„A jó plakát az előadás részévé válik”

A plakátművészetről, annak előzményeiről, hatásairól, jelenéről és lehetséges jövőjéről, az ötletekről és előadásokról, a színház és a plakátművészet viszonyáról egyaránt szó esett azon az igen érdekes esten, amelyre a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem Akadémiai Műhelyének szervezésében került sor e hét szerdáján az intézmény előcsarnokában. Az Ötlet – plakát – előadás című rendezvényen Bartha József vizuális művésszel, számos színházi előadás díszlettervezőjével, illetve azok plakátjainak tervezőjével Szabó Róbert Csaba, a Látó szépirodalmi folyóirat szerkesztője beszélgetett – kötetlenül, lazán, a jelen lévő közönség bekapcsolódásával. Az estet az előcsarnokban berendezett plakátkiállítás tette még színesebbé, a meghívott alkotó számos esetben a kiállított műveken keresztül példázta a témával kapcsolatos véleményét, észrevételeit.

– Nem a plakát az első olyan médium, amely egy bizonyos eseményt hirdet – mondta Bartha József a beszégetés kezdetén. – A falusi kidobolások is e célt szolgálták, én még emlékszem ezekre gyermekkoromból. A plakátból művészeti tárgy lett az elmúlt évszázad folyamán, de az alkotás akkor válik plakáttá, amikor információt is hordoz. Én a színházi plakátjaimat az előadáshoz, és nem a bemutatandó darabhoz készítem. Csapatban dolgozom, megpróbálom az előadás hangulatát érzékeltetni, jeleket, szimbólumokat használok. A jelenlegi médiatechnológiával sokkal több információnk van az adott előadásról, mint ezelőtt 50-60 évvel. Az archívumokban igen sok vizuális információ megmarad, képek, filmfelvételek. És emiatt a plakát elvesztette azt a fontosságát, amivel 20-30 évvel ezelőtt még rendelkezett. Akkor a plakát az előadás szerves részét képezte, és mint ilyen, gondos tervezést igényelt. Ma sok színház a középutat választja: készítenek egy fotót az előadásról, és arra feliratoznak. Mások még mindig a régi utat követik, profi grafikusokat kérnek fel a tervezésre – például Kolozsváron, Temesváron, Sepsiszentgyörgyön. A rendezők szeretik, ha a díszlet- vagy látványtervező készíti el az előadás plakátját, de kevés olyan díszlettervező van, aki ért is ehhez a munkához. Én ezt tanultam, az első plakátomat ’78-ban, tizennyolc évesen az udvarhelyi Népszínháznak készítettem. 

Az, hogy a plakát hogy néz ki, a nyomdatechnikától is függ. Az első művészplakátok például kőnyomatok voltak. Ezek a XIX. századi alkotások inkább voltak rajzok, mint a mai értelemben vett plakátok. Azok a plakátötletek, amelyek a mai alkotásokra is jellemzők, a két világháború között, illetve a második világháború után születtek olyan plakátnagyhatalmakban, mint Lengyelország, Japán, az Amerikai Egyesült Államok vagy Franciaország. Mindezek közül máig a lengyel plakátművészet a leghatásosabb. A lengyel plakátok nagyon erősek, a francia és japán alkotások sokkal esztétizálóbbak. A lényeg, hogy a művészplakátnak az előadáshoz hasonlónak kell lennie. Ugyanez érvényes a műsorfüzet esetében is, ezek ideális esetben műtárgyként is működnek. A jó színházi grafikai design – akár a plakátról, akár a hangulatában azzal megegyező műsorfüzetről beszélünk – a produkció részévé tud válni. Lehet ehhez előadásfotót is használni, de akkor is szükséges egy csavar, hogy az alkotás más szintre kerüljön, ne maradjon egyszerű fotó. Amikor színházi plakátot készítek, előfordul, hogy rögtön bekattan egy ötlet, és az is, hogy sokáig gondolkodom rajta. Van amikor a régi dolgaim, fényképeim, rajzaim között turkálok, hogy hátha inspirációra lelek. Nem az a jó plakát, amely „direktben” elmeséli az előadást, hanem az, amelyet ha nem is ért első látásra a néző, az előadás után megérti. 

A plakátművészetre a mai, internetes hirdetőfelületek mellett is szükség van. Egy jó helyre kitett utcai plakát igen erős hatást tud kelteni. Közel áll ehhez a street art, a különbség az, hogy a plakátművészet hivatalos, nem street, hanem public art. De ha engedély nélkül végzed, street arttá válik. A két irányzat között van átjárás és kölcsönös irány. Ahogy a plakát is kikerülhet a saját közegéből és átmehet más művészeti médiumok területére, végtére is alkalmazott művészetről beszélünk – válaszolta Szabó Róbert Csaba kérdéseire Bartha József a jó hangulatú, számos sztoriban, plakáttörténeti érdekességben is gazdag színházi-képzőművészeti esten.