„A humort a patikában nagyon drágán adnám...”
Meglepetést okozott Szacsvay Lászlónak, hogy őt választották a nemzet színészének.
Meglepetést okozott Szacsvay Lászlónak, hogy őt választották a nemzet színészének. Mint a Jászai Mari-díjas, érdemes és kiváló művész az MTI-nek elmondta: sokat jelent számára, hogy a címet a szakma ítéli oda, és így a kollégák szeretetét tükrözi.
„Amiatt esett rám a választás, mert szeretnek a szakmában, legalábbis ezt remélem” – fogalmazott a színész, megjegyezve: az is felmerült benne, nem örült-e volna jobban, ha egy jó szerepet kap.
Szacsvay László, aki pedagógus szülők gyermekeként az István Gimnáziumban érettségizett, elmondta, hogy a versek szeretete terelte a színi pálya felé. „Született gyáva vagyok és született 'nem értek semmihez'. Azért lettem színész, hogy mindenhez értsek” – fogalmazott.
Szerencsének nevezte, hogy nem elsőre vették fel a főiskolára, mert így kerülhetett 1966-ban a Nemzeti Színház első stúdiójába, ahol egy évig mindennap színpadon volt és foglalkoztak vele. „Bodnár Sándor, Tatár Eszter, Simon Zoltán tanított, ez felért egy főiskolával” – emlékezett vissza a kezdetekre.
Kiemelte, hogy a színészi pályán fontosnak tartja a pontosságot, a kollegialitást és a partnerre való odafigyelést. „Arra gondolok, amit az első színészmesterség-órán Ádám Ottó megtanított: a memória, a másikra figyelés, hogy hogyan kell koncentrálni – erről szól a szakma” – mondta.
Hozzátette: az is fontos, hogy az ember le tudja küzdeni az idegességet. „Az a színész, aki nem izgul, az hagyja abba. De hogy azért ne gátolja, arra vannak módszerek. Hinnék, hogy Bessenyei Ferenc reszketett hátul?” – tette fel a kérdést, hozzáfűzve, hogy ő maga például színpadra lépésre várva sakkozik vagy keresztrejtvényt fejt.
Mint mondta, pályája nagyon szerencsésen indult, egyik nagy szerepet kapta a másik után, 1971 és 75 között az egyik vezető színésze volt a Nemzeti Színháznak. „A Neveletlenekkel kezdtem, aztán jött az Amphitryon, a Kényeskedők, a Magyar Elektra, a Karnyóné és A revizor” – sorolta.
Felidézte, hogy az 1973-as A revizort vendégrendezőként Georgij Tovsztonogov állította színpadra, akinek a Nemzeti Színház vezetése Kálmán Györgyöt, Sztankay Istvánt és Iglódi Istvánt ajánlotta a főszerepre. A világhírű szovjet rendező azonban megnézte az épp műsoron lévő előadásokat, és őt választotta, aki éppen a Czillei és a Hunyadiakban V. Lászlót játszotta. „A rendező koncepciójába az én figurám illett bele: egy fityfiritty legényke, aki sodródik az árral és elfogadja, amit hoz az élet” – emlékezett.
Major Tamással – színészként és rendezőként – is sokat dolgozott együtt. Törőcsik Mari – akivel szintén sokat játszott – azt mondta neki: „Szacsyka, megtanítom magát 'majorul'. Ne a Majort próbálja utánozni – Major imádott előjátszani –, hanem a szándékot, amit akar”.
Mint mondta, később kicsit kevesebb feladatot kapott, de ez sose zavarta. „Ezt a szakmát nem kilóra mérik, tehát egy jó mondat vagy egy nézés is sokszor ér annyit, mint ha valaki elmond nyolcvan oldalt, és a kutyát nem érdekli” – jegyezte meg, hozzátéve, hogy őt leginkább karakterszerepek találták meg. ”Soha nem voltam igazán szólista, csapatember vagyok” – mondta.
A Katona József Színházban – amelynek 1982 óta tagja – sok olyan igazi színházi szakemberrel dolgozhatott együtt, mint Halász Péter, Székely Gábor, Zsámbéki Gábor, Ascher Tamás, Gothár Péter, Bozsik Yvette vagy Bagossy László. Számos jelentős produkcióban vett részt: játszott a Három nővér, az Übü király és a Platonov című darabban is.
„Ahogy a Katona indult, az megismételhetetlen, olyan színészek gyűltek össze, hogy mindenkire egy külön társulatot lehetett volna építeni” – mondta, hozzátéve: a Katona alapító tagjaként részese lehetett a színház turnésorozatának, bejárták a fél világot a társulattal.
„A Katonában az a legnagyobb pozitívum számomra – és azt hiszem, mások számára is –, hogy voltak fantasztikus előadások, zseniálisak, kevésbé sikeresek vagy nem sikerült előadások, de a gondolat mindig jelen volt. A Katona figyelemfelhívó, gondolkodtató művészszínház” – fogalmazott Szacsvay László, aki elárulta: a színház fennállásának 25. évfordulójára készült statisztika szerint Szirtes Ági után ő játszotta a legtöbb szerepet a Katonában.
Az idei évadban többek között a Cigányok, A mi osztályunk, a Rükverc, az M/S, az Illaberek és a Heldenplatz című produkciókban láthatta a Katonában a közönség. Pianínó címmel játssza Szép Ernő-estjét, amelyet legjobb barátja, Benedek Miklós rendezett.
Legnagyobb sikerei között említette a tíz évig műsoron lévő Budapest Orfeum című előadást, a Hyppolit, a lakáj és A kezdet vége című darabot.
Kiemelte: sokra tartja a humort, azt, hogy az ember a visszájára fordítva tudja látni a dolgokat. „A humort a patikában nagyon drágán adnám, ha lehetne kapni. Mert az mindenre jó” – jegyezte meg a színész, aki az Orlai Produkció, a Turay Ida Színház és a Karinthy Színház előadásaiban is játszik.
Hozzátette, hogy televíziós, filmes munkái között is volt jó pár olyan feladat, amelyet nagyon szeretett. Filmjei közül a Te rongyos életet emelte ki, legutóbb pedig a Mancs című családi moziban játszott.
„Nagyon sokat dolgoztam életemben” – mondta, megjegyezve, hogy ez a mai napig így van, november-decemberben például 25 előadása volt. „Remélem, hogy még megtalálnak újabb feladatokkal” – tette hozzá Szacsvay László.
