„A könyv a forma álma...”
(Ó, a könyv, a könyv, a könyv!
Dúlt könyveink üres lappal repülnek –
Álmainkba visszadöng
Minden szavuk, ha néma űrbe dűlnek.)
Ó, te könyv, te kész egész!
Nem érsz magadban kezdetet, se véget –
Semmiként setétbe vész
Saját valóddal megnyert veszteséged.
Jaj, te könyv, ki szült? Világ?
Avagy te szültél kínra szép világot –
S létre lelkesült hibák
Hibátlan volta fényre szétviláglott?
Ó, te könyv, te holt papír!
Megírhatatlan, senki el sem olvas –
S mennyi égi korszak ír,
Hogy minden élőt megköthess, feloldhass!
(Ó, te könyv, ha létezel,
Szállj vissza, szólíts, szűk időm legyen tág!
Nyelvem angyal tépje fel –
Zengjen, mint régen elfeledt legendák!)
LRS p.m.
Marosvásárhelyt, 1910. április 7 – 10.