„Szárhegyen voltam 2015-ben”

Csillag István csíkszeredai grafikus, könyvillusztrátor vegyes technikájú munkája viseli ezt a címet, joggal kölcsönözhetjük a teljes tárlatanyag, a Gyergyószárhegyi Művésztelep február 16-án nyílt marosvásárhelyi kiállításának méltatására szánt írás élére is. A 33 művet felölelő válogatás mindenik alkotója elmondhatja magáról ugyanezt: ott voltak, élménnyel telítődtek és jó kedvvel alkottak valamelyik tavalyi táborozáson. A tárlatnyitón Czimbalmos Attila, a Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ igazgatója elmondta, hogy a Lázár-kastély elvesztése okozta nehézségek ellenére 2015-ben is sikerült öt alkotótábort szervezniük. Nagyon fontos volt és lenne a művésztelep számára a rendkívüli vonzerejű műemlék épület és a kiállító-, tároló-, alkotói tér, amivel eddig rendelkezett, de anélkül is próbálnak úgy dolgozni, szervezni, építkezni, hogy a központ töretlenül megőrizze több mint négy évtizeden át megszerzett hírnevét, értékteremtő és -megőrző jelentőségét. A közelmúltban újabb kastélyörökös bukkant fel külföldön, ez tovább bonyolítja a helyzetet, ezzel számolva, megyei, pályázati, szponzori támogatásokra és a helyi realitásokra alapozva küldik szét meghívóikat a művészeknek, szervezik kiállításaikat a községben, a megyében és az ország távolabbi városaiban, sőt olykor a határokon túl is. A frissen született munkákat is közönség elé viszik, de azt a rendkívüli értéket is minél többfelé fel szeretnék mutatni, amit a művésztelep műgyűjteménye képvisel. Ez országos viszonylatban is páratlan, a kollekciót jó körülmények között a központ korszerűen felújított székházában őrzik, sajnos a közönség nem férhet hozzá. Konferenciáik is azt a célt szolgálják, hogy megtalálják a továbblépés leghatékonyabb módozatait. A nyitás szellemében szívesen látják az alkotók minden nemzedékét, a múlt évben azonban elsősorban a fiatalabb korosztályok képviselőit látták vendégül. Az egykori alapítók, az úgynevezett klasszikusok generációs táborozása most elmaradt. A középiskolát végzett, képzőművészeti egyetemekre készülő tehetségek ifjú csapatától az új főiskolai diplomásokig, azok tanáraiig, a középnemzedék jeleseiig öt csoportnak tudtak helyet, kellemes munkakörülményeket biztosítani. És változatos, figyelemre méltó, színvonalas lett a tábortermés. A Vásárhelyre hozott munkákat nemrég a csíkszeredai Megyeháza Galériában állították ki, kedvező volt a fogadtatásuk. A Bernády Házzal egy évtizede kezdődött a művésztelep kapcsolata, azóta láthatja az itteni közönség is az újonnan létrejött művek aktuális válogatását. A szárhegyi művészeti központ új vezetősége is fontosnak, ösztönzőnek tartja értékeik népszerűsítésének ezt a lehetőségét, hiszik, hogy az együttműködés hosszú távú lesz.

Ferencz Zoltán, a központ művészeti vezetője azt hangsúlyozta, hogy a 2015-ös táborokban a hagyományos technikák jegyében zajlott a munkálkodás. Nem volt adott téma, minden művész olyan kérdéssel foglalkozhatott, amely éppen érdekelte, és olyan stílusban, amely a legkedvesebb volt számára. Ferenczék úgy gondolják, hogy távlatilag ilyen irányban érdemes még markánsabbá tenni a művésztelep arculatát: hagyományos alkotói technikákkal foglalkozó létesítményként szeretnék a közép-kelet-európai térség egyik legjelentősebb központjává fejleszteni Szárhegyet. A tavalyi táborokban Bukarestből, Budapestről, Kolozsvárról, Nagyváradról, Temesvárról, Sepsiszentgyörgyről, Chişinăuból, Miskolcról, Csíkszeredából, Gyergyószentmiklósról, Székelyudvarhelyről, Nagyszalontáról, Zetelakáról érkeztek festők, grafikusok, szobrászok, más vizuális művészek. Többnyire azonos nemzedékhez tartoztak, így nagyobb összhangban dolgozhattak, eszmecseréik is több sikerre számíthattak. A nyitottság a sokféleségben jól kamatozott.

A Bernády Házban olajkép, rajz, akril és vegyes technikával készült munka, print és printre vitt szobor, gyapjúból, fenyőtüskéből formázott alkotás, akvarell, rézkarc és metszet, színes és fekete-fehér kompozíció, tájélmény szülte mű, portré és akt, konceptuális sorozat darabja és installáció, szöveges kísérlet és ötletgazdag, játékos objekt látható. Derűs, humoros és drámai, elgondolkodtató és meghökkentő, valósághű és absztrakt műtárgyakat egyaránt ihletett Gyergyószárhegy. Van művész, aki jól ismert stílus- és kézjegye révén azonnal felismerhető, egyesek meg éppen azzal lepnek meg, hogy munkáik másfélék, mint amilyennek megszoktuk őket. A korábban a performansz terén elkötelezett Ütő Gusztáv például most táblaképpel, két ragyogó Égi jelentéssel, vagy inkább jelenéssel okoz meglepetést. Siklódy Ferenc, aki mindeddig korérzést sugalló grafikái fekete-fehér világával ragadta meg a nézők figyelmét, 2015-ben Szárhegyen ecsettel álmodta színekbe a tájat. A budapesti Asztalos Zsolt 2013-ban a Velencei Biennále kapcsán is sokat hallatott magáról, Magyarországot képviselte az 55. nagy nemzetközi megmérettetésen, a mostani tárlaton Bibliába csomagolt című installációjával állítja meg a látogatót. Cristian Opriş kolozsvári grafikus, a II. Székelyföldi Grafikai Biennále zsűritagja aquaforte technikában ámít el tudásával. Bulacu Aurel, illetve Florin Stoiciu bukaresti festőművészek ugyancsak a kortárs román művészet markáns alakjai. Műveik arra vallanak, hogy szintén mély benyomást tett rájuk a művésztelep. Imre Mariann másfél évtized teltével tért vissza az alkotótáborba. A budapesti Munkácsy-díjas festőnő többedmagával volt 1999-ben a Velencei Biennále kiállítója. Most tájkísérleteiből ismerteti meg kettővel a vásárhelyi közönséget. A sokszínű kiállításon akad még bőven felfedeznivaló. A fiatalok közül is találhatnak olyanokat, akiknek a nevét biztos megjegyzik majd a művészetkedvelők.