„Büszkék vagyunk a szép, magyar községünkre”

A vámosgálfalvi Keszeg Márton, a Sáros utca egyik lakója szerint immár új név kell az utcájuknak. „Évtizedek óta sárban jártunk, főleg esőzések után, amikor a kavicsot is lemosta a víz, de télen is körülményes volt ezen az utcán végigmenni. Rendkívül elégedettek vagyunk, hogy ezt megérhettük, mert az aszfaltozott út mellett a patakot is kibetonozták, hidakat építettek, így már nem kell áradástól tartsunk.” Arra a kérdésre, hogy milyen hiányosságokat tudna felsorolni, interjúalanyunk azt válaszolta, hogy elégedetlenségre nincs oka. „A községben víz-, szennyvízhálózat van, este villanyfénynél közlekedhetünk, az aszfaltozott utcákkal pedig minden eddigi álmunk teljesült. Most már csak át kell keresztelni a Sáros utcánkat Aszfaltos utcára, és büszkék vagyunk a szép, magyar községünkre” – mondta tréfálkozva a víg kedélyű Márton bácsi. 

Antal Erzsébet a Sáros utca lejtőjének alsó szakaszán lakik, ingatlanjukban a gyakori áradások okoztak károkat. „Ha vihar kerekedett, már reszkettünk, ezután nem kell féljünk az áradásoktól, mert az út menti sáncot kibetonozták” – fejtette ki véleményét.

A szőlősbe igyekezett Balog Julianna, aki a gálfalvi Sáros utca felső végén született, és néhány évtizedes kitérő után újra a szülői házban lakik. Gyermekkori emlékei között elevenen él a térdig érő sár. Számára is nagy öröm, hogy az összekötőutak leaszfaltozásával a Sáros utcából rövidítve és aszfalton közelíthető meg a temető és a templom. Mindennek azok tudnak a legjobban örülni, akik az évtizedek nehézségeit élték meg, amikor halottaikat sárban topogva kellett végső nyughelyükre kísérjék.

A szőkefalvi 600 méteres Állomás utcában a 60 éves Hajdú Levente gyermekkorától erre várt, mint mondta, az irdatlan sártenger miatt fiatalkorában falábakat kellett használjanak. Az utca másik lakója, Ferenc bácsi is örül annak az aszfaltburkolatnak, amelynek minősége talán még az autópályákon is megállná a helyét. Ugyancsak az Állomás utca aszfaltozásának örvendezett Ács Ferenc (képünkön) hobbifaragó is, akinek több munkája díszíti a község köztereit, a templomokat és emlékhelyeket. Ottjártunkkor épp a magyarcsanádi református templom csillárján dolgozott.