. Hiszem, hogy a polgármester nemrégiben tett kijelentése nyomán, mely szerint a kétnyelvű utcanévtáblákat az érvényes tanácsi határozat alapján rendelte meg, rendeződni fog ez a kérdés, és a következő hónapokban kétnyelvű utcanévtáblák kerülnek ki Marosvásárhelyen, lezárva ezzel egy hosszú, többéves vitát. Mi megvizsgáltuk a kiírásra kerülő munkát, illetőleg a szóban forgó 2007-es határozatot, amelynek a mellékletében minden marosvásárhelyi utcának a magyar nyelvű fordítása szerepel. 

– Megvan a minta is, amelyen két nyelven szerepelnek az utcanevek?

– Én a tanácsi határozatról beszélek, mert a polgármester hangsúlyozta, hogy azt fogja kiviteleztetni a licitet megnyerő céggel, ami a mellékletben van felsorolva román és magyar nyelven. Nyilván most, első lépésben kérni fogjuk az illetékes hatóságot, amely a közbeszerzési eljárást folytatja, hogy tisztázza ezt a kérdést, legyen egyértelmű a határozat, amiről a polgármester múlt heti sajtótájékoztatóján nyilatkozott. Összességében úgy gondolom, hogy ez a vehemens, nyelvi jogokat kifogásoló magatartás semmiképpen nem használ Marosvásárhelynek, eddig sem használt, hiszen 1990. március 20-a óta fenntart egy olyan feszültséget a nemzetiségek között, amely nem tesz jót az általános közérzetnek, de azt gondolom, hogy most, amikor – ismétlem – egy ilyen projektre készülünk, mint az Európa kulturális fővárosa cím elnyerése, egyáltalán nem hasznos ezt a feszültséget tovább fokozni. 

– Mi történik, ha nem így alakul a helyzet? Milyen lépéseket tesz az RMDSZ? 

– Soós Zoltán kollégám már bejelentette, és én messzemenően támogatom: amennyiben a licitre nem a határozat alapján kerül meghirdetésre a munka, minden törvényes lehetőséggel élni fogunk, hogy javítsunk ezen a helyzeten. Nyilvánvaló, hogy megtámadjuk a közigazgatási bíróságon a kiírást, illetve a Diszkriminációellenes Tanácsnál is feljelentést fogunk tenni, de természetesen vannak más eszközeink is, s amennyiben szükséges lesz, ezeket is használni fogjuk. Ez a kérdés elsőrangú probléma, nagyon jól tudjuk, hogy mind a civil társadalomban, mind a politikai szférában rég elégedetlenséget és konfliktusokat okoz. Úgy gondolom, hogy a végére kellene járni. 

– Mi a véleménye Peti András alpolgármesternek a kérdéssel kapcsolatos, sajtóban megjelent kijelentéséről, miszerint hajlamosak vagyunk érzelmi szinten értékelni a dolgokat, és „a tetteket kell mérlegelni, nem a beszédeket. Tény, hogy a Bretfelean által vezetett helyi rendőrség mintaintézmény, ahová magyarországi és székelyföldi szakemberek is jönnek tapasztalatcserére”?

– Azt gondolom, hogy az alpolgármester messzemenő jóindulattal és elfogultsággal nyilatkozik ebben a kérdésben: érzem a jó szándékot ebben a megnyilatkozásban, viszont jó szándékkal tele van a padlás és a hócipőnk is. Végre olyan egyértelmű tetteket szeretnénk látni, amelyek meggyőznek minket arról, hogy nem másodrangú állampolgárként kezelnek a városban. Őszintén csodálkozom azon, hogy Peti András kolléga ilyen túlzott jóhiszeműséggel fogadja a már sokadjára történő negatív üzenetű megnyilvánulást.

 

Változást csak a tömeges kiállás tudna hozni

Portik Vilmosnak, az Erdélyi Magyar Néppárt megyei elnökének is kikértük a véleményét. Már csak azért is, mert már áprilisban tüntetést szerveztek volna a helyi rendőrség túlkapásai ellen.

– Az álláspontunk semmiben sem változott azóta, hogy megpróbálták megbüntetni a két civil aktivistát, aki megpróbálta fölszerelni a kétnyelvű utcanévtáblákat. Mindazonáltal meg sem lepődünk azon, hogy Bretfelean az ilyen kijelentéseket megengedi magának, lévén, hogy mind a vásárhelyi elit, mind a vásárhelyi magyar közösség megengedi. Tehát nem fejeztük ki erőteljesen tiltakozásunkat az elmúlt években egyetlen olyan polgármesteri túlkapás, hatalmi visszaélés miatt sem, ami odáig ragadtatta őket, hogy az ilyen kijelentéseket büntetlenül meg tudják tenni. 

– Mit ért azalatt, hogy nem tiltakoztak erőteljesen?

– Ez alatt azt értem, hogy amikor demonstrációt, tiltakozást vagy flashmobot szerveztek Marosvásárhelyen, akkor a vásárhelyiek sose vonultak kellő létszámban az utcára. Kivételt képez ez alól a székely szabadság napján szervezett tüntetés, ahol a tömegnek legalább a felét máshonnan érkezők adták, de az másfajta esemény volt. Az általunk kezdeményezett Bretfelean-ellenes, a polgármesteri túlkapások miatt tervezett tüntetést annak idején megpróbálták a Ligetbe áthelyezni. Mi ebbe nem egyeztünk bele, kitartottunk az eredeti terv mellett, hogy a polgármesteri hivatal előtt tarthassuk meg. Ezt nem hagyták jóvá. És azok után, hogy a skóciai függetlenségi népszavazás kapcsán szervezett flashmobon majdnem húsz embert megbüntetett a csendőrség, nem vállaljuk annak a rizikóját, hogy előzetesen nem engedélyezett tüntetésre hívjuk az embereket, hogy azokat is megbüntessék, mert ezáltal pont a román hatóságnak, illetve pontosan Bretfeleannak segítünk, hiszen ha ilyen alkalommal megbüntetik az embereket, akkor annak a kockázatát is vállalják, hogy nem jogszerűen szabják ki a büntetéseket. De mivel a bíróságra járás vagy egyáltalán az igazságszolgáltatással való kapcsolatteremtés a polgároknak nem lenne ínyére, emiatt félelemkeltő eszközként tudják használni a büntetéseket.

Igazából akkor fog ebben az ügyben változás beállni, amikor a vásárhelyi magyarság tömegesen és határozottan fog kiállni a jogaiért, de pillanatnyilag ennek a kezdeményezésnek nem látszik még a csírája sem.