„A dallam és a szöveg egységében”

 A XIX. század végén jórészt lezárult a népköltészeti kutatás pusztán szövegeket közlő korszaka. Találóan írta Szabó T. Attila: „A hazai (= romániai) népköltési gyűjtés és így a balladakutatás történetében a korszerűsödés vonatkozásában döntő fordulatot jelentett Seprődi János gyűjtőmunkája. Seprődiben bizonyára gyermekkorától a dallam és a szöveg egységében éltek szülőföldje, Marosszék népköltésze-tének balladái és dalai” (Balladák könyve. Élő hazai magyar népballadák. Kallós Zoltán gyűjtése Szabó T. Attila gondozásában. Bukarest, 1970. 21. old.). 

   Benkő András, aki a Seprődi János válogatott zenei írásai és népzenei gyűjtése (Bukarest 1974) kötetet gondozta, külön fejezetet szentelt Seprődi zeneszerzői kísérleteinek. Megállapította: „Újabb szerzeményei már a népzenegyűjtő munkásságával függenek össze. Az 1900-as évek elején az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület felkéri Seprődit, hogy hozzon forgalomba  egy kötetnyit gyűjtéseiből – feldolgozva. A kéziratban maradt első előszót 1903-ban… fogalmazza meg” (29. old.). Benkő idézte – ugyanott – Seprődit is: „Most még e dalok csak a nép száján és a vályogvető falusi muzsikus hegedűjében élnek… de erősen hiszem, hogy nem is olyan sok idő múlva ezekhez fog fordulni a nagyközönség ízlése, mert bennük az érzés erősebb, mélyebb és változatosabb, mint a Dankó-félékben.”

   Köztudott: 1906 decemberében lát napvilágot Budapesten Bartók Béla – Kodály Zoltán: Magyar népdalok. Énekhangra és zongorakísérettel füzet (közismert címén 20 magyar népdal). Közöljük a címtábla fénymásolatát. Az Előszóban ez (is) olvasható: „A másik cél, hogy a nagyközönség megismerje és megkedvelje a népdalt… Válogatni kell a javából és valamilyen zenei feldolgozással közelebb vinni a közönség ízléséhez… Megjön az ideje ennek is.” (Kodály Zoltán: Visszatekintés. Harmadik kiadás. Bp. 1982. 9. old.). 

   Íme, mennyire egyezett Seprődi és Bartók – Kodály elgondolása ezekben a korai években!

   Végül is Seprődi 1903-as kézirata – rövidített előszóval – csak 1914-ben látott napvilágot Eredeti székely dalok címen. Magunk – egészen frissen – írtunk róla (Népújság. Színes Világ melléklet, 2014. augusztus 29.). Taglaltuk az Előszó főbb tartalmi vonatkozásait.

   Megemlítjük még, hogy a huszadik század eleji nagyközönség zenei ízlése bizony sekélyes volt. A Seprődi-kötet 2 000 példányban jelent meg, nincs adatom a kelendőségéről. A Bartók – Kodály kötetről ezt írta Bónis Ferenc: „A füzetet akkor alig veszik észre, 1 500 példánya harminc év alatt talál csak gazdára. Mégis: belőle nő ki a XX. századi új magyar zene mozgalma” (Élet-képek: Bartók Béla. Bp. 2006. 13. old.).